„Annyi pénz van, ami emberi ésszel felfoghatatlan” – Zsófi története Szaúd-Arábiából

„Elég gyorsan megkaptam a vízumot, és egy csodálatos, csili-vili helységet, ahol főleg Fülöp-szigeteki lányokat tanítottunk be fodrásznak, de egyre több szaúdi nő is lett. Az akadémia tulajdonosának én építettem fel egy komplett rendszert, mert borzasztó volt addig a helyzet, én szereztem be az anyagokat is. Vártam, hogy kifizessen. Sajnos 3-4 hónappal később, amikor még mindig nem láttam a pénzem, kiléptem és bepereltem őket. Európaiként szerencsére itt nem hurcolnak meg annyira, mint mondjuk egy indiait vagy bangladeshit. Végül megnyertem a pert. Elég kalandos kálvária volt, közben újra elindítottam a bizniszt egy másik üzlettárssal, ami nagyon sikeres, ezért maradok is. Hatalmas üzleti lehetőségek vannak itt, de nagyon meg kell nézni, kivel üzletelsz.”

 

Zsófiék Rijádban, egy panorámás hegytetőn élnek. A jelenlegi vízuma miatt nem vezethet, amit nagyon sajnál, de mint mondja, kezdi megszokni a sofőri szolgálatot. Inkább a helyiekkel fűzött szorosabb barátságot, magyarokkal nem igazán tartja a kapcsolatot.

„Nincs időm a társaságra, rengeteg helyre hívnak tanítani, nagyon elfoglalt vagyok. 41 évesen igazából nem is nagyon vágyom barátokra. Van egy jó barátom Magyarországon, ő nekem teljesen elég. Néha az itteni ismerősökkel beülünk egy kávéra beszélgetni. ”

Zsófi egy éve ramadánkor vette fel az iszlám vallást. Otthon egyedül az édesanyja tud erről. Férjének is elmondta, de Zsófi szerint: „Nem tud mit kezdeni vele, csak elfogadja. Ő annyira holland, tudod, olyan nagyon vonalas, racionális pasi. Ugyanakkor látom rajta, hogy ő is kezd átformálódni, lejjebb adni a racionalitásból, mióta itt élünk. Hiszem, hogy ez volt az én utam, minden nehézségével együtt. Nagyon sokat tanultam.

Azok a dolgok, amelyek korábban fontosak voltak az életemben, most eltörpültek.

A prioritásaim teljesen átalakultak. Azt érzem, egy sokkal nagyobb tervnek vagyok a része. Megvilágosodás lett a fejemben, sokkal jobban átlátom a dolgokat. Nem is hívom vallásnak az iszlámot, mert számomra annyira természetesen jön.”

 

Zsófi szerint a szaúdiak nagyon diszkrétek, zárkózottak, minden a családról szól, az a legfőbb dolog az életükben. Imádják a gyerekeket.

„Él egy sztereotípia a fejekben, hogy a szaúdi nők el vannak nyomva. Hát én nem ezt tapasztalom. Nekik nem kell erősödni, mert brutál erősek, minden belőlük indul ki.

Az üzleti világban valóban a férfiak vannak többségben, de a nők irányítanak mindent.” 

Negatívumként azt említi, hogy az itteni emberek mindig elkésnek. „Inshallah” – mondják mindenre, azaz ha Isten is úgy akarja, majd egyszer el lesz intézve. Továbbá soha nem terveznek. Zsófi ezen nagyon elcsodálkozott, ő Hollandiában ugyanis azt tanulta meg, mindent percről percre meg kell tervezni, így éles váltás volt ehhez képest a szaúdi közeg. A szaúdi forgalom is igen ki tudja akasztani:

„Ha azt gondolod, hogy Törökországban vagy a mediterrán országokban káoszos a közlekedés, akkor gyere el Szaúdiba. Itt az emberek tényleg azt hiszik, gondolatolvasó vagy. Nem létező sávokból kanyarodnak jobbra-balra, index nélkül, ha nem találnak utat, csinálnak utat, ha nem találnak lukat, csinálnak lukat. Ha imaidő van, fogják magukat, lehúzódnak az út szélére, kiterítik a kis szőnyegüket és imádkoznak. Ugyanezt csinálják, ha megéheznek: megállnak bárhol és a pokrócon megeszik a csomagolt elemózsiát. Elképesztő!”

Ami még nem tetszik Zsófinak, az a kasztrendszer, hogy mindenkinek meg van a helye a társadalomban.

„A nyugatiakat, mint segítséget tartják számon, de nincsenek egy szinten a szaúdi állampolgárokat. Az egyiptomiak általában orvosok vagy gyógyszerészek, a jordánok üzletemberek vagy azok segítői, mert több nyelven beszélnek. A pakisztániak az építkezéseken dolgoznak, az indiaiak, indonézek rabszolgák. Nagyon kevés pénzért dolgoznak, 2-400 dollár a havi fizetésük és napi 12 órákat robotolnak. Közös házakban laknak, 4-6 évet töltenek itt átlagosan, és 2 évente mennek haza látogatóba, az útjukat a munkáltató fizeti. Nagyon ki vannak használva, pedig itt annyi pénz van, ami emberi ésszel felfoghatatlan.

Egy európait már csak azért sem vennének fel bejárónőnek, nehogy a férj megkívánja őt.”

Zsófi szerint az elkövetkezendő 10 évben a királyság kedvelt turisztikai célponttá fog válni a külföldiek számára.

„Szaúd-Arábia olajtartalékai végesek, kb. 200 évre elegendőek még. A további lehetőségeket ezért a turizmus fejlesztésében látják. Például a Dream2030 program részeként egy Dubainál is hatalmasabb és lehengerlőbb város építésébe már bele is kezdtek, ami a Neom nevet viseli.”

 

De azt mondtad, a szaúdiak nem igazán terveznek, akkor mégis hogyan működik az ország? – faggatom Zsófit.

„Az ország vezetése tervez, csak az emberek a mindennapokban nem. 90 év telt el az olaj felfedezése óta, azóta él ez az ország az angolok és amerikaiak segítsége által. A szaúdiak már akkor használták és kihasználták a külföldi munkaerőt, rengeteget tanultak tőlük. 40 évvel ezelőtt lett egy keményvonalas vezetése az országnak, de a mai generáció és maga a királyi család is felismerte, hogy ha nem akarnak lemaradni, akkor be kell fogadniuk a nyugati kultúrát valamilyen szinten. Minden az amerikai és angol standard szerint lett itt felépítve, ezért nem probléma, ha nem beszélsz arabul, szinte minden fiatal és középkorú nagyon jól beszél angolul. A fiatalok állami ösztöndíjakkal utaznak ki amerikai egyetemekre, hogy utána a tudásukat itt kamatoztassák. Persze a házasságot már nem engedik a külföldiekkel.

Aláíratnak velük egy szerződést, hogy a kinti tartózkodásuk alatt nem szexelhetnek, nem vehetnek el külföldit, különben vissza kell fizetni mindent az államnak.

Van ismerősöm, akinek lett egy gyereke odakint, és évek óta azon küzdenek, hogy megkaphassa az állampolgárságot. De van olyan is, hogy egy ilyen ballépésért kitagadják az illetőt a családból.”

Szerinte a magyarok viszont eltanulhatnák a szaudiaktól a család fontosságát: „Ők mindent együtt csinálnak: együtt esznek, szórakoznak. De külön is vannak, például ha lagzi van. Nagyon jó az, hogyha esetleg valaki elveszítené a munkahelyét, akkor a család szociális hálóként segít neki. Fizeti mondjuk a gyerek iskoláját, amíg nem kap újabb állást. Felbecsülhetetlen értékű szerintem ez a családi kapcsolatrendszer.”

Egy európai nőt nyilván elrettentenek azok a regények, amelyekben szaúdi nők mesélnek a horrorba illő történeteket arról, hogyan bánt velük a családjuk. Ő másként látja: „Arról, ami normális, átlagos, nem olvashatunk, hiszen az nem érdekes. Szerintem minden országban vannak horrortörténetek, és ez alól Magyarország sem kivétel. Én nem mondanám a szaúdiakat agresszívnek. Itt szerintem minden arról szól, hogy a nőket kiszolgálják és boldoggá tegyék. Ez vallási előírás is.

Az anyának itt központi szerepe van.”

 

Persze, itt még mindig jellemző a többnejűség: „A lényege ennek az lenne, hogy a nők és a gyerekek biztonságban legyenek. Ma a többnejűség státuszszimbólum. Ha egy férfi négy nőt el tud tartani, akkor az egy gazdag és megbízható ember, lehet rá számítani.”

Ilyen közegben bőven érhet egy külföldit kultúrsokk, de a legmegdöbbentőbb Zsófi számára mégis a meleg volt: „A hőség mellbevágott. De szerencsére könnyen alkalmazkodom mindenhez, kalandos természetű vagyok. Mindent egy új élményként fogok fel, szerintem külföldön csak így lehet élni. Semmi értelme stresszelni a negatív dolgokon, mert csak a magam életét teszem tönkre. Én itt nagyon otthon érzem magam, nem igazán vágyom már innen máshová.”

Fotók: Zsófi