Az opioidválság az amerikai történelem egyik legsötétebb korszakát hozta. A kilencvenes években a kábítószer-túladagolás évente több mint 64 000 ember halálát okozta, és nagymértékben csökkentette az Egyesült Államok lakosságának várható élettartamát. Az érintettek száma azóta is egyre csak növekszik a statisztikák szerint: a kábítószer-túladagolás következtében elhunytak száma 2021-ben több mint hatszorosa volt az 1999-es adatoknak, ráadásul a kétéve bekövetkezett közel 107 000 kábítószer-túladagolás miatti haláleset több mint 75 százalékában érintett egy opioid származék.
Drogot receptre, a háziorvostól
A vényköteles opioidokat egykor közepesen súlyos vagy súlyos fájdalmak kezelésére írták fel, gyakran műtét vagy sérülés után, illetve rákos megbetegedés esetén. A gyilkos csodaszer is egy ilyen élethelyzet bemutatásával kezdődik: adott egy tisztességesen dolgozó családapa, aki egy baleset miatt súlyosan megsérül, és miután nem tud megküzdeni az életét megnyomorító fájdalommal, orvosa tanácsára egy új fájdalomcsillapító szedésébe kezd. A bogyó azonnal segít a problémán: az élete visszatér a normális kerékvágásba – teste, lelke és családi élete is helyreáll. Aztán ahogy telnek a hetek, egyre csak magasabb dózis kell ugyanazon hatás eléréséért. Mikor az apa a fél konyhát szétszedi egy, a tűzhely alatt porosodó gyógyszerért, egyértelművé válik, hogy baj van.
A példa jól mutatja: bárki, aki vényköteles opioidokat szed, függővé válhat. Valójában minden negyedik beteg, aki hosszú távú opioidterápiában részesül, opioid-függőséggel küzd. Ha valaki függővé vált, nehéz kikeverednie a bajból, egyre több és több bogyó kell: a két szemből hamar fél maréknyi lesz, majd elérkezik az a pont, amitől a sorozatot nézve eláll a lélegzetünk. A jelenet a következő: gimnazista lányok – tele élettel, lehetőségekkel, ígéretes jövőképpel – fájdalmat és sérülést színlelve keresik fel orvosukat, aki szinte rutinszerűen írja fel nekik a gyógyszert. Ezek a pillanatok alatt áldozattá váló fiatalok idővel nem bírnak ki pár lépésnél többet a napi OxyContinjuk megszerzéséig, így még az orvosi rendelő előtt parkoló autójukban porrá zúzzák a gyógyszereket, hogy az orrukon szívják fel azt. Háromig sem számolunk, és a világ számukra megszűnik, teljes kábulatban dőlnek ki az ülésen.
Mielőtt vitába szállnánk az áldozat- nem áldozat kérdéskörében: tisztán kirajzolódik, hogy az érintettek nagy része eleinte tényleg ártatlan, fájdalommal, kínokkal és reménytelenséggel küzdő beteg ember. Fiatal sportolók, akiknek gyors felépülésre volt szüksége. Családapák, akiknek dolgozniuk kellett. Erejük teljében lévő középkorúak, akik a legsúlyosabb balesetek után küzdöttek meg a talpra állással.
Egyikük sem vágyott drogra. Egyikük sem tudta, hogy valójában drogokkal kezelik.
Ez a történet egyik legfájdalmasabb szála: az illetékesek reményre és élni akarásra építettek hasznot, gyarlóságtól, egoizmustól és becsvágytól vezérelve.
Amikor egy nemzet egészsége egyetlen cég kezében van
A kilencvenes évek „csodaszerét”, az OxyContint a Purdue vállalat dobta piacra, akiket (a még ma is tartó pereskedés és erkölcsi viták során) azzal vádoltak meg, hogy értékesítési gyakorlatuk megtévesztő volt, gyógyszerükkel és az ahhoz kapcsolódó marketingkampányukkal hozzájárultak az opioidválság kibontakozásához. Gurbir Grewal New Jersey-i főügyész szavait idézve: „a Sackler család több milliárd dolláros drogbirodalmat épített fel a függőségre alapozva,”
Adott egy nagytudású, ám erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető tudós örököse, egy pénz- és hatalomvágy vezérelte zűrös család, egy hatalmas üzletet tartogató, de átkos gyógyszer, és egy mindenáron hírnévre és halhatatlanságra vágyó, mentálisan zavart üzletember, aki nem ismer határokat. A sorozatot nézve abban biztosak lehetünk, hogy a vállalat marketingesei mesterek voltak a szakmájukban, a megtévesztés és befolyásolás legmagasabb szintjeit emelték az értékesítési láncba. Elképedve nézhetjük végig, hogyan manipulálják a legnagyobb szaktekintélyeket a fiatal orvoslátogató lányok szépségével, bájával, végül már testi szolgáltatásaival is. Láthatjuk, miképp lesz egy visszafogott, ártatlan főiskolás hallgatóból a pénz és csillogás manipulálta lelketlen dollárkereső gép, hogyan lehet szlogenekkel kimosni az emberek agyát, és milyen gyorsan süllyedhet le a karrierjét évtizedekig építő orvos, vegyész, jogász vagy politikus egy-egy numeráért.
Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ásunk a történetben, úgy tűnik, hogy a Purdue mindenkit átvert:
pontosan tudták, hogy termékük függőséget és ezen keresztül halált is okozhat, mégis folyamatosan azon ügyködtek, hogy az orvosok egyre több gyógyszert írjanak fel a betegeknek.
Hogy mi a valóság? Egészen pontosan nem tudhatjuk. De az bizonyos, hogy a Forbes szerint a Purdue haszonélvezői, a Sackler család 2015-ben a 16. leggazdagabb család volt Amerikában a maga legalább 14 milliárd dolláros vagyonával. 2020 októberében a Purdue Pharma bűnösnek vallotta magát az igazságügyi minisztérium által az OxyContin forgalmazásával kapcsolatos büntetőeljárásban, az egyezség részeként Sacklerék 225 millió dollárt fizettek az Igazságügyi Minisztériumnak az opioidválságban játszott állítólagos szerepük miatt. Mára a kártérítések miatt egészen „megcsappant” a család vagyona, hivatalosan nem egész 11 milliárd dollárra tehető.
Semmiből sem tanulunk
2010 óta az OxyContin eladása 40 százalékkal csökkent, ami milliárdos bevételkiesést jelentett a Purdue Pharma számára. A szakemberek a fejükhöz kaptak, és ha nem is tanultak a történtekből, eléggé tartanak a hasonló botrányoktól ahhoz, hogy jól meggondolják: valóban felírják-e az OxyContint betegeiknek. Ugyanakkor a Purdue beköltözött Latin-Amerikába, Ázsiába, a Közel-Keletre, Afrikába és más régiókba, ahol még nem volt ismert az opioidokkal való visszaélés és a függőség pusztítása.
A Mundipharma néven ismertté vált vállalat ezeken a helyeken is ugyanazokat a marketing gyakorlatokat alkalmazza, mint az Egyesült Államokban: képzési szemináriumokat tartanak, ahol az orvosokat arra kérik, hogy győzzék le az „opiofóbiát”, és írjanak fel fájdalomcsillapítókat betegeiknek. Támogatják a lakossági kampányokat, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy forduljanak orvoshoz krónikus fájdalom miatt, sőt a betegeknek még kedvezményeket is kínálnak, hogy megfizethetőbbé tegyék a vényköteles opioidokat.
Mintha hiába haltak volna meg emberek százezrei, hiába hullottak volna szét családok, életek és hiába bizonyították volna be a Purdue-hoz hasonló vállalatok mocskosságait – a gépezet ugyanúgy forog tovább. Az elmúlt években drámai mértékben megnőtt a vényköteles opioidok elfogadottsága és használata a krónikus, nem rákos fájdalmak, például hátfájás vagy osteoarthritis kezelésében – mindezt annak ellenére, hogy komoly kockázatokkal jár, és nincs bizonyíték a hosszú távú hatékonyságra.
Nyitókép: Netflix/ Painkiller
