A digitális világ szorításában vagy Matula bácsi ölelésében lennél inkább? – a Tüskevár mint elvonulás

A gyerekem révén abba a korba értem, amikor Fekete István művei újra lekerülnek a polcról. Három évtized után fogtam ismét a kezembe a Tüskevárat, és bizony alig tudtam letenni. Amíg a lányom nem értékelte a regényből készült, 1967-es filmsorozatot sem, mert túl „lassú és unalmas”, addig engem teljesen magával ragadott. Nem, nem nosztalgikus érzések uralkodtak el bennem, mert az az időszak még bőven az én gyerekkorom előtt volt. Hanem a béke.

Elemi erővel tört rám a felismerés, hogy a mostani digitális világ aktív résztvevőjeként,

a vibráló képernyők gyűrűjében mennyire szükségem van a Fekete István-típusú művészetre.

A fantasztikus tájleírások nem csak egy régen eltűnt világba röpítenek magukkal. A Tüskevár a természetközeliségével, az egyszerűségével és sallangmentességével szinte kibogoz a hétköznapok hálójából, és kimossa járatainkból mindazt a szennyet, amely a mindennapok során ránk tapad.

Az oldalakat falva, az arcomról letörölhetetlen mosollyal néztem körbe a berekben, majd követtem Tutajos és Bütyök kalandjait. Matula bácsi pedig annak az érzésnek lett a megtestesítője, amely régóta rezeg bennem, mert közölni szeretné, hogy a digitális világban szétzilált idegrendszerünknek fontos lenne a megfelelő nyugalom is. A történet olvasása közben végig azt éreztem, hogy szükségem van a berekre, szükségem van arra a fajta elvonulásra, a természet körkörös ölelésére.

Több információ, kevesebb intelligencia?

Elképesztőek a legfrissebb statisztikai adatok arról, mennyi időt töltünk a világhálón, és ebből mennyit a telefonunk babrálásával. A 16 és 65 év közötti internethasználók napi átlagban 6 óra és 37 percet neteznek, és ebből 3 óra 15 percet telefonon töltenek. Átlagosan 58-szor nézzük meg a telefonunkat naponta, ez azt jelenti, hogy ennyiszer feloldjuk a képernyőzárat, hogy egy alkalmazást elindítsunk. 16 órás ébrenlétet feltételezve ez nagyjából 15 percenként megejtett tevékenységet jelent.

Ma már folyamatosan elérhetőek vagyunk, azonnal tudunk reagálni a beérkező hívásokra, üzenetekre és értesítésekre. Bármit is csinálunk éppen, azt állandóan megszakíthatják, megzavarhatják, és mára ez lett a normális, az elfogadott, a hétköznapi – munkaadói oldalról az elvárt. A szakértők azonban régóta figyelmeztetnek: az újra és újra bekövetkező figyelemelterelések nemcsak szétforgácsolják a koncentrációt, de alá is ássák ezt a képességünket is.

Már egy 2005-ben elvégzett kutatás megállapította, hogy

azok a munkavállalók, akiknek a munkavégzését folyamatosan megszakították a beérkező e-mailek és telefonhívások, 10 százalékpontos csökkenést tapasztaltak az intelligenciahányadosukban.

Csak a miheztartás végett: ez az érték mintegy kétszerese annak, amit a marihuána fogyasztásának hatásáról szóló kutatások során találtak. Az azóta bekövetkezett technológiai fejlődés pedig további kihívások elé állít bennünket, az idegrendszerünket, a lelki békénket, a pihenésünk minőségét.

Tegye fel a kezét az, aki nem vette észre eddig, mennyivel nehezebb lett egy könyvvel kikapcsolódni. Korábban nem volt probléma elmerülni egy jó történetben, és hosszasan, ráérősen, nyugodtan élvezni azt. Ma már jobban kell erőlködni, hogy ellenálljunk a csábításnak, és ne a telefonnal a kezünkben szakítsuk meg az olvasást. Miért?

Tudatos és időszakos kikapcsolás

Jobb híján rá lehet húzni a vizes lepedőt a digitális eszközöket, appokat, programokat előállító vállalatokra: ők a felelősek. Holott a fejlődés révén elképesztő lehetőségek tárultak fel előttünk, olyanok, amelyekről évtizedekkel korábban álmodni sem mertünk, és lemondani sem szeretnénk róluk.

Nem visszaforgatni kell az idő kerekét, hanem megtanulni használni ezeket a fantasztikus lehetőségeket.

Erre viszont nem tanít meg senki, mert mindenki most szembesül vele először. Nekünk, magunknak kell megtalálni az egészséges egyensúlyt, hogy a digitális világ ne szippantson be teljesen.

Nem kell azonnal elolvasni minden üzenetet és levelet, nem kell azonnal reagálni mindenre. Nálam bevált a tudatos digitális kikapcsolás, amikor csakis arra koncentrálok, amiben éppen benne vagyok, és nem engedek a csábításnak, hogy megnézzem, éppen ki írt rám. Az is hasznosnak bizonyult, hogy bizonyos appoknál teljesen kikapcsoltam az értesítést, így nem hallom és nem is látom, ha valami történt. A munkavégzésre használt számítógépen nincsen Facebook, azaz van, de a hírfolyamot letiltottam, hogy még véletlenül se essek kísértésbe. A beérkező e-mailekre nem rögtön válaszolok, hanem egy meghatározott időszakban, amit kifejezetten erre fordítok. Este, a lefekvés előtti órákban éjszakai módra kapcsol a telefonom, és igyekszem távol tartani magam tőle.

Vannak, akik éjszakára be sem viszik a hálószobába a telefont, és akkor biztosan nem azzal kelnek és fekszenek, hogy még átpörgetik a közösségi médiát. Az is hasznos lehet, ha időkorlátot teszel bizonyos alkalmazásokra, amelyekkel hajlamos vagy túlzásokba esni. A telefonra nem feltétlenül van szükség a fürdőszobában, és persze étkezés közben sem ajánlott a képernyőt bámulni. Rengeteg apró dolgot tehetsz, hogy kikerülj a digitális technológia szorításából és felszusszanhass. Ha kell, akkor keresd fel Matula bácsit! Ha az agyadat rendszeresen használod másképpen is, biztosan jót teszel vele magadnak!