„Áprilisban érkezik hozzánk s szeptemberben, október elején távozik telelésre. Röpülése sebes, sokban a fácánra emlékeztet, de a csörgőkacsa nyilalására is. A levegőben fekete keresztalakot mutat. Fákon nem igen tartózkodik, de a nádszálakon ügyesen kapaszkodik s kúszik, pihenni meg a tavi rózsa nagy levelein szeret.”- olvashatjuk az Állatok világában.
A kis kárókatona a legkisebb Európában is előforduló kormoránfaj. 1991 óta rendszeres fészkelőként tartják nyilván hazánkban, elsősorban a Hortobágy vidékein. Érdekesség, hogy az ezt megelőző évtizedekből alig rendelkezünk hazai költési adatokkal, olyannyira, hogy még kóborlóként is kifejezetten ritka madárnak számított. Az élet azóta nagyot fordult, hiszen a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület faj-adatlapja szerint a kis kárókatona állományai világszinten csökkenő tendenciát mutatnak, azonban idehaza növekvő trendet mutat, így Magyarország szerepe a faj megőrzésében egyre jelentősebbé válhat. Az MME adatai szerint fészkelőállománya 1100-1250 pár.
Hogy mennyire újkeletű jelenségnek számított egyre növekvő száma a hazai tájakon, azt jól érzékelteti Kalotás Zsolt írása a Tengelic-Székesi gémtelepről: „Még a kanalasgémek megtelepedésénél is nagyobb ornitológiai szenzációnak számított a fokozottan védett kis kárókatonák (Phalacrocorax pygmeus) megtelepedése a telepen. Senki nem számított ugyanis arra, hogy ez a 25 évvel ezelőtt a Kárpát-medencében még csak alkalmi vendégként mutatkozó faj Tolna megyében éppen a felszíni vizekben szegény Tengelici-homokvidéken költ majd elsőként.”
A kis kárókatona fészkét más vízimadarak telepeinek közelében, nádasokban vagy az ártéri erdők fáira építi. Gyakran alkot vegyes telepeket kis kócsagokkal, bakcsókkal, üstökösgémekkel és kormoránokkal is, a Hortobágyon pedig gyakori szomszédjai a kanalasgémek is. Általában már március végén megérkezik költőhelyére, azonban a fészkelés időszaka csak májusban kezdődik meg: fészkét száraz ágdarabokból építi, és abba rakja 5-6 tojását, amelyeken 27-30 napig kotlik- a költésben jellemzően mindkét szülő részt vesz.
A kis kárókatona táplálékszerzés közben a víz alá bukva keresi a kisebb halakat, de megeszi a vízirovarokat, kis rákokat és piócákat is. Sőt: Hodek megfigyelései szerint „mohón falatozták a félig serdült vízi patkányokat is”, és „1877. jun. 28.-án az alsó Duna vidékén egy holt Duna-ág sekély vizében csapatban fogdosták a fiatal, félig kinőtt vízipockokat és ezeket a kb. 500 méter távolságban levő fészkükbe vitték; öt elejtett példány begyében volt vízipocok, sőt egyben három darab”- írja. Hodek a halbőség közepette azzal magyarázta ezt a szokatlan jelenséget, hogy a kis kárókatona számos más fajhoz hasonlóan táplálékbeli változatosságra vágyik.
Ha valaki szeretné megfigyelni telepeit, akkor a Kisalföldön, a Kis-Balatonon, a Balaton mellett és az Alföldön érdemes megfigyelő túrát szerveznie a költési időszakban: a nagyobb tavak, halastavak, nagy kiterjedésű lápok és mocsarak nádasaiban és rekettyefüzeseiben, illetve a folyó menti területek fás-bokros vegetációval borított területein leshetjük meg, de a költési időn kívül a nagyobb tavakon, halastavakon, vízfolyásokon és csatornákon is lencsevégre kaphatjuk.
Élőhelyeit a vizes élőhelyek átalakítása és lecsapolása veszélyezteti, továbbá az egyedek zavarása, és a halfogyasztásuk miatti elpusztításuk is komoly gondot jelent állományaikban. „A nagy kárókatona fegyverrel történő gyérítése során fennállhat annak a veszélye, hogy tévedésből a fokozottan védett kis kárókatonát lövik le. Ezt a vadászatra jogosultak képzésével, illetve a természetvédelmi őrszolgálat által végzett ellenőrzésekkel lehet elkerülni”- olvashatjuk az állami természetvédelem honlapján. Sajnos még mindig több országban is vadászható, vagy virágzik illegális vadászata- Irán területein például étkezési céllal lőhető.
A kis kárókatona fokozottan védett madarunk- vigyázzunk rá!
Magyarország madarait bemutató, folyamatosan bővülő gyűjtőoldalunkat itt találják.
