Graz neve a gradca – kis vár, váracska – szóból ered, amely az alpesi szláv (a későbbi szlovén) betelepülők nyelvi hagyatéka – még az avarok előtti időkből. Az avarok után német telepesek érkeztek a Mura-mentére. 1230-ban már városi rangot nyert, és ezzel a hegyetetőn álló erődítmény tövében meghúzódó települést is városfallal övezték.
Volt egy időben főváros is! 1379-től a kereskedőváros III. Lipót stájer herceg – és ezzel a Habsburgok Lipót-ágának – birtokába került. Az említett herceg fia, (Vas) Ernő, Belső-Ausztria fővárosává, később pedig az ő fia, III. Frigyes német-római császár az egész birodalom székhelyévé tette a várost 1440–1493 között. II. Ferdinánd (későbbi) császár volt az utolsó „gráci uralkodó”, aki – miután császárrá koronázták – 1619-ban áttette udvarát Bécsbe, és ott is hunyt el 1637-ben. Ezt követően Graz csillaga már nem ragyogott olyan fényesen, Bécs mellett háttérbe szorult. Hát igen..., azóta Bécsnek egymillió-hatszázezer lakosa van, Graznak kétszázöven ezer...
Graz látképe, középen a városházával – Fotó: Pixabay / Leonhard Niederwimmer
A város közelébe érve a gyönyörű fények már a délután derekát jelzik, de beljebb, a folyamatosan szűkülő utcák között egyre kevesebb napfénnyel találkozunk. A Schlossbergen (Várhegy) Óratornya néz le ránk a magasból, ahogy megérkezünk. A városerődítések helyén ma már kellemes városi park terül el – csak itt-ott tűnnek föl a téglafalak. Az operaháztól indulunk Graz megismerésére.
Az óratorony – Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A város koronájának (Stadtkrone) mondott öt, egy csoportban álló, kiemelkedően fontos épület (a Dóm, a Burg, a régi egyetem, az egykori jezsuita főiskola és a Mauzóleum) közül a templomba lépünk be. A III. Frigyes emeltette Dóm freskói között az uralkodó is megjelenik. Megtudtuk azt is, hogy
a szemben álló hercegi várat egykor (1859-ig) egy folyosó kötötte össze a dómmal, amelyet a stájer hercegek használtak,
és a kórus két oldalán álló furcsa „ládák” elefántcsont faragással díszített kelengyeládák, amelyek Mantovából származnak, később ereklyék tárolói lettek. A főoltár barokk ugyan, de bennünket a ritka szép gótikus hálóboltozat bűvöl el. Helyi idegenvezetőnk bizony felvezet az 1978-ban épített óriásorgonához is, amely ma már egészen elektronikus vezérlésű, a méretei viszont elképesztőek. A legnagyobb sípok hossza a lent lévő padsorokkal vetekszik.
Az mauzóleum bejárata – Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
II. Ferdinánd mauzóleumát 1614-ben, még életében, kezdték el építeni, és egy egységet képez a Szent Katalin templommal. A császár testét halála után egy befejezetlen belterű „huzatos” kriptában helyezték el, amelyet unokája, I. Lipót parancsára alakított ki az akkor még alig ismert grazi építész, a barokk későbbi nagy egyénisége, Johann Bernhard Fischer von Erlach, akinek megbízatása a mauzóleum belterének magalkotásáról és stukkóinak elkészítésére vonatkozott. A jelképes baldachinos síremlék előtt ovális, rácsozott kútkáván nézhetünk le a császári kriptába, a sírra. Az ovális kupola korabarokk stukkódíszítéseinek mozgalmasságát lámpákkal emelték ki,
a sírkápolna feletti kupola volt az első ilyen formájú, Itálián kívül emelt építmény a 17. században.
Az mauzóleum kupolájának részlete – Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A szemközti hercegi vár építése 1438-ben kezdődött, ám később olyannyira átalakították, hogy nem sok látnivalóval kecsegtet. Fennmaradt a várkapu, de egy rá merőlegesen elhelyezkedő csúcsíves városkapu is üzen a középkorból. A csekély autóforgalom is azon bonyolódik.
A Burg egyetlen érdekessége a kapuval szemben álló szárny lépcsőházának kettős csigalépcsője.
A város másik nevezetességének, az egykori jezsuita főiskolának alapító papjait II. Károly főherceg hívta Graz falai közé 1572-ben, hogy segítsék az reformáció elleni „küzdelmet”. 1600-ra már a falakon kívülre űzték a protestánsokat.
Edegger-Tax, a 16. századi udvari pékség – Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A városi színház rendhagyó klasszicista homlokzata előtt sietünk a Schlossberg felé, és az utca végén egy különleges üzlet homlokzatkiképzését láthatjuk: az Edegger-Tax udvari pékség üzletét, amely a felirat szerint 1569 óta létezik. Utcánk, a Hofgasse a Schlossbergre kapaszkodó Sporgassébe torkollott, amelyen hatalmas gyalogosfogalom bonyolódott. Éppen a sarkon áll az a romantikus homlokzatú épület, amelynek kapualja, lépcsőháza és udvara a legrégebbi reneszánsz árkádokat rejti. Az egykori Német Lovagrendé volt.
Az utca összes háza lenyűgöző patinát áraszt. Szinte mindegyiknek van külön érdekessége. Alig fentebb áll a Saurau városi palota egy hatalmas kapuval, amely páratlan kovácsolt vas díszítéssel bír, a kapu felett pedig csipkés szélű címert faragtak a kőbe... A fenti kis ablakból egy török figura vizsgálja a kapu előtt állót. Egy házszomszédja ereszéről érc sárkány vízköpők nyúltak az utca fölé. A sétálók felett a még kivilágítatlan dekorációk hálója függ.
Címer a kapu fölött – Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A Főtér (Hauptplatz) sarkán hatalmas épület áll, árkádjai előtt gigantikus kerékpártárolóval. A Luegg-ház (Bámulós-ház) nagy falfelületein bonyolult organikus stukkódíszítést visel: a virág- és gyümölcsfűzérek között arcok, szemek, szájak bújtak meg. A tér éke a királyi módra pompás neoreneszánsz, tornyos városháza, amelynek díszeit méginkább kiemelte az alkonyat előtti napfény... A város kedvelt „János főhercege” – aki Ferenc József császár nagybátyja volt – szobrát félig eltakarják a trafikok, pavilonok. Az öregúr visszafogottan nézi a csendes villamosok vonulását, fölötte húszméteres nyílegyenes karácsonyfa magasodik.
A Luegg-ház – Fotó: Wikipedia
A Landhaus (tartományi- vagy országház) nemcsak az első, és legjelentősebb reneszánsz, több udvarral is rendelkező épülete Graznak, hanem az egyik udvarában karácsony előtt jégbetlehemet is láthattunk!
A szomszédos épületet a 17. században vásárolták meg, és építették fel helyén a schlank Zeughaust, amelyet leginkább a Fegyvertárnak nevezhetünk magyarul, és amit 1730-ra fejeztek be. Itt volt a Habsburg Birodalom délkeleti részének legfontosabb fegyverellátó központja, most pedig
itt találhatóEurópa legnagyobb fegyvergyűjteménye.
A kúria udvara – Fotó: Pixabay / Leonhard Niederwimmer
Keskeny járdán igyekszünk a Schlossberg és az Óratorony felé, a várfeljáróhoz. Aki fel szeretne jutni a város – és a Grazi-medence – közepén álló kis hegyre, számos lehetőség közül választhat. Az óvárosi oldalról szerpentinúton, a Mura partjáról gyalogosan – a századfordulón épített Kriegsteig (Háborús-feljáró) – fárasztó lépcsőn lehet felkapaszkodni. A hegy belsejében van lift is, a vár legfelső részére pedig sikló repít fel.
A Schlossbergbe vezető lépcsők – Fotó: Pixabay / Filip Filipović
Fönt még ragyog az 1588-ban rakott bástya ötméteres óra számlapja. 25-30 lépcső után már fénybe érünk, a panoráma éppen szemben tárul fel, ám jóformán csak sziluettként. Tornyok, toronysisakok meredeznek ki a sötét városképből. A mi fecskefészek-sétányunkra ömlik a napfény, ez további kapaszkodásra sarkall minket. A toronyhoz érve azonban lezárt vaskerítést találunk. Hiába enyhe az idő, télre – a naptárnak megfelelően – lezárják ezt az utat, hiszen lefagyhat... Ennek ellenére a legtöbb turista átlépi a Wintersperre-táblás láncot – hát, erre figyeljünk!
A vár java még csak az Óratorony után kezdődik!
A grazi óratorony – Fotó: Pixabay / Leonhard Niederwimmer
A középkori eredetű, bevehetetlen erősséget végül a vár alatt többször is elsompolygó franciák bontatták le 1809-1810 között, miután Napóleon csak Ausztria meghódítása után tudta elfoglalni.
Az óra- és harangtornyot Graz polgárai váltották meg.
Visszafordulunk a Mura-partra és megnézzük a 2003-ra elkészült Murainsel-t, a kultúra mesterséges „acélszigetét”. „A tál, amely kupolává alakul, amely tállá változik” – ahogy a new-yorki művész leírta talányos formáját – lebeg a vízen, ellenben meg sem rezdül a csaknem vadvízi erejű folyón.
A grazi acélsziget – Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
A „sziget” közepén egy kis amfiteátrum-nézőtér helyezkedik el, amelyet most égősorral díszített kis karácsonyfákkal állítottak tele.
Murinsel: a Mur folyón úszó sziget esti hangulatban – Fotó: Unsplash / Bíró László
A Mura-parton sétálva egy újabb kilátót fedezek fel: a túlparton a csáléra fújt gumimatrac formájú, extravagáns Kunsthaus tetejére „ragasztottak” egy üvegfolyosót, ahonnan még jobbnak ígérkezik a kilátás...
A grazi Kunsthaus üvegfolyosója – Fotó: Harsáczki György / induljelegyuton.hu
Ezzel zárjuk városi körsétánkat. Ha több napot is el tudunk itt tölteni a vidéken, bőven akadnak még múzeumok, templomok, megnézhetjük a városerődítések maradékát, és a környéket: a közeli Eggenberg reneszánsz kastélyt, a Schwarzenegger Múzeumot, a stübingi skanzent és a legrégebbi ausztriai ciszterci apátságot, Reinben. Érdemes időt szánni a barangolásra, hiszen a látnivalók és persze a helyi konyha is bőven tartogat finomságokat!
Nyitókép: Pixapay / Bernhard Rauch
Ajánljuk még:
Egy mesés magángyűjtemény otthona – villatörténet a Bérc utcából
A titokzatos keleti hölgy háza – bérháztörténet a Wesselényi utcából
Villámlátogatás egy néhai bevehetetlen erőd és a reneszánsz árkádok városában – Grazban jártunk
