Attila hegye: a Szitnya – a magyar turistamozgalom bölcsője
Hetekre való lelki munícióval képes ellátni a természetjáró embert egy olyan túra, mely nemhogy gyönyörű helyre kalauzol, de karnyújtásnyira már nem elérhető időtávlatokból hozza vissza régi korok patináját. Méltósággal teli bérc a Szitnyáé, amelyet még nem hódított meg az olcsó idegenforgalom – reméljük, hogy az idő meg is őrzi a turistáknak, természetbúvároknak. Ide, a magyar turistamozgalom második bölcsőjébe vezetett utunk, amiről némi filmes áthallással azt mondhatnánk: jöttünk, láttunk, visszamennénk! Tartsatok velünk!
Könnyed túrázás hűsöléssel és királyi regével – a „magyar Svájc” patakmedrében jártunk
Olykor még egy aktív természetjárónak is vissza kell vennie kicsit a tempóból. Ilyenkor, a nyári hőség kellős közepén, amikor már túl hosszú ideje áhítjuk a lehűlést ahhoz, hogy higgyünk a meteorológusok ígéreteinek, kincset ér egy könnyed ejtőzés valamelyik közeli patak árnyékos medrében. Beleállni a bokasimogató vízbe és csak hallgatni a lombokat – jó társaságban nem is kell több ennél. Ezúttal Óbánya felé terveztük az irányt.
Kirándulási kisokos a folyadékpótláson és a fényvédelmen túl – így készüljünk a nyári természetjárásra, túrázásra
A kánikula sem fékezheti meg a túrázás szerelmeseit, de a kevésbé gyakorlott természetjárók is szívesebben időznek az erdők hűvösében ilyenkor. Ahhoz azonban, hogy az élmény ne lássa kárát, érdemes tisztában lennünk néhány alapvető tudnivalóval a felkészülést illetően – évszaktól függetlenül. Rögtön az első jótanács, hogy a javaslatokat lehetőleg a megfelelő helyen a megfelelő korosztályú és erőnlétű személyek alkalmazzák – lehetőleg helyesen.
Soltvadkerti fagylalt-idill – egy kánikulai délutánról
Míg egyeseknek egész évben fagylaltszezon van, a „klasszikus” értelemben vett időszak ez idő tájt kezdődik. Nem vagyok nagy „gombócoló”, tavalyelőtt pedig elég nagy utat tettem meg fagyiig – és engem lepett meg a legjobban, hogy kincsre leltem Soltvadkerten. Nosztalgiázós óda következik az ország valószínű egyik legjobb fagyizójához.
Kalandos malomkereső barangolásom Inotán – állatsereglettel
A május eleji esőknek köszönhetően a nagybetűs zöld természet vad erőkkel tört elő a földből és az ágak, hajtások végéből. Nem tudtam otthon maradni! Egyedül indultam a Bakony irányába, Várpalota vidékére, ahol már korábban kinéztem egy-két látnivalót. Inota volt az úti célom: malomkereső túrát terveztem. Az idő már reggel óta csodálatosnak ígérkezett – kék égen tejszínhab-felhők...