Villámlátogatás egy néhai bevehetetlen erőd és a reneszánsz árkádok városában – Grazban jártunk
Grazot látni kell! Nem világváros – villódzó fényekkel –, és nem veszik körül égbe vesző hegyek, de sok szól ám mellette, és ez nem csak az ünnepi díszkivilágítás és forgatag idején érvényes. Itt lehet hegyet mászni városon belül, de nem kell a lábat lejárni a látnivalókért és a császári miliő hangulata még ott lebeg a levegőben... Van ódon és van modern látnivaló, volt világháborús rombolás és 2003-ban megkapta az Európa kulturális fővárosa címet is.
Hogyan válasszunk túraidőpontot és terepet télen?
Az „igazi” turistáknak a tél – a természetjárás szempontjából – ugyanolyan évszak, mint a többi: a túrára jobban fel kell készülni és ha cudarabb is az idő, tartogat meglepetéseket, szépségeket, kihívást. Aki a színes-napos októberrel lezártnak tekinti a szezont, sok mindenről marad le! A lényeg ugyanaz, mint nyáron: sok mindent látunk, élvezzük a természet közelségét, együtt vagyunk, megmozgatjuk magunkat, kihívásnak tekintjük a jeges útszakaszt, a hideget és az esőt. A fotósoknak pedig még ezen felül más égi jelenségeket, más színeket, más hangulatokat is jelent a téli időszak. Az előre fanyalgóknak nem jut semmi...
Ősmaradványok és vasalt utak a kanyargós bakonyi Cuha-völgyben
Mi a via ferrata, mik a Megalodus-ok, és hogyan találkoznak a Cuha-völgyben? Mindazok, akik szívesen töltenek időt a természetben, most velem tarthatnak a Bakony egyik legnépszerűbb kirándulóhelyére, ahol az emberpróbáló kalandok és érdekes fotótémák mellett vinyei kultúrtörténeti és regionális vasúttörténeti emlékekkel találkozhatnak.
Attila hegye: a Szitnya – a magyar turistamozgalom bölcsője
Hetekre való lelki munícióval képes ellátni a természetjáró embert egy olyan túra, mely nemhogy gyönyörű helyre kalauzol, de karnyújtásnyira már nem elérhető időtávlatokból hozza vissza régi korok patináját. Méltósággal teli bérc a Szitnyáé, amelyet még nem hódított meg az olcsó idegenforgalom – reméljük, hogy az idő meg is őrzi a turistáknak, természetbúvároknak. Ide, a magyar turistamozgalom második bölcsőjébe vezetett utunk, amiről némi filmes áthallással azt mondhatnánk: jöttünk, láttunk, visszamennénk! Tartsatok velünk!
Könnyed túrázás hűsöléssel és királyi regével – a „magyar Svájc” patakmedrében jártunk
Olykor még egy aktív természetjárónak is vissza kell vennie kicsit a tempóból. Ilyenkor, a nyári hőség kellős közepén, amikor már túl hosszú ideje áhítjuk a lehűlést ahhoz, hogy higgyünk a meteorológusok ígéreteinek, kincset ér egy könnyed ejtőzés valamelyik közeli patak árnyékos medrében. Beleállni a bokasimogató vízbe és csak hallgatni a lombokat – jó társaságban nem is kell több ennél. Ezúttal Óbánya felé terveztük az irányt.
Kirándulási kisokos a folyadékpótláson és a fényvédelmen túl – így készüljünk a nyári természetjárásra, túrázásra
A kánikula sem fékezheti meg a túrázás szerelmeseit, de a kevésbé gyakorlott természetjárók is szívesebben időznek az erdők hűvösében ilyenkor. Ahhoz azonban, hogy az élmény ne lássa kárát, érdemes tisztában lennünk néhány alapvető tudnivalóval a felkészülést illetően – évszaktól függetlenül. Rögtön az első jótanács, hogy a javaslatokat lehetőleg a megfelelő helyen a megfelelő korosztályú és erőnlétű személyek alkalmazzák – lehetőleg helyesen.
Soltvadkerti fagylalt-idill – egy kánikulai délutánról
Míg egyeseknek egész évben fagylaltszezon van, a „klasszikus” értelemben vett időszak ez idő tájt kezdődik. Nem vagyok nagy „gombócoló”, tavalyelőtt pedig elég nagy utat tettem meg fagyiig – és engem lepett meg a legjobban, hogy kincsre leltem Soltvadkerten. Nosztalgiázós óda következik az ország valószínű egyik legjobb fagyizójához.
Kalandos malomkereső barangolásom Inotán – állatsereglettel
A május eleji esőknek köszönhetően a nagybetűs zöld természet vad erőkkel tört elő a földből és az ágak, hajtások végéből. Nem tudtam otthon maradni! Egyedül indultam a Bakony irányába, Várpalota vidékére, ahol már korábban kinéztem egy-két látnivalót. Inota volt az úti célom: malomkereső túrát terveztem. Az idő már reggel óta csodálatosnak ígérkezett – kék égen tejszínhab-felhők...