Választhatsz, mi okozzon félelmet: a koronavírus vagy 6 jó thriller. Filmajánlónk

Hetedik (1995) IMDb: 8.6

Huszonhat évvel ezelőtt a filmtörténet egyik mesterműve született meg David Fincher rendezésében. Mai napig hatalmas népszerűségnek örvend a Hetedik című film, mely szereplői között ikonikus neveket találunk: Brad Pitt, Kevin Spacey, Morgan Freeman és Gwyneth Paltrow borzolja a kedélyeket. A történet szerint a nyugdíjba készülő William Sommerset (Morgan Freeman) és a gyakornokként dolgozó David Mills (Brad Pitt) egy nem mindennapi sorozatgyilkos után nyomoz. A gyilkos olyan áldozatokra vadászik, akik a hét főbűn valamelyikét követték el: liturgikus gyilkosságokkal kívánja büntetni az emberiséget. Mivel a sorozatgyilkos után nyomozós filmekkel Dunát lehet rekeszteni, nem fűztem nagy reményeket a történethez – a Hetedik mégis képes volt megdöbbenteni, azóta is őrzi méltó helyét a TOP10-filmes listámon. Hogy mennyire valósították meg jól az első hallásra talán unalmasnak tűnő cselekményt a film készítői, azt a számok is jól mutatják: a 33 millió dollárból készült filmmel több mint 300 milliót kerestek.

A film elérhető a Netflix kínálatában.

Pillangó-hatás (2004) IMDb: 7.6

Mindannyian hallottunk már a pillangó-hatásról. Egy időben divatos kifejezés volt, és a köznyelv sajnos klisévé avanzsálta az érdekes kérdéseket feszegető hatásmechanizmust. Az Eric Bress és J. Mackye Gruber rendezésében készült film Evanról (Ashton Kutcher), a barátnője halálát gyászoló fiatalemberről szól. Evan különleges erővel rendelkezik, felfedezte ugyanis, hogy képes vándorolni jelen és múlt között.

Hamar rájött arra is, hogy képességével egyszersmind egy rendkívül veszélyes fegyvert tart a kezében: saját bőrén tapasztalja meg, hogy a „mi lett volna, ha” és a „nézzük meg, mi lett volna, ha” között mekkora a különbség. Hiszen mi történne, ha az emberiség képes lenne a múlt megváltoztatására? Hogyan hatna az a jelenre és a jövőre? Érdemes egyáltalán belepiszkálnunk a már megtörténtbe? De legfőképp: miért vagyunk oly sokszor meggyőződve róla, hogy egy adott helyzetben helyesebben is cselekedhettünk volna? Honnan tudjuk, hogy az általunk helyesnek vélt cselekedet pontosan mit okozott volna a jövőben? A Pillangó-hatás c. film a thriller eszközeivel ugyan, de elgondolkodtat, rádöbbent és megértet. 

A film elérhető a Netflix kínálatában.

Ragyogás (1980) IMDb: 8.4

A Ragyogás Stephen King története, amit Stanley Kubrick filmesített meg. Ha valami, akkor ez bizony egy olyan kombináció, ami felcsigázhatja a horror- és thrillerfanatikusok érdeklődését. Az író és a rendező neve ugyanis mára összefonódott a feszültséggel és a borzongással – a várakozásoknak megfelelően mindez most mind a két és fél órában beteljesül. A Ragyogás az egyik legmeghatározóbb thriller-élményem, pedig a története látszólag átlagos.

Egy alkoholproblémákkal küzdő író, Jack Torrance (Jack Nicholson) a családjával egy üresen álló hotelba költözik, hogy a biztos, jól fizető gondnoki állásnak köszönhetően stabilitás és megnyugvás költözzön a mindennapjaiba. Eleinte minden a legnagyobb rendben zajlik, ám egy idő után a hotel életre kel – és itt inkább pontot is teszek a történetmesélés végére, mert távol áll tőlem, hogy lelőjem a fordulatokat. Annyit még azért hozzátennék, hogy egy olcsónak tűnő negyvenéves történet is képes kimaxolni a borzongásfaktort. 

Fekete hattyú (2010) IMDb: 8.0

Darren Aronofsky e rendezése a teljesítménykényszer és a sebezhető emberi természet bemutatásának ékes példája. A történet főszereplője, Nina (Natalie Portman) megrekedt saját gyermekkorában, anyja miatt alárendelt szereplőként tekint magára, és csak a bizonyítási vágy hajtja. Egyetlenegy célja van: elismert balett-táncossá válni, így kész bármit megtenni a főszerepért. A rendező hajlandó ráosztani a Hattyúk tava főszerepét, amennyiben Nina megígéri, hogy a végső próbáig megtalálja önmagában az igazi, fekete hattyút is. Mert amit jelenleg lát benne az igazgató, csak egy meghunyászkodó, parancsra kész, átlagos fehér hattyú. Kőkemény átváltozási folyamat drámai pszichothrillerbe csomagolva – Natalie Portman nem véletlenül nyert Oscar-díjat ezért az alakításáért.

Széttörve (2016) IMDb: 7.3

A Széttörve című thrillert valós események ihlették, és ez talán csak még borzongatóbbá teszi. 1977-ben egy Billy Milligan nevű férfi három lányt elrabolt Ohioban, és lakásában tartotta foglyul őket. Mindez eddig akár egy átlagos történetnek is elmenne, hiszen sajnos naponta történnek ehhez hasonló bűncselekmények Amerika-szerte. Azonban Billyről kiderül, hogy disszociatív személyiségzavarban szenved, huszonhárom különböző személyiséggel rendelkezik. Igen: huszonhárom.

A személyiségek rendszerint egyenként törtek fel Billyben, aki nem is emlékezett arra, hogy azok mit csináltak, mondtak vagy gondoltak. Néha egy kilencéves kisfiú, néha egy tisztaságmániás úrihölgy, néha egy nárcisztikus divattervező, néha pedig Dennis, a három lány elrablásért felelős személy tört ki a „fényre” a maradék tizenkilenc személyiség mellett, és vette át Billy felett az irányítást. Ezt a hihetetlennek tűnő elrablási történetet filmesítették meg Night Shyamalan rendezésében.

A film elérhető a Netflix kínálatában.

Hatodik érzék (1999) IMDb: 8.1

Ez a film egy korábbi Night Shyamalan alkotás, amit direkt tartogattam a lista végére, hiszen a Hatodik érzék végén a filmtörténet egyik legbravúrosabb csavarja látható. A mai napig kiver a víz, amikor újranézem Bruce Willis és Haley Joel Osment főszereplésével készült filmet. A történet szerint a hatéves Cole (Haley Joel Osment) kísérteteket lát, és csak egy bizonyos embernek, a Philadelphiába költöző Dr. Malcolm Crowe gyermekpszichológusnak hajlandó beszélni képességeiről. 

Egyedül benne bízik meg, az ő tanácsait fogadja el, csak neki hajlandó elmondani a félelmeit és a titkait. A film a köztük zajló terápiás folyamatról és a kis Cole hétköznapjairól szól. A Hatodik érzéket Oscarra is jelölték, azonban végül nem zsebelte be a díjat. Aki látta már, az bizonyára érti, miért olyan hihetetlen ez.