Menzelt mi magyarok a magunkénak érezhettük, és nem csak európaiként. Magyarországhoz, a magyar művészvilághoz baráti szálak fűzték, például Bán János, egyik filmjének főszereplője, vagy éppen Simó Sándor és Szabó István révén, de rendezett és több produkcióban szerepelt is nálunk.
Viszont ennél még fontosabb, hogy ő abban a világban élt és teremtett, amit igazán csak azok értenek, akik az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén születtek, boldogultak és menekültek a történelem viharai elől egy kiskocsmába, ahol hrabali kesernyés derűvel, egy sör mellől nézték azt az abszurd drámát, amire csak „Huszadik századi Közép-Európaként” hivatkozhatunk.
Egy másik nagy újhullámos óriással, Milos Formannal szemben, aki a prágai tavasz után Amerikába ment amerikai filmeket csinálni,
Menzel itt maradt és itt mesélt tovább nekünk, rólunk.
Tette ezt annak ellenére, hogy a forradalom után mellőzték, a Pacsirták cérnaszálon című filmjét pedig be is tiltották. És tette ezt azzal a humorral, amitől a néző egyszerre nyúl a zsebkendőjéhez, hol azért, mert sírhatnékja támad, hol azért, mert a nevetéstől folynak a könnyei.
Menzelnél egyszerre jelent meg Chaplin vagy éppen Lubitsch komédiája és Ingmar Bergman vagy Jean Renoir komor humanizmusa – hogy emlékezzünk erre, elég talán csak felidézni a nem is olyan régi, utolsó előtti filmje, az Őfelsége pincére voltam Jan Dítéjét, a kisembert, aki a világháború árnyékában próbálja szinte bármi áron elérni legnagyobb álmát, hogy milliomos legyen.
De örökre velünk marad rajta kívül Pepin bácsi a Sörgyári capriccióból vagy Milos az Oscar-díjas Szigorúan ellenőrzött vonatokból – olyan karakterek ők, akiket Hrabal humora és emberségessége mellett Menzel elképesztő érzékenysége tett feledhetetlenné.
Bár nem egy mestermű fűződött a nevéhez, Menzelnek a sajátjai közül mégsem volt kedvenc filmje. Mikor egy hét évvel ezelőtti interjúban arról kérdezték, hisz-e az életművet megkoronázó filmben, azt válaszolta: „Persze, nekem a temetésem lesz az. Mi tehetné teljesebbé a művészetemet, mint egy pont a mondat végén?”
Szomorúak vagyunk, amiért itt az ideje kitenni a pontot.
Nyugodjon békében, rendező úr!
Nyitókép: Paul Katzenberger / Wikipédia
(CC BY-SA 4.0)
Ajánljuk még:
5 kihagyhatatlan magyar történelmi film a hosszú hétvégére
