Kult

Pesti házban veszett oda ezernyi velencei kincs: egy néma szemtanú a Szép utcából

Pest közepén áll egy hatalmas, nemesi palota, évtizedek óta zárva, üresen. A Belváros egyik legrégebbi épületéről beszélünk, bőven a középkori városfalon belül, az ötödik kerület szívében pompázik ez a páratlan történelmű, mindent túlélt szemtanú. 

A belvárosban álló több mint kétszáz éves épület legutóbbi eladását célzó hirdetés szerint mintegy 3950 négyzetméteren terül el, két szintjén összesen 45 szobával bír. Potom 5,1 millió euróért kínáltak 2020-ban. A klasszicista építészet leghíresebbje, Pollack Mihály tervezte, építés éve 1817 – és

ami a falai közt e röpke évszázadok alatt történt, kész regény.

Pollack egyik korai munkája ez a ház, jó húsz évvel előzte meg a leghíresebbet, a Nemzeti Múzeumot. Almásy Ignác gróf megbízásából épült 1817-ben. Ignác fia eladta a városi palotát 1850-ben, az új tulajdonos Győry László volt, tőle örökölte meg 1885-ben gróf Szapáry Gézáné Győry Mária. A viharos huszadik században aztán több tulajdonos váltotta egymást: 1917-ben Mária fia, gróf Szapáry László a Zichy-családnak adta el, amit aztán a Zichyek 1938-ban adtak tovább első nem arisztokrata tulajdonosának, a szerb származású üzletembernek, Nagykovácsy Milenkónak.

Ő nem szánt nagy jövőt a palotának, le is akarta bontatni, e tervet végül a Főváros hiúsította meg. A háborúban megsérült az épület, szerencsére nem reménytelenül. Viszont a mélyrepülés elindult: többnyire funkció nélkül, üresen várta a ház sorsa jobbra fordulását. Mostanra több mint 20 éve áll gazdátlanul. 2020-ban elindultak bizonyos munkálatok, az akkori tervek szerint irodaházként nyílt volna újra 2022 végén – ez természetesen elmaradt.

A fénykor

Az 1885-ös év egészen kivételesen szerencsésnek bizonyult a Szapáry-Győry házaspár számára: abban az esztendőben örökölte meg Győry Mária az édesapjától a Szép utcai palotát, amikor férje kivételesen mesés örökséghez jutott. Szapáry gróf nagypapájának fiatalon elhunyt felesége révén volt távoli rokona a híres-neves Morosini családnak a messzi Velencéből. A Palazzo Morosini 1365 óta áll a Canale Grandén a mai napig, legújabban szállodaként szolgálva szerencsés látogatóit. Az 1884-ben kihalt család hosszú, gazdag történelme alatt négy dózsét és egy magyar királyt adott: utolsó Árpádházi királyunk, III. Endre édesanyja volt Tomasini Katerina Morosini. A békés prosperitás évszázadai

gazdag tárgyakkal töltötték meg a Morosini palotát, amely vagyonnak egyharmada került Magyarországra, Szapáry tulajdonába.

Az örökség kisebb része a muraszombati Szapáry-kastélyba jutott, nagyobbik hányada a klasszicista pesti palotába költözött. Itt helyet talált minden, festmények, bútorok, csillárok és tükrök. Értékes, és vélhetően gyönyörű enteriőr rejtőzködött e falak mögött a Reáltanoda utca és a Szép utca sarkán. De nem sokáig.

 „Velencei volt ott minden: nemcsak a képek s a tizenhatodik századbeli, faragott mívű és a tizennyolczadik századbeli aranyos faragványú, régi és drága genuai soprazzino-bársonnyal bevont bútor, a történelmi becsű muranói csillárok, velenczei bronz karosgyertyatartók és kandeláberek, az antik velenczei tükrök, a falak páratlanul szép kárpitja, hanem velenczei volt hozzá a keret is, melyet a grófi család műízlése teremtett a kincshez: a falak gazdag faragású lamberie-jei” – írta a Vasárnapi Újság 1908. februárjában.

A költözés 1885-ös, és a keserves emlékű 1907-es téli éjszaka közti huszonkét évben itt a kevesek által látható palotabelsőről készültek fényképek, amelyek a későbbiekben többször mutatott Vasárnapi Újság. Ma itt csodálhatóak meg.

 Forrás: Vasárnapi Újság

1907. december 30-án a Szép utcai palota egyik, a Reáltanodára néző hálószobájának önmagában is mestermű, henger alakú, empire stílusú kályháját az egyik fűtő túlfűtötte, a szép kályha megrepedt, és rettenetes tűz keletkezett a palotában. Minden odaveszett. Elpusztult többek között az úgynevezett Rózsaszín Szalon, benne a Morosini dózsék bölcsőjével, velencei tükrökkel és egy Benczúr-képpel, a Morosini-terem, benne Tintoretto Krisztus a kútnál című képe. Lorenzo Lotto Krisztus-képe a kisebédlőben, Bassino kis tájképe az előszobában, ezeken kívül Goya és Gainsborough műveit is elemésztette a mindent pusztító tűz. A palota fénykora ezzel lezárult, a viharos, fordulatokkal teli XX. század már nem tudta visszahozni az életet a házba.

Új gondnok, új gondok

1917-ben adták el a Szapáryak az épületet, az új tulajdonosok a Zichy grófok lettek húsz évre. 1938-ban Nagykovácsy Milenkó – történetünk egyetlen nem arisztokrata szereplője – tőlük vette át az épület tulajdonjogát, a háztömb többi építményével együtt. Érdekes arc ő is, egy nagyrészt mára elfelejtett név a két világháború közti Pest sikeres üzletemberei közül.

Nagykovácsy Kovacsevicsnek született a Tabánban. 1909-ig rőfössegédként dolgozott, majd önállósult, és a szerb nyelvi ismereteit kihasználva Bácskában és Bánátban vigéckedett. Az ott szerzett pénzéből nyitotta első boltját Pesten, az első világháború előtt már a Kecskeméti utcában volt üzlete. Míg ő a fronton szolgált, derék üzletvezetője csődbe vitte a boltot, amit meg tudott menteni, így a Tanácsköztársaság rémuralma idején volt mit elvenni tőle. A „dicsőséges 133 nap” áldozatává vált Holczer Divatházat ezután vette meg a Kossuth Lajos utca 9. alatt, ez lett a leghíresebb és legsikeresebb üzlete. 1941-ben ő volt Magyarország legnagyobb jövedelmű polgára, megelőzve többek között Festetics György herceget, akinek jövedelme kétszázezer pengővel maradt le Nagykovácsy évi egymilliójától.

Milenkó neve magyarosítása után is büszke szerb maradt, viszont a névváltoztatást munkavállalói körében kifejezetten és hatékonyan proponálta. Konkrétan

annak, aki nevet változtatott, egyhavi plusz bért fizetett.

Weiss Manfrédhoz hasonlóan kelengyét adott a házasulandó lányoknak, szülési segélyt a szülőknek, cége üdülőjében nyaralási lehetőséget a nála dolgozóknak. Amikor az üzlet a Kecskeméti utcából a Kossuth Lajos utcába költözött, teherautók helyett a dolgozók élő láncot alkotva,

kézről kézre adva juttatták el az árukészletet tartalmazó dobozokat a viszonylag közeli üzletek közt, amely megoldás persze sokáig beszédtéma volt Pesten.

Az üzletember sikerének titka a részletfizetési lehetőségben rejlett – nem véletlenül nevezte pesti szleng Részletovics Milenkónak –, továbbá a korabeli rendeletek okos kihasználásában. Az 1920-as évek közepétől ugyanis törvény szabta meg, hogy az állami alkalmazottaknak öltönyben, a nőknek kosztümben kellett megjelenni – boldog békeidők – de még az egyházi rendek is Nagykovácsytól rendeltek miseruhát. Áruházának külön újságja volt Bokréta címmel, ő maga pedig a Baross Szövetség alapítója volt. E társulat nem túl barátságos módon a keresztény kereskedőket volt hivatott támogatni, vélhetően a zsidó származásúakkal szemben.

Szapáry-palota a Szép utca sarkán | Forrás: Budapest műemlékei

A Nagykovácsy Áruház a Szapáry-palota hátsó szomszédja volt, a nagyvállalkozó ezért vette meg a klasszicista óriást. Előbb raktárnak használta, majd a lebontásáért folyamodott a pesti hatóságokhoz, amit a zordon szervek szerencsére elutasítottak. Röviddel ezután kitört a második világháború, és persze mindent elsöpört, nagyáruházat, palota-mentő városi hatóságot, egy teljes régi világot. A Szép utcai palota is megsérült, de csodával határos módon nem látványosan. A későbbi javítások nem változtattak a századfordulós képeken látható eredeti arculaton.

A hanyatlás évtizedei

A második világháború utáni idők nem sok jót hoztak a régi idők tanújának. Valódi, pláne méltó funkciója nem nagyon akadt, sem méltó tulajdonosa, aki megbecsülte volna a mindent látott falakat. Legalább a nagy átalakításokat, átépítéseket megúszta a ház, és mert jól megépítették anno – kézi munkával, lovaskocsikkal – mindennek dacára áll.

 

Legújabb tulajdonosa arany lepelbe csomagolta a remélhetőleg tényleg zajló munkálatok idejére, így lett egy igazi arany palota Pesten. A kapura kitett QR kód ugyan nem szolgál semmilyen információval, és a világhálón elérhető határidő is rég letelt, azért az biztató, hogy valami végre történik.

Kincsek nélkül is kincset ér ez a ház, ha másért nem, mert Pollack tervezte, és mert 216 éve él túl mindent: jeges árat, világháborút, forradalmat, kommunizmust, pénz- és igénytelenséget, gazdátlanságot, funkció nélküli, fűtetlen évtizedeket. Negyvenöt szobájába, üvegkupolával koronázott lépcsőházába, boltíves folyosóira ideje volna életet költöztetni, hogy végre megnyithassa kapuit, és minden pesti érdeklődő megcsodálhassa.

Forrás:
Helyszínbejárás: 2023. március, 
illetve ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Ajánljuk még:

Emlékezzünk évszázadok nagy mestereire az Építészet Világnapján!

Van kedvenc épületed? Tudod-e, milyen színű a szomszédod háza? Szoktál-e gyönyörködni, szép homlokzatokban, hívogató kapualjakban? Van olyan középület, amit kívül-belül ismersz? Van-e olyan épület, ahová szívesen bekukkantanál, amit örömmel végigjárnál? Októberben, az Építészet Hónapjában, az Építészet Világnapja környékén sok helyen nyílik lehetőség épületbejárásokra, városi sétákra. De mi lenne, ha ettől függetlenül, idén másként néznénk a közvetlen környezetünkre, felemelnénk tekintetüket és a felfedezők kíváncsiságával szemlélnénk az ismerős épületeket?