Pesti házban veszett oda ezernyi velencei kincs: egy néma szemtanú a Szép utcából

A belvárosban álló több mint kétszáz éves épület legutóbbi eladását célzó hirdetés szerint mintegy 3950 négyzetméteren terül el, két szintjén összesen 45 szobával bír. Potom 5,1 millió euróért kínáltak 2020-ban. A klasszicista építészet leghíresebbje, Pollack Mihály tervezte, építés éve 1817 – és

ami a falai közt e röpke évszázadok alatt történt, kész regény.

Pollack egyik korai munkája ez a ház, jó húsz évvel előzte meg a leghíresebbet, a Nemzeti Múzeumot. Almásy Ignác gróf megbízásából épült 1817-ben. Ignác fia eladta a városi palotát 1850-ben, az új tulajdonos Győry László volt, tőle örökölte meg 1885-ben gróf Szapáry Gézáné Győry Mária. A viharos huszadik században aztán több tulajdonos váltotta egymást: 1917-ben Mária fia, gróf Szapáry László a Zichy-családnak adta el, amit aztán a Zichyek 1938-ban adtak tovább első nem arisztokrata tulajdonosának, a szerb származású üzletembernek, Nagykovácsy Milenkónak.

Ő nem szánt nagy jövőt a palotának, le is akarta bontatni, e tervet végül a Főváros hiúsította meg. A háborúban megsérült az épület, szerencsére nem reménytelenül. Viszont a mélyrepülés elindult: többnyire funkció nélkül, üresen várta a ház sorsa jobbra fordulását. Mostanra több mint 20 éve áll gazdátlanul. 2020-ban elindultak bizonyos munkálatok, az akkori tervek szerint irodaházként nyílt volna újra 2022 végén – ez természetesen elmaradt.

A fénykor

Az 1885-ös év egészen kivételesen szerencsésnek bizonyult a Szapáry-Győry házaspár számára: abban az esztendőben örökölte meg Győry Mária az édesapjától a Szép utcai palotát, amikor férje kivételesen mesés örökséghez jutott. Szapáry gróf nagypapájának fiatalon elhunyt felesége révén volt távoli rokona a híres-neves Morosini családnak a messzi Velencéből. A Palazzo Morosini 1365 óta áll a Canale Grandén a mai napig, legújabban szállodaként szolgálva szerencsés látogatóit. Az 1884-ben kihalt család hosszú, gazdag történelme alatt négy dózsét és egy magyar királyt adott: utolsó Árpádházi királyunk, III. Endre édesanyja volt Tomasini Katerina Morosini. A békés prosperitás évszázadai

gazdag tárgyakkal töltötték meg a Morosini palotát, amely vagyonnak egyharmada került Magyarországra, Szapáry tulajdonába.

Az örökség kisebb része a muraszombati Szapáry-kastélyba jutott, nagyobbik hányada a klasszicista pesti palotába költözött. Itt helyet talált minden, festmények, bútorok, csillárok és tükrök. Értékes, és vélhetően gyönyörű enteriőr rejtőzködött e falak mögött a Reáltanoda utca és a Szép utca sarkán. De nem sokáig.

 „Velencei volt ott minden: nemcsak a képek s a tizenhatodik századbeli, faragott mívű és a tizennyolczadik századbeli aranyos faragványú, régi és drága genuai soprazzino-bársonnyal bevont bútor, a történelmi becsű muranói csillárok, velenczei bronz karosgyertyatartók és kandeláberek, az antik velenczei tükrök, a falak páratlanul szép kárpitja, hanem velenczei volt hozzá a keret is, melyet a grófi család műízlése teremtett a kincshez: a falak gazdag faragású lamberie-jei” – írta a Vasárnapi Újság 1908. februárjában.

A költözés 1885-ös, és a keserves emlékű 1907-es téli éjszaka közti huszonkét évben itt a kevesek által látható palotabelsőről készültek fényképek, amelyek a későbbiekben többször mutatott Vasárnapi Újság. Ma itt csodálhatóak meg.

 Forrás: Vasárnapi Újság

1907. december 30-án a Szép utcai palota egyik, a Reáltanodára néző hálószobájának önmagában is mestermű, henger alakú, empire stílusú kályháját az egyik fűtő túlfűtötte, a szép kályha megrepedt, és rettenetes tűz keletkezett a palotában. Minden odaveszett. Elpusztult többek között az úgynevezett Rózsaszín Szalon, benne a Morosini dózsék bölcsőjével, velencei tükrökkel és egy Benczúr-képpel, a Morosini-terem, benne Tintoretto Krisztus a kútnál című képe. Lorenzo Lotto Krisztus-képe a kisebédlőben, Bassino kis tájképe az előszobában, ezeken kívül Goya és Gainsborough műveit is elemésztette a mindent pusztító tűz. A palota fénykora ezzel lezárult, a viharos, fordulatokkal teli XX. század már nem tudta visszahozni az életet a házba.

Új gondnok, új gondok

1917-ben adták el a Szapáryak az épületet, az új tulajdonosok a Zichy grófok lettek húsz évre. 1938-ban Nagykovácsy Milenkó – történetünk egyetlen nem arisztokrata szereplője – tőlük vette át az épület tulajdonjogát, a háztömb többi építményével együtt. Érdekes arc ő is, egy nagyrészt mára elfelejtett név a két világháború közti Pest sikeres üzletemberei közül.

Nagykovácsy Kovacsevicsnek született a Tabánban. 1909-ig rőfössegédként dolgozott, majd önállósult, és a szerb nyelvi ismereteit kihasználva Bácskában és Bánátban vigéckedett. Az ott szerzett pénzéből nyitotta első boltját Pesten, az első világháború előtt már a Kecskeméti utcában volt üzlete. Míg ő a fronton szolgált, derék üzletvezetője csődbe vitte a boltot, amit meg tudott menteni, így a Tanácsköztársaság rémuralma idején volt mit elvenni tőle. A „dicsőséges 133 nap” áldozatává vált Holczer Divatházat ezután vette meg a Kossuth Lajos utca 9. alatt, ez lett a leghíresebb és legsikeresebb üzlete. 1941-ben ő volt Magyarország legnagyobb jövedelmű polgára, megelőzve többek között Festetics György herceget, akinek jövedelme kétszázezer pengővel maradt le Nagykovácsy évi egymilliójától.

Milenkó neve magyarosítása után is büszke szerb maradt, viszont a névváltoztatást munkavállalói körében kifejezetten és hatékonyan proponálta. Konkrétan

annak, aki nevet változtatott, egyhavi plusz bért fizetett.

Weiss Manfrédhoz hasonlóan kelengyét adott a házasulandó lányoknak, szülési segélyt a szülőknek, cége üdülőjében nyaralási lehetőséget a nála dolgozóknak. Amikor az üzlet a Kecskeméti utcából a Kossuth Lajos utcába költözött, teherautók helyett a dolgozók élő láncot alkotva,

kézről kézre adva juttatták el az árukészletet tartalmazó dobozokat a viszonylag közeli üzletek közt, amely megoldás persze sokáig beszédtéma volt Pesten.

Az üzletember sikerének titka a részletfizetési lehetőségben rejlett – nem véletlenül nevezte pesti szleng Részletovics Milenkónak –, továbbá a korabeli rendeletek okos kihasználásában. Az 1920-as évek közepétől ugyanis törvény szabta meg, hogy az állami alkalmazottaknak öltönyben, a nőknek kosztümben kellett megjelenni – boldog békeidők – de még az egyházi rendek is Nagykovácsytól rendeltek miseruhát. Áruházának külön újságja volt Bokréta címmel, ő maga pedig a Baross Szövetség alapítója volt. E társulat nem túl barátságos módon a keresztény kereskedőket volt hivatott támogatni, vélhetően a zsidó származásúakkal szemben.

Szapáry-palota a Szép utca sarkán | Forrás: Budapest műemlékei

A Nagykovácsy Áruház a Szapáry-palota hátsó szomszédja volt, a nagyvállalkozó ezért vette meg a klasszicista óriást. Előbb raktárnak használta, majd a lebontásáért folyamodott a pesti hatóságokhoz, amit a zordon szervek szerencsére elutasítottak. Röviddel ezután kitört a második világháború, és persze mindent elsöpört, nagyáruházat, palota-mentő városi hatóságot, egy teljes régi világot. A Szép utcai palota is megsérült, de csodával határos módon nem látványosan. A későbbi javítások nem változtattak a századfordulós képeken látható eredeti arculaton.

A hanyatlás évtizedei

A második világháború utáni idők nem sok jót hoztak a régi idők tanújának. Valódi, pláne méltó funkciója nem nagyon akadt, sem méltó tulajdonosa, aki megbecsülte volna a mindent látott falakat. Legalább a nagy átalakításokat, átépítéseket megúszta a ház, és mert jól megépítették anno – kézi munkával, lovaskocsikkal – mindennek dacára áll.

 

Legújabb tulajdonosa arany lepelbe csomagolta a remélhetőleg tényleg zajló munkálatok idejére, így lett egy igazi arany palota Pesten. A kapura kitett QR kód ugyan nem szolgál semmilyen információval, és a világhálón elérhető határidő is rég letelt, azért az biztató, hogy valami végre történik.

Kincsek nélkül is kincset ér ez a ház, ha másért nem, mert Pollack tervezte, és mert 216 éve él túl mindent: jeges árat, világháborút, forradalmat, kommunizmust, pénz- és igénytelenséget, gazdátlanságot, funkció nélküli, fűtetlen évtizedeket. Negyvenöt szobájába, üvegkupolával koronázott lépcsőházába, boltíves folyosóira ideje volna életet költöztetni, hogy végre megnyithassa kapuit, és minden pesti érdeklődő megcsodálhassa.

Forrás:
Helyszínbejárás: 2023. március, 
illetve ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT