Egy teherautó. Meg még egy. Meg még egy. Megérkezik a technika az egyik győri lakótelepre. „Bedugják a drótokat”, a közvetítő kocsi akcióra kész, a produkciót élőben közvetítik a LED-falon, hogy mindenhonnét jól látható és hallható legyen. Komoly technikai teljesítmény, 20 perc alatt minden elkészül. Rákász Gergely orgonaművész azt mondja, álmában sem gondolta, hogy egyszer panelházak között fog orgonálni.
„Halál nyugodtan ültem otthon, szinte „téli álmot” aludtam, hiszen huszonéve megállás nélkül dolgozom. Arra gondoltam, most, hogy megállt a világ, bűntudat nélkül megpihenhetek én magam is. Másképp gondolta ezt a Győri Balett technikai igazgatója, aki felhívott és megkérdezte, tudok-e teherautóplatón orgonálni. Mondtam, ha van rajta orgona, akkor igen."
A Győri Filharmonikusok megszervezték a programot, színpadra állítottak többféle formációt, és a művésszel közösen nekivágtak a városnak, hogy feltérképezzék, hol található olyan terület, ahol sokan vannak egyszerre.
„Eddig négy helyen szólalt meg az orgona, egyik helyszín jobb volt, mint a másik. Szinte olyan mint egy aréna. Az orgonatörténetből tudjuk, hogy ennek a hangszernek van egy másik arca, amit sokan nem ismernek.
Az ókori Rómában a gladiátorok viadalán tömegeket szórakoztató show-hangszerként jelent meg, miközben patakokban folyt a vér és a tömeg halált követelt. Az orgonát csak később sajátította ki az egyház.
Az én Lords of the Organ sorozatom, amit négy éve csinálok, az orgona show-oldalát mutatja be. Meg kell mondanom, ez abszolút testhezálló szerep az orgonának.”
Rákász Gergely úgy válogatta össze a darabokat, hogy valamennyi „koronás” legyen: felcsendül Clarke A dán herceg indulója, Händel Tűzijáték szvitje, amelyet II. György angol király megrendelésére írt, Bach D-dúr szvit áriája, amelyet Lipót anhalt–kötheni herceg házi zeneszerzőjeként jegyzett. Emellett felcsendülnek Vivaldi dallamai, aki a klasszikus zene koronázatlan királya, valamint Bachtól, az orgonadarabok királyától a d-moll toccata és fuga.
„Ez egy könnyed műsor, mert ha odaállok valaki ablaka alá, lehet, hogy a Csodálatos mandarinnal nem aratok osztatlan sikert. Olyan darabokat választottam, hogy ha valaki meghallja, arra gondoljon, ebből többet is szívesen hallana. A visszajelzések pedig egészen elképesztőek, mondhatni őrületes nagy sikere van a produkciónak.
Megegyeztünk a nézőkkel-hallgatókkal, hogy arra hajlok meg először, ahonnét a legnagyobb a visítás. Hol innen indul el a hujogatás, hol onnan, fantasztikus élmény.
Teljesen más, mint szemben állni a közönséggel, kicsit furcsa, hogy fölfelé beszélek az ablakokhoz, látok egy sziluettet egy fejet, odaképzelem, hogy a teraszon mondjuk éppen boroznak.”
„Ha bezárnak, és nem adhatom ki a tehetségemet, az előbb-utóbb utat tör magának. Ahogy engem elzárt az élet a közönségtől, ugyanúgy a közönséget is elzárja a komolyzenei élményektől, így egyre inkább kiéhezik, hiszen a kultúrember számára a kultúra táplálék. Hiszem azt, hogy éhezőként vetik magukat az eseményekre, és ez jó is lesz így. Tanácsolom is mindenkinek, hogy ne hallgassanak rossz dolgokat rossz minőségben, őrizzék meg magukban ezt az éhséget."
Ajánljuk még:
LEKÉPEZZÜK A KORONAVÍRUST! MŰVÉSZI VÁLASZOK (ÉS KÉRDÉSEK) A MINDENNAPJAINKRÓL
SZÍNES ÖRÖKSÉGÜNK: VIRÁGZÓ NÉPDALAINKRÓL
INSPIRÁLÓ NŐK ÉLETTÖRTÉNETEI – KARANTÉN-KÖNYVAJÁNLÓNK
„Olyanok vagyunk, mint a letojt tyúkok” – interjú Lackfi Jánossal
Borítókép: Béres Márton
