Nazca-vonalak, geoglifák és land art: átformált tájak, ismeretlen eredetek

Mik azok a Nazca-vonalak?

A Peruban található Nazca-vonalak valamikor időszámításunk 500 és időszámításunk szerint 500 között kerültek a föld felszínére – máig nem tudni biztosan, hogyan. Mennyiségük, természetük, méretük és folytonosságuk miatt ma is a régészet legnagyobb rejtélyei közé tartoznak a Pampas de Jumana fennsíkon látható képződmények. A vonalakból kirajzolódó, úgynevezett geoglifák élőlényeket, stilizált növényeket és képzeletbeli lényeket, valamint több kilométer hosszú, geometriai alakzatokat ábrázolnak, ezért a szakemberek úgy vélik, hogy rituális csillagászati ​​funkciójuk volt.

A geoglifák nagy kiterjedésű, a földfelszínen lévő ábrák, amiket eredetileg ősi kultúrákban alakítottak ki, valamilyen spirituális, természetfeletti vagy kulturális-történelmi szándékkal. A talajrajzokat a felszíni réteg átmozgatásával vagy a talaj lemélyítésével hozták létre, de ismertek kőborítással kialakított ábrák is.  

A Nazca-vonalak nagy részét több mint kétezer évvel ezelőtt a nazcai kultúra emberei építették, bár némelyik geoglifa egyértelműen a nazca előtti időkből, a Paracas kultúrából származik. Míg a korábbi kultúrák által készített képek gyakran emberszerűek, és némi hasonlóságot mutatnak a régió még korábbi sziklarajzaival, a Nazca kultúra emberei által készített vonalak alanyai általában növények és állatok: például egy majom (körülbelül 110 méter hosszú), egy gyilkos bálna (65 méter), egy kondorra emlékeztető madár (135 méter), egy kolibri (50 méter), egy pelikán (285 méter), egy pók (46 méter), illetve különféle virágok, fák és egyéb növények. 

A vonalak koncentrációja, egymás mellé helyezése és kulturális folytonossága arra enged következtetni, hogy

kialakításuk közel ezer évig tartó tevékenység volt.

Vannak olyan vonalai, amelyek több kilométer hosszúak (a leghosszabb 12 kilométer), és változatos geometriai alakzatokat hoznak létre: spirálokat, háromszögeket és hullámvonalakat. A kompozíciókban úgynevezett „pályák” is helyet kaptak, amelyeket a tudósok szerint nagyszámú ember befogadására terveztek.

A rajzok egy része a csillagos égbolt szimbólumait ábrázolhatja, például a majmot Nagy Medveként, a pókot az Orion szimbólumaként, a kutya rajza pedig a Nagy Őrnagy csillagképe lehet. Más vonalaknak és rajzoknak, (például a spiráloknak, démonoknak, négy- és ötujjú állatoknak) valószínűleg rituális jelentése volt, ezért ezeket szent helynek tartják.

Kiemelkedő értéke miatt a Nacza-vonalak 1994-ben felkerült az UNESCO Világörökségi listájára.

Más ősi rajzok

Történelmi jelentőségű az angliai Uffington White Horse (Fehér Ló) geoglifa, ami valószínűleg az időszámításunk előtt 1200 és 800 között születhetett. A hatalmas, fehér lóra emlékeztető alak csak egy része az egyedülálló ősi maradványok komplexumának, amelyeket a White Horse Hillnél és környékén találtak. 

Chilében terül el a hatalmas Atacamai óriás, ami a maga 119 méteres hosszával a legnagyobb antropomorf figura a világon. Valószínűleg a helyi lakosok hozhatták létre körülbelül ezer évvel ezelőtt, istenük tiszteletére. Titicaca legendái szerint ez a geoglifa Tunupa-Tarapacá andoki istenség ábrázolása is lehet, más szakemberek szerint azonban az időjárás előrejelzés egyik korai eszköze volt az ábra.

Hazánk híres geoglifája

A jó hír, hogy nem kell Peruig utaznunk csodálatos talajrajzokért: Szinpetri határában ugyanis egy kilencvenhat méter hosszú foltos szalamandra tűnik fel a domboldalon, habár ez már egy modern kori geoglifa. Kőből formázták meg az Aggteleki Nemzeti Park címerállatát, ami ezernegyvenöt négyzetméteren borítja be a tájat a szlovák határ közelében, a Jósva-patak vadregényes környezetében. A hatalmas kép az útról is jól látható. Sajnos a látogatói információk alapján nem megközelíthető – látványában azért gyönyörködhetünk.

Egyébként Szinpetri települését nemcsak ezért érdemes felkeresni: itt van egy különleges nyomdatörténeti kiállítás is. Még Gutenberg korabeli, rekonstruált nyomdagépeket lehet megnézni, és egy igazi világszenzációt: a Föld legnagyobb könyvét. A hatalmas kötet 346 oldalon mutatja be az Aggteleki Nemzeti Park természeti kincseit és épített környezetét. A 4,18 méter hosszú, 3,77 méter széles és 1 420 kilogrammot nyomó könyvet a Guinness World Records 2010-ben hivatalosan is a világ legnagyobb könyvének nyilvánította.

A modern kor geoglifái

1998-ban egy hatalmas, vadászó férfira hasonlító figurát találtak Ausztráliában, ami abban az évben május 27. és június 12. között készülhetett, a műholdas felvételek szerint – korábban ugyanis nem volt ott. Az összesen 28 kilométer kerületű alkotás a világ második legnagyobb geoglifája, de senki nem vállalta a felelősséget a megalkotásáért.

A helyiek szerint az ausztrál hadsereg készítette az űrből való észlelhetőség tesztelésére,

de ez az elmélet azóta sem nyert megerősítést. A közeli városról elnevezett Marree Man sok éven át jól látható volt a Landsat műholdfelvételein, de a vonalak lassan elhalványultak. 2013-ra már alig látszottak a természetes színű képeken, ezért 2016 augusztusában a helyi cégtulajdonosok (akik aggódtak a turisztikai vonzerő elvesztése miatt) úgy döntöttek, hogy helyreállítják az elhalványuló rajzot – öt nap alatt rajzolták újra. 

Két műholdkép összehasonlítása a NASA Landsat-5 műholdjáról Ausztrália Marree Man telephelyén. A bal oldali kép 1998. május 27-én készült, a jobb oldali kép 1998. június 12-én készült. Fotó: Pmallas/Wikimedia Commons

 

A talajrajzok modern képviselőjeként pedig az 1960-as évek végén született meg az úgynevezett land art. A földfelületen (vagy vízfelületen) kialakított ábrázolások célja az ősi alkotásokkal ellentétben nem spirituális vagy vallási, hanem pusztán esztétikai: a felülnézeti táj esztétikai átformálását helyezi fókuszba.

A modernkori geoglifák felhasználási területei olyannyira kiterjedtek, hogy 1986-ban, A Coca-Cola a termékük századik születésnapi évfordulója alkalmából egy hetvenezer üres üvegpalackból álló óriás Coca-cola logót épített fel Chilében, Arica település közelében. A logó még ma is látható a műholdfelvételeken.

Andrew Rogers pedig 1999-ben az izraeli Avara sivatagban készítette el a Rhythms of Life sorozat első alkotását, és az azóta eltelt évek alatt hét földrész 13 országában 48 művet hozott létre több ezer önkéntes együttműködésével. A mai napig őt tekintik a land art egyik legmeghatározóbb személyiségének, aki szerint a geoglifák „metaforák az élet örök körforgásáról, a növekedésről és az emberi létet színesítő érzelmekről. Az élet és a megújulás optimista szimbólumai – kifejezőek és az emberi törekvésekre, az önvizsgálatra utalnak.”

Nyitókép: JuliasTravels/Wikimedia Commons