A lány, akiért Móricz Zsigmond mindent borított

A művészek életében mindig fontos szerepet játszottak a múzsák, akik lényükkel, személyiségükkel, külsejükkel, eszükkel, puszta jelenlétükkel inspirálták nagyjainkat. Számos híres múzsáról tudunk, de akadnak, akik inkább háttérbe húzódva rejtve maradtak a kíváncsi szemek elől. Ilyen volt Litkey Erzsébet is, aki Móricz Zsigmondot egy szempillantás alatt hatalmába kerítette, és utolsó szerelmeként vonult be az irodalomtörténetbe. Jóval később derült csak ki, hogy a fiatal lánynak és az idősödő írónak közös gyermeke is született, Imre.

Árvácska

1916. május 3-án világra jött egy kislány, akit senki sem várt, aki senkinek sem kellett. Lelencgyermekként nőtt fel, többször is nevelőszülőkhöz utalták. A kis Erzsike már ötévesen elvégzett minden házimunkát, amit befogadó családja parancsolt: mosott, főzött, takarított, kihajtotta a marhákat. Cserébe élelmet és egy aprócska, szalmával kitömött fekhelyet kapott. Nevelőszülei rendszeresen bántalmazták fizikailag és mentálisan, a pár saját gyermekei pedig sosem fogadták maguk közé. Erzsike többször megpróbált elszökni, de kisgyermekként nem jutott messzire, mindig visszakerült nevelőszüleihez. Visszaemlékezésében részletesen ír arról, milyen borzalmasan bántak vele, mennyi megaláztatás érte már kiskorától fogva. Gyerekként mégis szerette éppen aktuális nevelőszüleit, valamiféle hálát érzett irántuk, hogy pont őt hozták ki a lelencházból. De a hosszú évek alatt szerzett lelki sebek talán sosem gyógyultak be...

Amint Erzsébet felnőttkorú lett, Budapestre költözött, és a fővárosban próbált boldogulni. Nehezen. Takarítást, mosogatást vállalt, és ágyrajáróként egy fekhelyet fizetett magának egy bérlakásban. Később prostitúcióval próbált pénzhez jutni. Tetemes adósságot halmozott fel, elfogadható munkához alig jutott, élete kilátástalanná vált, ezért nem látott mást megoldást, mint az öngyilkosságot. Ezt az időszakot homály fedi, így csak spekulációkból sejtjük, pontosan mikor is találkozott Móriczcal. A „hivatalos” állás szerint 1936. szeptemberében botlottak egymásba a Ferenc József hídon (mai Szabadság-híd), ahonnan Erzsébet a mélybe akarta vetni magát. Ehelyett az akkor ötvenhét éves író beszédbe elegyedett a huszonkét éves fiatal lánnyal, majd néhány perc múlva együtt sétáltak le a hídról. A következő együtt töltött éjszakáról Móricz részletesen ír naplójában – semmi kétség sem fér hozzá, hogy a lány azonnal rabul ejtette, amit akkori felesége és lányai is rögtön észrevettek, s ezzel együtt elleneztek. 

„Egész oda voltam: az asszony megérezte. Meg kellett látnia, hogy egyik napról a másikra mekkora átalakulás történt. Úgy mentem be legutóbb, mint egy letört, végképp elkeseredett, szótlan ember, aki csak a garast kuporgatja és retteg a jövőtől. S most olyan vagyok, mint egy fiatal házas, aki tele van életkedvvel és önbizalommal.”

Móricz szárnyai alá vette a súlyos múlttal bíró lányt, akit Csibének nevezett, és mindent megadott neki. Naplójában hosszan ír a különös kapcsolatról, amiben megfért egymás mellett az atyai féltés, az intenzív testi vágy és az őszinte szerelem. Móricz megannyi lehetőséget is látott a lány élettörténetében, így azt részletesen tollba mondatta Erzsébettel. Később derült ki, hogy a lány nem mindig mond igazat, szereti kiszínezni a múltat, sokszor erősen konfabulált. Az író mégis ezerötszáz oldalnyi jegyzetet és huszonnyolc novellát alkotott a különös találkozás hatására, Csibe minden egyes porcikája inspirálta őt. A nagy korkülönbséget és a kettejük között húzódó társadalmi szakadékot nem fogadta jól a külvilág, szerelmük mégis időtállónak bizonyult, amiben mindketten megtalálták a biztonságot. Ki így, ki úgy.

Csiszolatlan gyémánt

A fiatal lány nem mindig volt őszinte pártfogójához, és igyekezett elrejteni előle súlyos múltját. De legféltettebb titka végül kiderült: Csibének volt egy fia, Imre, akiről nevelőszülők gondoskodtak, mert eleinte nem vihette magával a bérlakás fizetett fekhelyére. Erzsébet hetente többször meglátogatta gyermekét, akit anyagilag is támogatott. A kisfiú 1934. április 14-én született, amikor még Csibe és Móricz elvileg nem ismerték egymást, de minden jel arra mutat, hogy az 1936-os találkozás a Ferenc József hídon nem az első alkalom volt. Az a legvalószínűbb, hogy Csibe és Móricz már 1934-ben kapcsolatban álltak egymással, de az író csak később tudta meg, hogy Erzsébetnek van egy kisfia. Az ebben az időben született Móricz írások, sőt naplóbejegyzések arról tanúskodnak, hogy Imre vérszerinti apja nem más, mint az író, aki azonnal a nevére is vette a fiút édesanyjával együtt, így mindketten megkapták a Móricz nevet, amit a három vérszerinti lánya nem nézett jó szemmel. Ők mindvégig tagadták, hogy Imre a féltestvérük lenne, sőt Erzsébettől is elhatárolódtak. Közben Móricz minden idejét Csibével töltötte, tanította illemre, irodalomra, nyelvtanra, történelemre, és Imrét is maga mellett tudta. Csiszolatlan gyémántként tekintett a nőre, aki mindig megnevettette, és aki mellett újra fiatalnak érezhette magát. Így, hárman évekig együtt éltek Móricz leányfalui birtokán, ahol Erzsébet csakhamar beletanult a társasági életbe, falusi kislányból nagyvárosi nővé lett az író szárnyai alatt. Csibe keserves múltját maga mögött hagyva igyekezett megállni saját lábán is. Dolgozni kezdett, taníttatta kisfiát, és minden erejével próbált az „árva, bárdolatlan proletárlány” árnyékából kibújni. Miközben a leányfalui birtokot vezette, a Kelet Népe szerkesztőségében is dolgozott. 

Az idős író mellett maradt mindvégig, utolsó napjait is együtt töltötték, Csibe kísérte az agyvérzést szenvedett írót a szirénázó mentőautóval kórházba. Hatalmas fájdalmat élt át, amikor Móricz elhunyt, ráadásul ki is kellett költöznie leányfalui otthonukból, majd az ekkor nyolcéves kisfiával teljesen új életet kellett kezdeniük, immáron kettesben.

„Nincs nekem senkim, csak ő. Tehetetlen vagyok, hogy mi lesz velem, ha őt elveszítem, meg fogok halni én is, mert nagyon szeretem őt, csak őérte élek, senki másért! Ő nekem a mindenem.” – írta Erzsébet egyik barátjának, néhány nappal Móricz halála előtt. 

Az író halála után egy évvel Erzsébet megnyitotta a „Móricz Zsigmond könyvesboltot”, ami kiadóként is működött. 1944-ben feleségül ment Dr. Keresztes Károlyhoz, de a jogász korai halála miatt frigyük rövidre sikerült. Ezek után Csibe trafikot vezetett, majd egy dohánygyár alkalmazottja lett, nyugdíjba vonulása előtt antikváriumban dolgozott. Imréből elismert gépészmérnök vált, aki sosem hagyta feledésbe merülni apja emlékét. 2021. januárjában hunyt el, nyolcvanöt évesen. Barátai, ismerősei szerint egyértelmű a hasonlóság közte és Móricz Zsigmond között, és ha korábban arról kérdezte édesanyját, ki a vér szerinti apja, Csibe mindig csak ennyit válaszolt: „A te apád Móricz Zsigmond!”.

Felhasznált irodalom: Hamar Péter: Móricz Zsigmond utolsó szerelme, Móricz Zsigmond: Árvácska

Vannak még női hőseink, ismerd meg Karács Ferencné Takács Évát! Éva azért küzdött az 1800-as években, amit a társadalom a mai napig nem tudott teljesíteni.

Nyitókép: Fortepan/Fortepan