Kult

Miért lógnak ezen a gyerekek meg a tinik? Baj-e a Wednesday népszerűsége?

A Netflix sorozata rekordszámú nézőt hozott, Wednesday pedig az új kiskamasz-példakép. Vajon tartani kell attól, ha a lányok rá akarnak hasonlítani? 

Wednesday (azaz Szerda) a kultikus Addams family komor kislánya. A Netflix az ő figurája köré építette új sorozatát, amely ugyan 13+ kategóriájú, de aligha akad manapság kicsi és nagy, aki ne darálta volna már le a nyolcrészes első évadot. Ha máshogy nem, az idei farsangon egyértelművé vált: még a nyolc-kilenc évesek között is sorjáztak a fekete ruhás, fonott hajú wednesdayek, mosolytalanul, komoran és kissé ijesztően – ahogyan azt a karakter megköveteli.

De vajon baj-e, hogy a halálhoz és a morbiditáshoz vonzódó, érzelmeket a legkevésbé sem mutató, a kegyetlenkedést jó mókának tartó hősnőt választják példaképül a gyerekek, fiatalok? A részek végignézése után valószínűleg arra jutunk majd, hogy nem.

Mert Wednesday figurájának ezek csupán a külsőségei, amelyek mögött éppen úgy érző szív dobog, nagylelkűség, intelligencia és bátorság rejtőzik.

A bizarr külsőségek pedig a karakter eredetének kellékei. Az Addams-család története még 1938-ban indult, ekkor kezdte rajzolni Charles Addams a fura família sztorijait a New York Times számára. A groteszk, fekete humorral felvázolt karakterek: a féktelen szenvedéllyel egymás felé forduló házaspár, Gomez és Mortica, lányuk, a komor Wednesday és az ő kegyetlenkedéseit eltűrő öccse, Pugsley, valamint háziállatuk, Izé, aki tulajdonképpen egy levágott kéz. A díszletek tehát kifejezetten „halloweenesek”, ám a netflixes sorozat ezt valóban csak díszletként tartotta meg.

A sorozat ott kezdődik, amikor Wednesdayt kicsapják az iskolából. Ugyanis úgy áll bosszút öccse zaklatóin, hogy két szatyornyi piráját ereszt szabadon az úszómedencében edző srácok közé. Szülei (Luis Guzmán és Catherine Zeta-Jones alakításában) abba a bentlakásos suliba küldik, ahol valaha ők is tanultak. Ez nem más, mint a Nevermore Akadémia, ami a Harry Potter-féle Roxfortra emlékeztet. Igaz, itt nem varázslók tanulnak, hanem a „társadalom kitaszítottjai”: vámpírok, szirének, vérfarkasok, alakváltók.

Mindez közel sem olyan félelmetes, mint ahogy hangzik: tényleg csak

keretet ad a tiniproblémák ábrázolására.

Wednesday szobatársa például egy igazi csajos karakter, a színeket imádó, mindig nevetgélő és a világ napos oldalát lelkesen ünneplő Enid (Emma Myers), aki vérfarkas lenne ugyan, de csak annyira futja egyelőre neki, hogy a karmait tudja kiereszteni. Anyja szeretné is egy vérfarkas-nevelő táborba küldeni („Hát nem szeretnél igazi vérfarkas lenni, és végre normális életet élni?!), amit a lány úgy él meg, hogy otthon nem fogadják el annak, aki.

Wednesday szerepében pedig Jenna Ortega egyszerűen parádés – nem csoda, hogy annyi tinilány rajongását vívta ki. És példaképnek egyáltalán nem utolsó: minden morbidsága ellenére helyén az esze és a szíve, és bármilyen merev arccal kezeli a helyzeteket, a néző jól tudja, hogy igenis, mély érzéseket él át. Sok ilyen karakter vonult már végig a irodalom- és filmtörténeten, és szerettük is őket. Wednesdayt sem lehet átölelni vagy egy kedves szót kicsikarni belőle, de a tettei beszélnek helyette: megvédi a gyengéket, élére áll az igazságkeresésnek, nem retten vissza semmitől, ha a közösség védelméről van szó.

Maga a történet egyfajta nyomozós krimi, fantasy környezetben, de varázslatok nélkül, hétköznapi elemekkel. Kicsit kiszámítható és szokványos történetmeséléssel – de hát ilyennek is kell lennie, hiszen igen széles réteget céloz meg, a tiniktől kezdve a nosztalgiázó felnőttekig, de még a családi filmnézés keretei között is. Ezt a feladatát pedig maradéktalanul teljesíti, remek szereposztásban, négy résznyi Tim Burton-rendezéssel és lenyűgöző látványvilággal. Kisebbeket azért ne ültessünk le elé, vannak benne a bűnűgyekhez kapcsolódóan nem nekik való részek is, és a morbiditást is csak a nagyobbak tudják a helyén kezelni – de 13 éves kortól valóban élvezetes szórakozás, és Wednesday karakterében is olyan értékek rejlenek, amelyek be fognak találni a fiataloknak.

Nyitókép: Netflix

Ajánljuk még:

Régi kincs került elő gyerekkoromból: újra beleszerettem az íróba, ami egy nagyon értékes tejtermék

Gyerekkorom legkedvesebb emlékei között maradt meg, ahogy a nagyanyám éppen vajat köpülni tanít. A művelet elsőre nem volt túl sikeres: a köpülőt elejtettem, a vaj kiborult, a savó és az író a padlóra ömlött. Akkor még nem tudtam, miért keseredett el annyira Irén mama, de ma kincset érne, ha visszapörgethetném az időt. A szeretet mellé – amellyel tanításait a szívem közepébe írta – felbecsülhetetlen tudást is kaptam, amit csak később kezdtem el igazán értékelni. Így kezdődött kapcsolatom az íróval is, ami ma már az egész családunk mindennapi étele és hűsítő itala.