Ma este felnövünk – kin is nevetünk valójában ebben a komédiában?

A Centrál Színház Ma este megbukunk című komédiája és a frissen bemutatott Ma este felnövünk édestestvérek. Mindkettő a Mischief Theatre színpadán debütált, Henry Lewis, Jonathan Sayer, Henry Shields tollából született, és mindkettőt Baráthy György fordította, illetve angol rendező rendezte. Ez utóbbit Kirsty Patrick Ward állította magyar színpadra. A valós élethelyzetekre épülő darab nem spórol az érzelmekkel: a nevetőgörcstől a megilletődésig veszi igénybe figyelmünket, hogy végül a nagy kérdéseket mi tehessük fel, és magunk igyekezzünk érvényes válaszokat találni ezekre.

A humor trükkös kulturális jelenség: amit nem lehet nyelvi eszközökkel átadni, arra ott a helyzet- és a jellemkomikum. Ebben a darabban is ezek segítségével érezhetjük magunkat tökéletesen „otthon”. Egy pillanatig sem tűnik fel, hogy valójában „angol” humorral íródott a történet. Az eleje olyan, mintha a nápolyi tanító, Marcello D’Orta könyveit olvasnánk, amelyeket az olasz gyerekektől összegyűjtött, legfrappánsabb kiszólásokból szerkesztett.

Amikor a Ma este felnövünk gyerekei hétvégi élményeiket mesélik, kicsit az az érzésünk, mintha a Rómeó alulról jegyezte el Júliát vagy az Isten ingyér teremtett bennünket sorait olvasnánk. A gyerekszáj ugyanis egyetemes humorforrás, és mindig mindenhol a világról alkotott gyermeki igazságot hangosítja ki. Milyen jól teszi! Különben mit sem tudnánk Moon (Földes Eszter), Katie (Ágoston Katalin), Spencer (Schmied Zoltán), Archie (Fehér Tibor) és Simon (Rada Bálint) családi helyzetéről, személyiségéről, törekvéseiről és félelmeiről.

Ilyenek vagyunk – akár ez is lehetne a darab címe, hiszen az elemi első osztályától a kamaszkoron, az érettségin át vezető utat végignézve, úgy kötünk ki együtt az első érettségi találkozón, mintha csak velünk történnének a színpadon pörgő események. Mi is voltunk rakoncátlan, eminens, féktelen, szorongó és tündérien aranyos gyerekek. Mi sem ültünk csendben, ha a tanító vagy a tanár kitette a lábát az osztályból, mi is csúfolódtunk vagy éppen csúfoltak bennünket, nekünk is volt elkényeztetett királykisasszony, stréber, különc és nem a tanulásban erős osztálytársunk. Mi is hajszálpontosan így izgultunk az érettségi előtt, és a mi kamaszkorunkban is történtek olyan sérelmek, amelyek felnőtt életünkre is hatással voltak. Mi is éppen ennyire szerettünk volna jól kinézni, rendezett életűnek, sikeresnek mutatkozni az érettségi találkozón, és persze sokunk szíve dobbant újra egy hajdani szerelem emlékére ez alkalomból. 

A látszólag mulatságos helyzetek nagyon is mély, belső vizekre kalauzolnak, a nevetés pedig olykor éppen a saját felismeréseinkből, emlékeinkből fakadó szorongásunkat oldja. 

A darab különlegessége, hogy a színészek különböző életszakaszokban mutatják meg szereplőik karakterét, jellemfejlődését, az adott korszak jellemzői drámáit. A Ma este felnövünk így lesz sorsok tükörterme, amelyen a gyanútlan néző úgy sétál végig, hogy közben magát látja felnőni, saját vívódásai, gesztusai, vágyai elevenednek meg a színészek zseniális alakításában. Az öt osztálytárshoz csatlakozik Chemise (Trokán Nóra) és Paul (Mészáros András) is a felnőttkori találkozón: Simon „partnere” és a házszámot tévesztett „iskolabohóc” mulatságos figurái éppen a felnőttkori hazugságokról rántják le a leplet.

A vidámságba nosztalgia, majd fájdalom keveredik, végül pedig minden látszatot felülír a hajdani gyermeki lélek örök igazságkeresése és életigenlése.

A zseniális darab érzelmi hullámvasútja a kendőzetlen igazságban vezet nyugvópontra. Ami a gyerekszájból még mulatságosnak hatott, arról felnőve kiderül, hogy korántsem az. 

Egy klasszikus komédiára vágyók nem fognak csalódni a Ma este felnövünk láttán, de ezt a darabot a kiváló szereplőgárda miatt érdemes elsősorban megnézni. Az eredetit alkotó csapat, a Mischief Theatre társulata színművészetis növendékekből állt össze, és első darabjuk a Ma este elbukunk volt, amelyet ma már harminc országban játszanak, a Centrál Színház színpadán 2015 óta megy hatalmas sikerrel.

A magyar szereplőgárda felét a Ma este elbukunkban is láttuk már, de nem ez az egyetlen garancia az új darab sikerére. Rendezői és színészi bravúr egyaránt, hogy a szereplők valódi partnerekként egészítik ki egymást a színpadon, nem látunk egyenetlenségeket, nem kell mérlegelnünk a művészi teljesítmények megítélésében. Előadás közben csak azt érzékeljük, hogy mindannyian egyforma figyelmet követelnek, a pörgős darabban mindannyian főszereplők – akárcsak az általuk alakított figurák a saját életükben. Ettől érezzük annyira közelinek és hitelesnek ezt a játékot. Mindenkinek ajánlott, aki képes nevetni önmagán.

Nyitókép: Centrál Színház