Kult

Jól ismert dallamokba rejtett érdekes történetek: a karácsonyi dalok eredete

Mindenki ismeri a karácsonyi dalok dallamát, ám azt, hogy honnan erednek ezek az énekek, csak kevesen. Ennek jártunk most utána.

Kiskarácsony, nagykarácsony

Az egyik legismertebb karácsonyi dal, nem véletlenül! Mint sok más népdal fennmaradását, ezt is Kodály Zoltánnak köszönhetjük, 1922-ben gyűjtötte a Nógrád megyei Palotáson. Szövegében a régi hagyományt idézi: egykor hagyományosan két karácsony volt, a mai, december végi ünnep csak a kis karácsony volt, az igazi, nagy ünnep vízkeresztkor, január elején volt. Ennek oka, hogy a nyugati kereszténység december 25-re tette Jézus születését, a keleti pedig január 7-re. A 325-ben tartott niceai zsinaton határoztak arról, hogy az évvégi dátum legyen Karácsony ideje, ám a szokásokban sokáig megmaradt még a kiskarácsony és nagykarácsony fogalma. 

A Kiskarácsony, nagykarácsony című ének vélhetően ismert volt már a 19. században is, ugyanis Brahms egy rendkívül hasonló dallamot írt a Hegedűverseny második tételébe. (Az alábbi videóban 25:03-tól hallható):

 

Mennyből az angyal

A Mennyből az angyal a legrégebbi magyar karácsonyi dal. Szerzője valószínűleg az 1700-as évek végén a Heves megyei Boconádon élt plébános, Szentmihályi Mihály. Sokáig (tévesen) azt gondolták, hogy Erdélyből ered a dal, ugyanis ekkortájt ott volt szokás a karácsonyfa állítása szenteste folyamán, s itt az ajándékot nem Jézus hozta, hanem az Angyal.

 

Pásztorok, pásztorok és Dicsőség mennyben az Istennek

Két önállóan is méltán híres karácsonyi énekünk a Pásztorok, pászotok és a Dicsőség mennyben az Istennek. Mindkét dalt a Tárkányi Béla–Zsasskovszky Ferenc–Zsasskovszky Endre zeneszerzőtársulásnak köszönhetjük, akik a 1800-as években egyházi énektárat adtak ki Katholikus Egyházi Énektár címmel. Szerzeményeik közül sokat ma is énekelnek – nem csak a hívek körében.

O Tannenbaum

Ez a német karácsonyi dal is meglehetősen népszerű, és Ó szép fenyő címen már a magyarországi fák alatt is jelen van. Az 1819-ben született szöveg azonban nem karácsonyi ihletésű, ugyanis magáról a fenyőfáról szól. Szimbólumként van jelen a dalban, mint örökzöld, a soha nem múló szeretetre utal. Ahogy terjedt a faállítás szokása az ünnepen, úgy változott a dal jelentése is, amihez 1824-ben egy német iskolaigazgató ünnepi sorokat írt. Mivel kiválóan játszott orgonán, meg is zenésítette.

 

Jingle Bells

A Jingle Bells bár nem a magyar karácsonyi dalok sorát gyarapítja, mégis ismerjük, nemcsak a gyerekek találkozhatnak vele az óvodában és az iskolában, hanem a felnőttek is, hiszen Frank Sinatra, Michael Bublé és még számos más híresség előadta saját feldolgozásában. A dal azonban jóval a popzenék megjelenése előtt létezett: az 1800-as éveben íródott, ám eredetileg nem karácsonyra, hanem hálaadásra! A Jingle Bells-ben valójában csupán a szánkó és a csengők utalnak a télre és a karácsonyra, valójában arról szól, hogy az amerikai új-angliaiak lovakkal húzták a szánt, amire csengőt kötöttek, és úgy, mint manapság az autóban a duda, jelezték a gyalogosoknak, hogy vigyázzanak, mert érkezik a szánkó. Az, hogy a Jingle Bells lassanként karácsonyi dallá vált, a kórusoknak köszönhető, akik ezt is elkezdték énekelni az ünnep közeledtével.

 

Little Drummer Boy

Ez a dal is rendkívül népszerű, s ellentétben a Jingle Bells-szel, szövegét tekintve is karácsonyi, ugyanis arról szól, hogy egy kisfiú a kis Jézusnak nem tud mit adni, ezért dobol neki. Maga, a Kisdobos története azonban szomorú, ugyanis a doboló fiúkat az amerikai polgárháború során arra használták, hogy a vert ütemmel tartassák a menetet a katonákkal, s a különböző ritmus más és más üzenetet, taktikát jelentett a harcosok számára. A kisdobosoknak nem volt fegyvere, így sokszor odavesztek a harcok során. 

A Little Drummer Boy-t 1941-ben Katherine Kennicott Davis, amerikai zeneszerző írta, ám nem titkolta, hogy egy cseh dallam ihlette őt. A második világháború alatt született a dal, s erre komor hangulata is utal. Mindennek ellenére a Little Drummer Boy egy mese a kitartásról, a bátorságról és az elszántságról.

Ajánljuk még:

Miért akarjuk mindenáron végigolvasni a rossz könyvet is?

A jó könyveket le sem tudja tenni az ember, a rosszakat viszont olykor szívesen letennénk, mégsem tesszük. Sokszor erőltetjük, és végigolvassuk őket, holott pontosan tudjuk, hogy időpazarlás, amit csinálunk. Mindennek ellenére megvan az oka annak, hogy a rossz könyvet sem tesszük félre!

 

Már követem az oldalt

X