„Játékos labirint, kis tavacskával...” – a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kertjében jártunk

Az Andrássy út folyton morgó zaját magunk mögött hagyva léphetünk be a kapun, és azonnal egy mesevilágban találjuk magunkat. A fák koronája ölelően borul a háztetőkre, szinte takarja előlünk az eget. Ősszel arany lombszőnyeget terítenek a léptek alá. Meghitt, emberléptékű kert, olyan, amiben otthon érezhetjük magunkat máris. Itt nincs „fűre lépni tilos”, de érzi a betérő, hogy valami mozdulatlan békesség honol, könnyű máris ráhangolódni a nyugalomra.

Fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum

A kertet 1885-ben alakították ki Hopp Ferenc elgondolása szerint, aki akkor tért vissza első világkörüli útjáról. Funkcióját tekintve a kertet a villa helyiségeinek folytatásaként, a természetben való kitárulkozásaként képzelte el Hopp Ferenc. Sok műtárgy, kőszobor, sétaösvények, teapavilon, kínai dobszék tette a kertet lakályossá, amelyben rendszeresen fogadtak vendégeket. A kert botanikai gyűjteményként próbálta bemutatni a Távol-kelet növénykincsét, a gondozása Starek Ignác műkertész feladata volt.

Játékos labirint, kis tavacskával, és dombos partjaival utánozta Japánt

– mondta a terézvárosi kis oázisról Felvinczi Takács Zoltán, a múzeum első igazgatója. A tájképi részletek nekem részben a kínai kerteket juttatták eszembe, amelyek egyik fő attrakciója, hogy bármely ponton megáll az ember, olyat láthat, ami képeslapra kívánkozik. Vagyis mai személettel: minden lépésnél lehet valami újdonságot kattintani a telefonunkkal.

Fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum  

Hopp Ferenc 1833-ban Morvaországban született, optikusnak tanult, 13 éves korától Pesten dolgozott optikustanoncként. Több országban is megfordult, kitanulta a szakma minden csínját-bínját, majd betársult a Calderoni cégbe.

Optikai műszerek, fényképezőgépek készítése és forgalmazása mellett meghonosított hazánkban az iskolai szemléltetőeszköz-gyártást.

1895-ben a tanszeripar fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József rend lovagja kitüntetést kapta.

Fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum   

Bőséges vagyona lehetővé tette, hogy rengeteget utazzon, elsősorban Kelet-Ázsia, Kín és Japán érdekelte. Mecénásként gyűjteményeit hazai múzeumoknak ajándékozta, végrendeletében hatalmas műgyűjteményét, keleti műtárgyait villájával és kertjével együtt az államra hagyta, a nevét viselő múzeum alapítása céljából. (A wikipedia nyomán)

A kert jelképe, a holdkapu alkatrészei is Kínából érkeztek, és 1890 óta őrködnek az első és a hátsó kert találkozásánál. A holdkapu a kínai kerttervezés során a tér elválasztásában és egyben összekötésében játszik főszerepet. Az egymástól fallal elválasztott kertrészek közt áttekintést biztosít, és egyben keretbe is foglalja azokat. A kapu két oldalán üdvözlő felirat olvasható:

„Kapum táján öröm áradjon a végtelenbe. Portám körül vígság viruljon mindörökké.” 

Fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum   

A kert közepén nyugati ostorfák között megpillanthatjuk a 150 éves páfrányfenyőt (Ginkgo biloba), amelyet maga Hopp Ferenc ültetett.

Sudáran tör az ég felé, október végétől aranysárgába kezdenek váltani különleges formájú levelei, amelyek azután arany szőnyegként borítják be majd’ az egész kertet. A halhatatlanok szigetét hátán hordó, Japánból származó teknős szobor is sárga lombruhába bújik néhány napra.

Fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum 

Nem mehetünk el szó nélkül a bambuszok mellett, amelyek itt-ott kisebb csoportokat alkotnak. Nevezhetnénk mini bambuszerdőknek is, hiszen ha bebújunk az egyenes szárak közé, átélhetjük kicsiben egy igazi bambuszerdő élményét. A bambuszok különleges helyet foglalnak el a kertben, nem csak látványukkal, hanem a levelek susogása, az ágak ropogó-pattogó hangja, a csöppenő esőcseppek zenéje teszi a bambuszok társaságát számunkra egészen egzotikusnak.

Gyönyörködhetünk a japán vagy ujjas juhar leveleinek formájában, és ha szerencsénk van, részesei lehetünk a levelei színeződésének csodájának is, hiszen ahogy hűlnek a reggelek, úgy fordulnak át lángoló vörösbe, burgundiba, bordóba.

Fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum 

A nevezetes díszcseresznyéket jó 100 évvel ezelőtt ültették a kertbe, amelyek virágzása a Távol-kelet neves ünnepe. A Nemzeti Újság így írt az 1939-es virágzásukról, amikor még szinte csodaszámba ment a japán cseresznye hazánkban:

„A szeretettel ápolt kis parkban a hatalmas virágba borult magyar cseresznyefa mellett, amelynek szirmai behavazzák a parkocskát, fiatal japáni cseresznyefa pompázik rózsaszín virágaival. Kegyeletes kezek hozták és ültették el, hogy magyar földben, magyar rokonai mellett magyar szemeknek számára idézze föl távoli hazájának illatát, megvesztegető szépségét és képzeletet rabul ejtő hangulatát. A kis japáni cseresznyefa nincs egyedül, körülötte Buddha szobrok, hatalmas kőgolyók húzódnak meg.”

Fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum  

A kert közepén fiatal cserjék közt néz ránk Dzsaina indiai tanító szobra egy kőből faragott szentélyfülkében. Fás bazsarózsákban, rózsaloncokban és a kerítésre tekeredő kínai loncokban gyönyörködhetünk virágzás idején.

Ősszel a japánbirs termését vehetjük szemügyre – bizony az az apró, kemény gyümölcs ehető, természetesen nem nyersen, hanem megfőzve, zamatos kompót készíthető belőle.

Fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum   

„Az őszi levelek dalában ott zümmög az eljövendő tavasz édes bölcsődala, s már benne zeng a nyár édes dallama is. Az életben rejlő e két erő átöleli egymást, s az ember egész élete magasba szökken, és elenyészik az egymásra következő időszakok során. Igazság szerint a nyár nem a tavaszi napéjegyenlőséggel kezdődik, hanem a téli napfordulással, amint a napok hosszabbodni kezdenek, s a yin erők lassan eltűnnek; a tél viszont rögtön elkezdődik a nyári napforduló napján, ahogy rövidülnek a napok, s a yang erők megfutamodnak a yin erők elől. Így múlik az emberi élet is, ahogy végigmegy a fiatalság, az érett kor és az öregség szakaszain…” (Lin Yutang: egy múló pillanat)

Tíz évvel ezelőtt a kert megújult, újabb távol-keleti növények kerültek a gyűjteményben, legutóbb például kaméliák, kínai teacserjék, amelyeken októberben duzzadó bimbókat figyelhetünk meg. Megújult, de őrzi az alapító keze nyomát, hallhatjuk, mit suttognak a több emberöltőt megélt fák. Jó elidőzni itt, de a múzeumot is feltétlenül érdemes megtekinteni, jobban belemélyedni a kelet világába. Akár egy eredeti teaszertartáson is részt vehetünk a hangulatos teaszobában.

Nyitókép: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum / @hoppferencmuzeum