Izgalmas, de ráérősen elegáns – ilyennek láttam A korona című sorozat új évadát

A II. Erzsébet brit királynő uralkodását, életét – melyről képválogatásunkat itt láthatjátok –, bemutató sorozat az első pillanattól fogva lebilincselt. Kiváló színészekkel, csodálatos jelmezekkel, díszletekkel készített mestermű, kétes hitelességű történelmi kitekintésekkel, vonatkozásokkal. Mindennek együttes hatása szerintem még azokat is a képernyők elé szegezi, akik azelőtt különösképp nem érdeklődtek az angol királyi család felől.

A sorozat nagyon érzékeny, mellőzi a bulváros kliséket, érzékelteti, hogy mekkora felelősséggel jár a királyi család részének lenni, igyekszik a tagok emberi oldalát megmutatni. Főbb szerepekben ezúttal Imelda Staunton (Erzsébet királynő), Jonathan Pryce (Fülöp herceg), Lesley Manville (Margit hercegnő), Elizabeth Debicki (Diana), Dominic West (Károly herceg) láthatók.

Míg a korábbi évadoknál is kérdéseket vetett fel, nem ízléstelen-e a királyi család életében vájkálni, ha egyszer nem tudhatja senki, miről beszéltek a zárt ajtók mögött. Sok támadás érte A Koronát amiatt, hogy nonszensz fikció, amely aláássa a brit uralkodócsalád tekintélyét. Az új évadot már megjelenése előtt hevesen támadták, végül a készítők vállalták: feltüntetik minden rész előtt, hogy az esemény valóságon alapuló, de kitalált film. Erre pedig nagy szükség is van, hiszen e tíz epizód a királyi család életének egyik legnehezebb időszakát láttatja. Míg az első négy évadban Erzsébet felnövését és középkorának napjait láthattuk, ez az évad már nagyon közel jár a mi időnkhöz, egészen pontosan a kilencvenes évek történéseit dolgozza fel.  Az 1992-es borzalmas év (Annus horribilis) – ahogy Erzsébet királynő fogalmazott – csupán a kezdet volt. Gyermekeinek házasságai ebben az évtizedben sorban mondták fel a szolgálatot, tűzvész pusztított a windsori kastélyban, kompromittáló telefonhívások, fényképek láttak napvilágot. Ezek közül azonban mégis Károly herceg és Diana hercegnő kapcsolata érdekelte leginkább az egész világot. 

A sorozat törekszik arra, hogy mindkét fél, Diana és Károly motivációját, érzéseit egyforma arányban mutassa be. Ez nem kis vállalkozás, hiszen a kilencvenes években a sajtó erősen Diana-párti volt. Az átlagpolgár sokkal közelebb érezte magához, így erősen szimpatizált a mindig mosolygós, kedves, érzékeny, emberközeli, gyönyörű hercegnővel. Károly herceg története ehhez képest keveseket érdekelt. Érdekes most látni – ha kiszínezve is – min mehetett keresztül a férfi azokban az években, s milyen lángoló szeretettel szerette Kamillát. Sokak számára talán szimpatikusabb is lesz a sorozat hatására Kamilla, mint valaha volt. A Korona készítői valami módon igazságot is tesznek e viharos kapcsolat leosztásában azzal, hogy megmutatják: az igazi különbséget nem a származás adta Diana és Károly között, hanem az, hogy míg a férfinek volt kibe kapaszkodnia, a nő egyedül maradt problémáival. Ahhoz persze, hogy mi az igazság, a fikciós sorozat által nem kerülhettünk közelebb.

Izgalmas az is, ahogy az Al-Fayed családot megismerjük. Egy külön részt szentelnek annak, hogy az ő gyökereiket felfedezhessük. Érdekes módon Mohamedről (Dodi Al-Fayed apjáról) sokkal több információt kapunk, mint a fiáról, akivel Diana később autóbalesetet szenvedett 1997. augusztus 31-én. Ez is azt mutatja, hogy a bulváros klisék ezúttal valóban képen kívül maradtak.

Az ötödik széria hiába szól nagyobb részt erről a fiatal párról, továbbra is Erzsébet marad a főszereplő. Az évad egyik fő motívuma a Britannia jacht, melyet 1952-ben ő maga avatott fel, s amelynek 1997-es „nyugdíjba vonulását” – a korabeli híradások szerint – a királynő nyilvánosan meg is siratta. Ez a hajó teszi keretbe az egész évadot. Mint kínos hasonlat, ott lebeg végig az elöregedett, már korántsem korszerű gép forgalomból való kivonásának ötlete egész idő alatt. Könnyű párhuzamba helyezni ezt az idősödő Erzsébet vívódásaival, s magával a monarchiával is: az ezredfordulót megelőző évtizedben veszélybe került a monarchia megítélése, s ezzel együtt a királynő is elavultnak tűnt sokak számára. Vélhetően az asszonynak nem egyszer kellett nemcsak maga, de a környezete, aztán országa lakosai, végül az egész világ számára kommunikálni belső harcainak eredményét. Állást foglalni, meddig tart ki önnön uralkodása, s a monarchia intézménye mellett. 

Bájosak azok a jelenetek, amelyekben Vilmos még fiatal kamaszfiúként igyekszik nagymamáját rávenni, hogy ne csupán a BBC-t nézze, hanem vásároljon modernebb készüléket, illetve szereltessen fel parabolaantennákat, hogy több csatorna is elérhető legyen számára. Erzsébet királynő, mint minden nagyszülő az unokája kedvéért sokkal többre hajlandó, mint annak idején a gyerekeiért. Kifejezetten bensőségesre sikerültek ezek a jelenetek, csupán a palotatermek emlékeztetik a nézőt arra, hogy nem egy mezei nagyiról és kisunokáról, hanem Anglia királynőjéről és egy jövendő királyáról van szó. Kedvesek ezek a részek, és kellenek is, hogy valójában megérthessük egy asszony vívódásait, akinek nemcsak saját életéről, de egy ország történelmének alakulásáról is dönteni kell. 

Azóta már tudjuk, hogy élete utolsó napjáig szolgálta a briteket.

A korona című sorozat pedig ezúttal sem okoz csalódást a rajongóinak. Az izgalmas, de ráérősen elegáns történetet látni kell mindenkinek, aki egy kicsit nosztalgiázni szeretne, vagy épp a nem olyan régmúlt történelmét fedezné fel magának. Legyen persze figyelemmel arra, hogy ez nem egy történelemkönyv – csak egy bevezető, ami kedvet hoz, hogy a könyveket fellapozzuk. 

Nyitókép: Netflix