Irodalmi reggeli a világ legszebb kávéházában, a 130 éves New York-ban

Erzsébetváros egyik legimpozánsabb épülete messziről kitűnik a körút bérpalotái közül. „Ez a palota hatalmas főhomlokzatával, művészi szerkesztésű sugár tornyával előkelően válik ki a környező épületcsoportból. Magas oromzata uralkodik a körúton és tornya ellátszik a főváros legtávolabbi részeibe is” – írta a Vasárnapi Ujság 1894-ben, az átadást követően. A kor legnépszerűbb építészeinek, Hauszmann Alajosnak, Korb Flórisnak és Giergl Kálmánnak köszönhetjük a négyemeletes palotát, amely a kávéházat is magában foglalja. Valójában azonban a New York Életbiztosító Társaság székházának épült. A kávéházi területet a földszinten alakították ki, az emeleten a biztosító társaság irodái működtek.

Az épület külső díszei, a jellegzetes faunok az érzékiséget, a csúfolódó kedvet szimbolizálják Senyei Károly megformálásában. „A homlokzaton található El Asmodáj alakja is, amely a kávé és a gondolkodás szellemét hirdeti. Asmodájt Luciferrel is szokás azonosítani, neve fényhozót jelent, ebből következően ideális lámpatartó funkcióra” – olvashatjuk a New York Café közösségi oldalán.

El Asmodaj a New York Kávéház bejáratánál – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az építtetők a pazar belső terek kialakítására nagy hangsúlyt fektettek, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy már két ízben a Világ Legszebb Kávéházának választották Budapest ékességét. A több részre tagolt belső tereket csavart márványoszlopok választják el egymástól, a tükrös felületek nem csak még hatalmasabbnak mutatják a termeket, hanem különös játékossággal verik vissza az aranyozott épületdíszek motívumait. Leírni szavakkal nagyon nehéz a látványt, de ha csak bekukkantunk az üvegablakokon keresztül, már akkor is részesei lehetünk a csodának.

A New York palotát nem titkolt céllal úgy tervezték, hogy méltó módon reprezentálja a biztosító társaságot, és azonnal lenyűgözze az épületbe lépőket. A szokottnál gazdagabb, kifinomult díszítés, a káprázatos kialakítás, a kávéház attrakciói a korlátlan gazdagságot voltak hivatottak megmutatni. A megnyitás óta eltelt 130 évben született beszámolók, cikkek mind a páratlanul gazdag és különlegesen elegáns enteriőrt csak a kimagaslóan méltatták.

A cél, a lenyűgözés, sikerült.

A turisták egyik kedvence – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az átadását követően a pompás New York Kávéház máris az irodalmi és művészi élet központjává vált. A művészek, írók és költők kedvenc helyeként vonult be az irodalom- és kultúrtörténelembe, olvasztótégelye lett az alkotóművészeknek.

Ennek a helynek mai is a lelkéhez tartozik az irodalom, a zene és a képzőművészet – vallják a kávéház mai üzemeltetői.

A luxust kínáló falak közt volt a Pesti Napló szerkesztősége, itt gyűltek össze a Nyugat folyóirat munkatársai, törzsasztaluk volt a kritikusoknak Itt alakult meg a magyar film- és moziszakma, és itt került sor a színházi premierek után a bankettekre is.

A New York igazi irodalmi kávéházzá a Harsányi fivérek idején vált, amikor egy főpincér, Reisz Gyula úr a fiatal írók bizalmasa lett. A főpincérek szinte kényeztették íróbarátaikat, mindenféle ügyes apróságokkal segítették munkájukat.

A fekete mellé ingyen szolgálták fel az úgynevezett kutyanyelvet, vagyis egy darabka papírcsíkot, amelyre aztán számtalan vers, novella, elbeszélés került, tappert a tinta felitatására, lexikont, címjegyzéket, vasúti menetrendet, bel- és külföldi lapokat. De néhány pengős külön menüvel is kedveskedtek nekik – ez volt az írótál -, s igény szerint aszpirint is kaptak az olykor másnapos írók. Biliárdozni is lehetett, sőt még a telefonhívásaikat is ide kérhették, hiszen az egyes asztaloknál megoldott volt a telefonálás lehetősége. A kor művészei – színészek, rendezők, filmesek, komolyzenészek, könnyűzenészek – szívesen várták meg asztaluknál egy-egy premier, átmulatott éjszaka után a reggeli lapokat. Számtalan karrier és bukás indult innen. (Forrás: www.newyorkcafe.hu)

A New York lenyűgöző árkádjai – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A New York Kávéházba nem a féktelenség hajtotta Babits Mihályt, sokkal inkább a Nyugat főszerkesztőjenként a szerkesztőségi munka. Ahogyan Tóth Árpád is törzsvendégnek számított, nem lumpolni, hanem keményen dolgozni járt a patinás helyre.

„A pazar New Yorkban kitisztították a cipődet, kivasalták a ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat meg a körmödet… A kávéház műhely és íróasztal volt, balsorsban lakás és éjjeli szállás is,

hiszen hajnaltól hajnalig nem kellett belőle kimozdulni… az a legnagyszerűbb, hogy a New York minden előkelőségével is demokratikus kávéház volt, egyformán vonzotta az arisztokratákat, a nyárspolgárokat és a bohémokat úgy, mint nyári estéken a vakító villamos-lámpa változatlan közönnyel gyűjti maga köré a mindenféle és mindenfelé céltalanul tévelygő lepkéket és bogarakat. Varázsának senki sem tudott ellentállni…” – olvashatjuk Heltai Jenő írásában.

A New York 1984 körül – Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Márai Sándor bohém, költekező életet élt Pesten, rendszeresen járt mulatókba és kabarékba, és a New York Kávéházba is. Mesterével, Krúdy Gyulával többször találkozott itt. Tőle származik a New York Kávéház kulturális programsorozata, a New York Művész Páholy jelmondata, mely szerint: „Kávéház nélkül nincs irodalom.”.

A sok-sok emlékezés között Krúdy Gyuláé festi le a kávéházi élet mindennapjainak nehéz oldalát, és méltatja Reisz Gyula, irodalmi főpincér jelességét, aki „koronára kiszámította, hogy melyik fiatal írónak mennyi hitelt engedélyezhet, kiből lesz valami odakünn az életben is és ki fog itt maradni valamelyik zugolyban tehetetlenül, eredménytelenül… Ámde az a fő dolog, hogy

bizonyos hitele minden fiatal írónak volt, nem kellett fedél nélkül kóborolnia az éjszakában, ha történetesen nézeteltérése volt a háziasszonyával: sokan aludtak zivataros napokban a kávéház szeparéiban…”

Krúdy Gyula Írói Arcképek című művében igen éles portrét rajzolt a New York kasszája előtti asztalnál helyet foglaló írótársáról: „Bródy Sándor a New York kávéház kassza előtti asztalánál ragyog, ágál, hízelkedik, mérget kever és gyakran elhangzik kedvelt szavajárása, hogy soha nem olvas újságot. Ez ugyanúgy írói túlzása volt, mint az, hogy azt is hirdette: nem ír kávéházban! Nem írt, inkább dolgozott.”

Ez is a mai New York – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

Ignotus híressé vált receptpályázatára pedig Bródy Sándor így írta le a pörköltet, egyik kedvencét: „Ez a mi főételünk, akik e nemzeti államban élünk, akár mint a hős Árpád, akár mint a parittyás Dávid ivadéki. Jó erős, paprikás pörkölt – for ever! Az összes pártok ebben a hitben egyesülnek. Ebben nincs vélemény, ízlés és érdekkülönbség. A pörköltben hisz Bánffy is, Hock is és én nagyon félek, hogy Apponyiból nem lett még több, mint ami, csak azért történt, mert nem hitt elég erősen és őszintén a pörköltben, az igaziban. Íme, Andrássy Gyula csak előkelően volt nevelve és épp most hallom az egykori szakácsától – aki ma chef a Margit-szigeti vendéglőben –, hogy a gróf minden étel között legtöbbre becsülte a pörköltet.

Nemzeti karakterünknek, éghajlati viszonyainknak legjobban te felelsz meg, pörkölt! De valóban légy is megpörkölve, ne legyél hóka, sápadt, világos. Égő barnának kell lenned és ne legyen alattad a lé rövid, de hosszú se, híg se.

És ha csontos borjúhúsból készülsz, leved erősbítésére szolgáljon egy kevés, igen apróra vágott, úgyszólván fasírozott marhahús, ha lehet kemény és színes felsál.”

Juhász Ferenc emléke a New York-ban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Ha a pörköltet nem is, de a nap bármely szakában zseniálisan összeállított reggeliket, 12 órától pedig akár paprikás csirkét vagy különféle gulyásokat is találunk az étlapon. Az étel mellé most élőzene dukál, és az írók helyett kíváncsi külföldiek hada érzi úgy, hogy itt ezt mindenképpen látni kell. Ma nem novellák és tárcák, hanem Insta-sztorik és Tiktok-videók születnek, képekben és videókban testet öltve kürtölik szerte a világba Budapest hírét: #themostbeautilfulcafeintheworld.

Márciustól pedig éjjel-nappal nyitva a kávéház, látványos szelfipontokat jelöltek ki, káprázatos, az esti hangulathoz illő megvilágítást szereltek fel az éjszakai látogatók kedvéért.

Van még egy kedves történet, ami ide kívánkozik. A legenda szerint a kávéház egykori hírességei egy eszmecsere alkalmával Molnár Ferenc, A Pál utcai fiúk írója javaslatára ellopták a kávéház kulcsát, hogy a Dunába dobják. Tegyék ezt azért, hogy a New York mindig nyitva legyen, hiszen olyan imádnivaló hely. Ez az aktus megtörtént 2014-ben is, ünnepélyes keretek közt, a kávéház 120. születésnapja alkalmából.

A Kolodko szobor – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Kolodko Mihály pedig erre a történetre gondolt, amikor elkészítette mini szobrát, amit a Dohány és az Osvát utca sarkán találunk meg, a New York kávéház szegletében, egy búvár a New York kulcsával a kezében.

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho