Hesspávázás, ladikázás, harmatszedés, zöldágazás... – ízelítő pünkösdi hagyományainkból

Kult

Hesspávázás, ladikázás, harmatszedés, zöldágazás... – ízelítő pünkösdi hagyományainkból

Pünkösd – a keresztény egyház egyik fő ünnepe – a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Erre utal elnevezése is, hiszen a pünkösd szó a görög pentekosztész 'ötvenedik' szóból származik. A pünkösdöt a niceai zsinat (i. sz. 325) határozata óta ünneplik szerte a világon, és annak ellenére, hogy az egyház évszázadokon keresztül ragaszkodott a keresztény jelleg privilégiumához, az ünnep végül erőteljes világi vonulatot is kapott, ráadásul a tavaszi és nyári napforduló ősi európai hiedelmeinek továbbélése is a részévé vált.

A pünkösdhöz kapcsolódó legjellegzetesebb népszokások az ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás –a Néprajzi Lexikon szerint Sopronhorpácson például törökbasa-járásnak nevezték ezt a szokást és történeti mondákat is fűztek hozzá, a fiatalok falujáró köszöntése, a pünkösdölés, illetve a kislányok „agrármágiával” egybekötött köszöntése, a pünkösdi királynéjárás – olvashatjuk a Magyar Néprajzi Lexikonban. Talán az egyik legismertebb játék, amire a legtöbben még az óvodából emlékezhetünk, a „Bújj, bújj zöld ág” éneklésével kísért kapun átbújás, amikor két gyermek feltartott karral kaput formál, és ez alatt haladnak át a többiek.

A Dunántúl nyugati területeinek jellegzetes pünkösdi szokása volt a zöldágazás, amit például a maglódi evangélikusok ma is gyakorolnak: pünkösdre zöld ágakkal díszítik fel a templombelsőt, de a zöldágazás – helyenként virágozás – szokása a magyar nyelvterület több részén is élő hagyomány.

A pünkösdölés évszázadok óta fennálló népszokás, aminek során az adománygyűjtés is fontos szerephez jut. Nevezik még mimimamázásnak, mavagyonjárásnak és mivanmajárásnak is. Eredeti formájában a lányok és legények fontos népszokása volt: a házról házra járó fiatalok a bekéredzkedés után énekeltek, szavaltak, táncoltak a háziaknak, majd átvették az adományokat és ismét táncra perdültek.

A feljegyzések szerint a pünkösdölésnek három formája is volt. Az egyikben a királynő szerepel, aki öltözetében könnyen felismerhető, és kiemelkedik a többi szereplő közül – a legtöbb helyen feltűnik mellette a király is. A másik változatban egy lakodalmi menetet kísérhetünk végig, amiben a menyasszony és a vőlegény mellett a koszorúslány és a vőfély is szerepel- a harmadik változatban viszont nincsen megkülönböztetett központi szereplő: a fiatalok csoportja egyként jelenik meg a játékokban.

A pünkösdi királynéjárás játéka Vas megyében négy fő mozzanatból állt: négy kislány vezetett egy ötödiket – ő volt a legkisebb és legszebb, a pünkösdi királyné. A kezében rózsaszirmokkal tele kosarat vitt, a házakhoz érve pedig az ajtó előtt megálltak, a kis királyné feje felett kendőt feszítettek ki, vagy fátyollal borították be, és énekeltek. Közben lassan körbejárták a királynét, végül mondóka kíséretében felemelték. Talán a legtöbben még emlékszünk is az óvodában megtanult jellegzetes kezdősorokra:

„Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát.”

A Magyar Néprajzi Lexikonból azt is megtudhatjuk, hogy Európában már a középkor óta él a pünkösdi király választásának szokása.

A feljegyzések szerint a pünkösdi királyt lóversennyel, bothúzással, kakaslövéssel, gúnárnyak-szakítással vagy más, helyi versenyjátékkal választották, és a szerencsés nyertes egy egész évig a fiatal legények vezetője, bírája lett.  

A pünkösdi király és királyné megválasztásának szokása még ma is él – számos településen tartják meg a pünkösdi időszak kiemelt programjaként. Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy milyen egy pünkösdi király és hogyan tétetik azzá, akkor országszerte több településen is részt vehetünk megválasztásán. Csoszon például májusfaállítással egybekötött király- és királynéválasztás lesz, Sárváron a Nádasdy-várban válik királlyá és királynévá az, aki helytáll a szellemi fejtörők és az ügyességi játékok egész során, Mezőhegyesen pedig a Mezőszentgyörgyi Ifjúsági és Táncegyesület szervezésében valósul meg az idei pünkösdi királyválasztás és főzőverseny.

A pünkösdi királyválasztás és pünkösdi királyné járás szokásai nemcsak a magyarság körében ismertek. Íme egy példa a bunyevác hagyományból:

A Tisza-menti településeken jellemző volt, hogy pünkösdkor a fiatal lányok szent kutak vizében mosakodtak vagy abból ittak – a hagyomány szerint ez a rituálé szeplőűző és szépségvarázsló hatású.

Ezt a hagyományt több helyen folyóvízben gyakorolták: Szegeden a Tiszára mentek a lányok pünkösd hajnalán, hogy a hűs vízben megfürödve egész évben mentesüljön bőrük a kelésektől és a szeplőktől. Voltak olyan területek is, ahol meztelenül szedték a rozsharmatot szemfájás és kelés ellen – ezt őrizte meg a harmatszedés szokása is.

Udvarhelyszéken, Sóvidéken mai napig szokásban van a pünkösdi hesspávázás. Egy királyt, egy királynét, egy királylányt, nyoszolyólányok választanak maguk közül a 10-12 éves gyerekek, és megy velük két zászlóvivő: így járják be a falut, a „Hess, páva, hess, páva, császárné pávája” kezdetű dalt énekelve. A király gyűjti össze a kapott adományokat, és meg is köszöni, eképpen:

„Köszönöm hálásan, hogy így ellátának,
Hogy üres marékkal el nem bocsátának.”

Vannak közösségek, ahol pünkösdkor tartották a barátságkötő márkálást – más néven komatálküldést – is, és a cselédvásár, a báránydézsma, és a pásztoroknak járó pünkösdi garas is izgalmas szokáselemek voltak.

Szeremle pünkösdi ünnepkörének egyik látványos szokása a ladikázás: ilyenkor a legények zöld ágakkal feldíszített csónakokon megcsónakáztatták a lányokat, akik erre az alkalomra díszes evezőket vittek magukkal. A szokás még ma is él, vasárnap a Sugovicára eresztik ladikjaikat a helyi legények.

Ahány hely, annyi szokás: ez a pünkösdre különösen igaz, ezért a legszínesebb programkínálat közül válogathatunk. Pilisben megelevenedik a pünkösdi királynéjárás, Hollókő egészen a középkori hagyományokig repíti vissza a pünkösdölni vágyókat, Tilajújhegyen az állatok kihajtásának lehetünk részesei, Nagykőrösön pedig az Arany János Közédekű Muzeális Gyűjteményben ismerkedhetünk meg a pünkösd hagyományaival, Sirokon többek között a hagyományos népi viseletek bemutatóján vehetünk részt, Környén segíthetünk kitáncolni a májusfát, Gencsapátiban pedig a néptáncé lesz a főszerep.

Érdemes tehát útnak indulni a pünkösdi hosszú hétvégén is, és felfedezni elődeink legkülönfélébb szokásait,  kulturális és történelmi értékeit.

Nyitókép: Vankóné Dudás Juli galgamácsai naív festő Pünkösdi májusfa állítás című képe

Ajánljuk még:

Egzotikus téli gyógynövények, amik fűszerként is megállják a helyüket

„Nem csak gyógy-, de fűszer is!” – mondják még ma is sokszor azokra a növényekre, melyeket a gyógyászatban és a konyhában egyaránt felhasználhatunk. Az, hogy ezeket gyógyászati vagy kulináris célra vetjük be, csupán döntés kérdése, szerencsés esetben azonban a két cél egyszerre érvényesülhet! Annak ellenére, hogy a hagyományos ünnepi asztalon a régiségben – érthető okokból – elsősorban a saját környezetünkben is megtalálható növények kaptak helyet, most néhány távoli vidékeken honos fűszert listáztunk.