„Talán az örmény vér az, ami mozgásban tart” – Székely Andrásnál, a Budafok Kertbarát Kör vezetőjénél jártunk
Ezúttal Budapestre, a XXII. kerületbe vitt utunk, ahol az ország egyik legrégebben működő kertbarát körének, a Budafok Kertbarát Kör vezetőjével, Székely Andrással találkoztunk. András a saját kertjében fogadott bennünket: éppen elvirágzott rózsáinak visszavágásával foglalatoskodott. Már a kapunál a földbe gyökerezett a lábunk. Ilyen virágpompába öltözött, ennyire illatozó hársfát talán még sohasem láttam! Egészen elborított az illata, pedig körülötte rózsák pompáztak, de a hársillat mindent felülírt és elindította beszélgetésünket.
Minden évben várom, hogy felvegye menyasszonyi ruháját a hárs. Annyira szép, ilyenkor egészen elborít az illatával. A rózsákat muszáj visszavágni, hogy hamarosan újra virágozzanak. Szeretem őket, és úgy néz ki, ők is szeretik a helyüket.
Egy-két héttel előbb igazi rózsapompa fogadott volna! Sokszor látom, hogy a járókelők felkapaszkodnak a kerítésre és bekukucskálnak, nézegetik, csodálják a rózsákat.
Véletlen talán, hogy a budatétényi rózsakerttől nem messze, a Rózsakert utcában laksz?
Ez teljesen a véletlen műve. Pedig a rózsa a kedvenc virágom! Amikor ideköltöztünk, szinte egy növény sem volt itt, kietlen pusztaság volt a kert. A környék egy dolomit mészköves, karsztos fennsík, ami a Dunáig lefut. Alig van rajta termőréteg, így nem könnyű a kertészkedés. Vannak növények, amelyek ezt szeretik, de a fák például nem élnek túl sokáig, nekik nem ideális a környezet, gyökereik nem tudnak mélyre hatolni.
A rózsák, úgy látszik, szeretik itt, ahogy az említett rózsakertben is, ahol Márk Gergely kezdte felbecsülhetetlen tevékenységét. Nekem is van 8-10 tő Márk-Gergely féle rózsám – hálásak. Sajnos, az Árpádházi Szent Erzsébetet nem a legjobb helyre ültettem, lehetne nagyobb is, hozhatna több virágot, de túlságosan sok lett felette az árnyék. A liliomok közt is élet-halál harc folyik a fényért: a fehér liliomok egészen felnyurgultak, hogy kilássanak a sásliliomok ölelő „karmai” közül!
A környék egykor tényleg híres volt a rózsáiról, a rózsakertet is sokan keresik fel virágnyílás idején, de speciálisan, csak a rózsákkal, már nagyon kevesen foglalkoznak.
Az ország egyik legrégebbi és az egyik legtöbb tagot számláló Kertbarát körének vagy a vezetője. Mit kell tudni rólatok? Hogyan működtök és mit jelent számotokra a kertbarátok mottója: „Kertészkedj! Művelődj! Barátkozz! Védd a környezetet, fogyassz magyar termékeket!”?
Nem véletlenül él már több mint 100 éve hazánkban a kertbarát körök mozgalma. Az első civil szervezeteknek tekinthetjük a kertbarátok köröket, amelyek összefogják azokat az embereket, akiknek szívügyük a kert. A kertbarátok értékes közösségeket formálnak évtizedek óta, éltetik és továbbörökítik a helyi hagyományokat, a termesztési tapasztalatokat, magokat és növényeket cserélnek. „Kertészkedj! Művelődj! Barátkozz! Védd a környezetet, fogyassz magyar termékeket!” – ez a magyar kertbarátok mottója. Közéjük tartozni büszkeség, velük lenni olyan, mint amikor hazaérkezünk. Otthon lenni a kertben, vagy a kertek barátai közt, pihentető és lélekemelő.
A mi Kertbarát körünk 1963-ban alakult, tehát idén már a 62. születésnapját fogja ünnepelni. Nagy idő ez egy civil szervezet életében! Valamikor a Hazafias Népfront keretén belül alakultak ki ezek a közösségek, segítették a kertbarátokat a kertjükben termett felesleg értékesítésében, a vetőmagok és a szerszámok beszerzésében is.
Akkoriban a nyári időszakban 8-10 kamionnyi gyümölcs került ki a budafoki és a budatétényi kertekből!
A rendszerváltás után sok minden megváltozott: a felvásárlására már nem volt igény, és a kertek is kezdtek megkopni. 1991-től a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének tagjaként működött a Kertbarát kör azzal a céllal, hogy a tagok szakmai tudását növeljék, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat és megismerjék az új technológiákat. Rendszeresek az előadások, egyetemi tanárok, nagy tapasztalattal bíró szakemberek mutatják meg nekünk a fortélyokat, tanítanak sok-sok új ismeretet.
A legnépszerűbb témák a biológiai növényvédelem, a permakultúra és a magaságyásos kertművelés.
Kiemelt figyelmet szentelünk az egészséges életmódnak és az ehhez köthető tevékenységeknek, mint a gyógynövények termesztése vagy a nyers ételek. Az aktuális kerti teendők megbeszélése is mindig nagy érdeklődésre tart számot, hiszen mindig vannak köztünk újak is, akik nyugdíjba vonulásuk után kezdtek el komolyan érdeklődni a kertészkedés iránt, és akkor csatlakoztak a Kertbarát körhöz. Az utóbbi időben sokszor kerül terítékre a klímaváltozás hatása a szőlő- és gyümölcstermesztésre, és az is, hogyan tudjuk csökkenti a háztartási hulladék mennyiségét. Büszkék lehetünk rá, hogy több mint 100 tagunk van, igaz, az átlagéletkor 75 év felettire tehető, ami sok mindenben meghatározza a működésünk lehetőségeit.
Magam is tapasztalom, hogy a kertbarátok mind az érettebb generációkból kerülnek ki, köztetek is kevés a fiatal. Hol kereshetjük ennek az okát?
Sok fejtörést okoz ez nekem is. A fő ok, hogy a nyugdíjasok számára egy rendezvényt este fél 6-ig be kell fejezni. A dolgozó emberek viszont csak 6 után érnek rá. Ezért nem tudnak részt venni a rendszeres eseményeken. Viszont az olyan rendezvényeken, mint a terménybemutató, vagy hétvégi kertészeti esemény, ott sok fiatal megfordul, mégpedig családosan, hozzák magukkal az aprónépet is. A nyugdíjasok számára a Kertbarát kör jó társaság, kultúra, a szabadidő hasznos és kellemes eltöltése. A fiatalok életébe ilyenformán nem fér bele. Látom azonban, hogy egyre többen környezettudatosak, és ez a nevelésben is tetten érhető. Csak hát az idősávot, azt nem tudjuk összehozni.
Amíg lesznek nyugdíjasok, szerintem addig lesznek kertbarát körök is. De a mi dolgunk lenne talán, hogy a peremkerületekbe és az agglomerációba kiköltöző fiatalokat valahogyan megfogjuk, hiszen nekik szükségük lehet arra a közösségi tudásra, amit mi az évtizedek során összegyűjtöttünk. Hogy milyen módon tudnánk megszólítani a legfiatalabb generációt, az nagy kérdés.
Hogyan lettél a Budafok Kertbarát Kör vezetője?
Amikor magam is felhagytam az aktív pénzkereséssel, akkor csatlakoztam a közösséghez. Épp egy terménybemutató előtt toppantam be, rögtön be is mutattam a gyümölcsboraimat, és egy év múlva már a vezetőségben találtam magam. Sosem állt messze tőlem a szervezés, élvezettel csinálom, most már 5 éve, mint vezető. Azóta teljesen hivatalossá tettük a működést, egyesületet alapítottunk, élvezzük az Önkormányzat támogatását, a Klauzál Művelődési Háztól helyszínt és sok-sok segítséget kapunk a rendezvényeinkhez. Kirándulni járunk más szervezetekhez, nyáron bográcsozunk, tavasszal magokat és palántákat cserélünk.
Ebben igazán jeleskednek a kertbarátok, mert mindig, mindent elültetnek, kipróbálnak mindent, csoda, hogy mik nem nőnek a kertekben! Különösen büszke vagyok rá, hogy
egyesületünket tavaly Gráf Antal díjjal jutalmazta az önkormányzatunk a környezetvédelemben nyújtott kiemelkedő tevékenységünkért.
Nagyon megtisztelő számunkra az Év Kertbarát Köre kitüntető díj is, amivel a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége ismerte el munkánkat.
Tavaly nagy fába vágtuk a fejszénket, és júliusban megszerveztük a Kertbarátok Országos Szövetségének konferenciáját. Háromnapos, gazdag programot állítottunk össze. A júliusi kánikula próbára tett mindent, de hatalmas létszámmal vettek részt rajta kertbarátok az ország minden részéről. Olyan tudást tudtunk átadni széles közönségnek, amire máshol, máskor nem lett volna lehetőség.
A kertedben megcsodáltuk a rózsákat, az illatozó hársfádat, elámultam a gondozott veteményesen, a virágokkal és termésekkel bókoló tüskétlen szedren. A terméstől roskadozó különféle gyümölcsfákon nem is csodálkozom, hiszen a gyümölcsborok nagy mesterét tisztelhetjük benned.
Talán túlzás, hogy nagy mester, de évtizedek óta foglalkoztatnak a gyümölcsökből készíthető italok. Az első lépéseket a nagymamámtól örökölt kis könyvecskéből sajátítottam el, azután a saját tapasztalataimmal kiegészítve bővítettem a repertoárt.
A környék egykor a szőlőről és a borról volt híres, hiszen itt vannak a mészkőbe vájt nevezetes történelmi pincék, nincs messze a Törley pezsgőgyár, a Záborszky borváros a föld alatt.
A szőlőtermesztésnek és borkészítésnek bizonyítéka, 1987-ben Budafok, az egykori Promontor, megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi oklevelet,
bár az 1886-os filoxéra véget vetett az aranyéletnek. Az egykori csepeli uradalomhoz tartozó Savoyai birtok nem serkent fel újra, de azért van egy kevés szőlőültetvény a környéken. A kertbarátok azonban leginkább csak csemegeszőlőt termesztenek.
Nekem többféle szőlőm is van, és sok gyümölcsfajta, amelyekkel folyamatosan kísérletezem. A hagyományos gyümölcsboraim mellett, mint a ribizli, meggy, eper, vannak olyan extra készítmények is, mint a gránátalma-, birs-, paradicsom- vagy rebarbarabor.
Készítettem már bort sütőtökből, datolyaszilvából és sárgarépából is. Olykor pitypanggal ízesített borpárlatot, hárslikőrt vagy diópálinkát is tudok kínálni a barátoknak.
A gyönyörű hársfám virágából már érlelődik is az idei likőr.
Most végezted el a borászati iskolát. Mi motivált arra, hogy újra beülj az iskolapadba?
2007 óta foglalkozom a gyümölcsborokkal, és egyre több tapasztalatra tettem szert, ám mindig felmerültek szakmai kérdések. Somlói borász barátom segített nekem tanácsaival, együtt vitattuk meg a gyümölcsborászkodás talányait. Amikor néhány éve elment közülünk, nagy űrt hagyott maga után, ezután nem már senkivel sem tudtam olyan jól megtanácskozni a dolgokat. Megláttam az iskola hirdetését, és mivel itt van majdnem a szomszédban, úgy éreztem, hogy ott a helyem! Négy féléves pezsgő- és borkészítő képzésen csiszoltam tovább a tudásomat, és a májusi záróvizsgára készült el a vizsgaborom is, egy Móron termett Generosa fajtából. 14-en vizsgáztunk a Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskolában, a csoportban 22-72 évesig volt mindenki, és remek borokat alkottunk.
Közben pedig megjelent egy könyved is, úgy tudom.
Gyümölcsborok és más, alkoholos gyümölcsitalok címet viseli a könyv, amelyben személyes tapasztalataimat foglaltam össze. Segítséget nyújtok a szükséges eszköztár kialakításában, végigvesszük a gyümölcsbor-készítés egész folyamatát. Az illusztrációkat az unokám készítette, aki képzőművészeti iskolába jár. Az üvegek címkéinek látványtervét is neki köszönhetem! Azóta persze a receptek tovább finomodtak, az iskolában is újabb ismeretekre tettem szert, szívesen újraformálnám majd, ha lenne rá igény és lehetőség.
Azt hiszem, az állandó tevékenység, a tanulás, a pezsgő élet az, ami fiatalon tartja az embert. Neked mi a titkod, hogy ilyen energikus, ilyen lelkes vagy?
A kert, a szervezés, a kirándulások. Járunk nyáron fürödni a Velencei-tóra, énekelek kórusban, olykor rokizunk a feleségemmel, szeretek főzni, operába-, kiállításokra járni. A kert mellett a fő hobbimat, a borászkodást sem szeretném elhanyagolni.
Talán az örmény vér az, ami mozgásban tart, igyekszem utolérni elődeimet, a dédnagymamámat és nagymamát, akik egy híján 100 éves korukig éltek aktív életet.
Nyitókép: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
