Egyikük szívből énekel, másikuk szívből főz – Páros interjú Tóth Verával és Pauli Zoltánnal

Kult

Egyikük szívből énekel, másikuk szívből főz – Páros interjú Tóth Verával és Pauli Zoltánnal

A gasztronómiát összekapcsolták a zenével, és a két műfaj spirálban repíti egymást felfelé. Akárcsak a nő és a férfi. Tóth Vera énekesnő és párja, Pauli Zoltán alig egy éve alkottak párt, amikor „kitört” a Covid. Az azóta eltelt idő összekovácsolta őket, annak ellenére, hogy mindkettőjük szakmája parkolópályára került. Párkapcsolatról, sorsszerűségről, a kultúra életünkben betöltött szerepéről, értékekről beszélgettünk a sztárpárossal – jó volt hallgatni, ahogy főként Vera vitte a szót, és Zoli időnként higgadtan, csendesen kiegészítette a pörgő gondolatokat.

Tóth Veráról legutóbb néhány napja hallhattunk, amikor „felrobbantotta” az internetet az az élő videója, amelyben elmondta, hogy megkapta a Covid elleni védőoltást, de közben a vírus is megtámadta. Ő mindössze arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy az oltás után is vigyázzunk magunkra, hiszen a vakcinának idő kell, hogy kialakuljon a védettség. Annyian jelentették a Facebook-videót mint „zavaró tartalom”, hogy végül központilag törölték. „Kaptam hideget-meleget, hogy a kormány fizet a posztokért, és hogy nem is vagyok beoltva. A kommentfolyamban azzal is szembesültem, hogy rengetegen vannak, akik magát a betegséget sem ismerik el. Megdöbbentő számomra az az agresszió és frusztráltság, amit ott tapasztaltam.”

De szerencsére a hétköznapok Covidtól karcos „idilljében” mindeközben is nagy harmóniában osztozik Tóth Vera és Pauli Zoltán, akik egy bárban futottak össze 2019 karácsonya után pár nappal. Már ismerték egymást korábban, de ez a találkozás bizonyult sorsdöntőnek. Elkezdődött egy mélyebb beszélgetés, melynek során kiderült, hogy mindketten ki vannak facsarva lelkileg, de mégis egymásra találtak. Az első év a távkapcsolat jegyében telt, hol Zoli ment Budapestre, hol Vera Palkonyára. „Akkor én oda még vendégségbe jártam, nem szóltam bele semmibe.

 
Basephoto
 

Aztán egyszer csak jött a Covid. Pont előtte mondtam, hogy az emberiségnek szüksége lenne valamire, ami jól pofán vágja. Egyébként akkoriban már-már túl sokat koncerteztem, és Zoli is rettentően túlvállalta magát, rengeteg rendezvénye volt, közben építkezett, úgyhogy végülis a Covid első egy hónapja jól is esett, kipihentük magunkat, persze aztán már voltak mélyrepülések.”

A világjárvány következtében negyvenezer ember veszítette el a munkáját a szórakoztatóiparban, olyan szellemi-lelki „kultúrmunkások”, akik a lelkükkel adják a „táplálékot”: kiállítást, zenét, színházat. Vera számára nagyon nehéz volt a „fényből az árnyékba” kerülni. Egyrészt kikerült a hétköznapi körforgásból, és az online világba sem tudta egy az egyben és könnyedén áthelyezni a fellépéseket. A kulturális, művészeti programok, események lényege, hogy a néző felöltözik, megmutatja magát, ismerkedik – a történéseknek szociális és pszichológiai vonzata is van.

„Az online programokért nem igazán fizetnek az emberek, pénz nélkül pedig nem megy, hiszen ez a szakma sok embert tart el, a koncertjeimen zenész, road, hangtechnikus, streamelő csapat dolgozik, én csak a sor legvégén vagyok, és akkor tudok nyugodt lenni, ha minden ki van fizetve. Az online térben vért kell izzadni azért, hogy tíz jegyet eladjak, egy normál koncert belépőárának töredékéért. Ezen a platformon legfeljebb a dzsessz és a komolyzene tud működni. Szóval ki kell várnunk, hogy újra élőben koncertezhessünk. De volt, ami még ennél is rosszabbul érintett: számtalan negatív komment érkezett a művészvilág felé, hogy ez nem szakma, és akkor most végre megtanuljuk mi is, milyen az, ha nincs fellépési lehetőség. Sok ember számára jelent valamiféle elégtételt, hogy a „semmirekellő” művészek most megtanulhatják a leckét. Ez szomorú.”

 
Basephoto
 

Zoli békeidőben palkonyai éttermében és vendégházában várja a vendégeket, mindenkit, aki szeretne egy kicsit kizökkenni a hétköznapokból, vágyik a lelassulásra, és ebben a pihenőtempóban szeretné megismerni Palkonya környékét és az itteni gasztronómiai kínálatot. Először a Palkonyhán is teljes zárás volt, aztán különféle verziókban kicsit kinyitott, majd újra bezárt, volt, hogy elvitelre dolgozott. Nagyon nehéz időszakon van túl: „Az volt a mélypont, hogy a nyakamon volt egy százmilliós beruházás fizetési kötelezettségekkel, és mindent megpróbáltam, hogy forrást szerezzek. Hónapokig jártam a hivatalokat, bankokhoz fordultam kedvezményes hitelekért, de azt mondták, a vendéglátást mint kockázatos szektort nem támogatják... Aztán egyszer csak elengedtem a dolgot, azt mondtam, majd folytatom, ha tudom. Elővettem Ormos Gabi kovászos receptjeit, majd eljutottam odáig, hogy a franc se lesz pék. De valahogy mégis megtetszett, megtaláltam a kovászban a reménysugarat, most már az ország minden részéből jönnek és viszik a kovászos kenyeret, babka kalácsot, kovászos pizzát, rákattantak, nap mint nap hívnak, hogy mikor sütök legközelebb.”

Vera a teljes leállás miatt gyakorlatilag Palkonyára költözött. Azt mondja, számára ez jelentette a túlélést. „Mi művészlelkek amúgy is elég bizonytalanok vagyunk, és a legkomolyabban mondom, ha nem lett volna a Palkonyha és Zoli, én lehet, hogy befalcoltam volna. Zoli a saját szakmámra nézve is mindig azzal bíztatott, hogy előbb-utóbb beindul a koncertezés, és sok fellépésem lesz majd. A Covid alatt lényegében a „ház asszonyává” váltam. Minden zegzugot megismertem.

 
Basephoto
 

A gasztronómiába nem tudok és nem is akarok beleszólni, inkább a lakberendezés irányába indultam el, emellett mini receptvideókat is csináltunk, amik nagy sikert arattak. És persze a karácsonyi és húsvéti csomagok összeállításában is segédkeztem, de ha kell, beállok én a konyhába is. Ezalatt az idő alatt egyre jobban összemelegedtünk. Mindenben támogatom, amibe belekezd, és ez így van jól – szerintem ez a társas kapcsolat alapja. Szeretem, hogy megfontolt, különleges érzéke van ahhoz, hogyan kell felállni és továbbmenni. Ha valami nem működik, nem nyalogatja a sebeit, már jön is a következő terv.”

Zoli abban látja a kapcsolatuk titkát, hogy mindketten alkotó és kreatív emberek, és a teremtőerejük minden akadályt elsöpör. Hagyják egymást szabadon szárnyalni, mégha időnként ez azzal is jár, hogy feladatok egy-két hétre távolabb viszik őket egymástól. „Az is nagyon jó, ha hetekig együtt vagyunk folyamatosan, és az is jó, amikor hiányzunk egymásnak. Megadjuk egymásnak a szabadságot, nem telepszünk egymásra. És ez már két és fél éve működik. Vera fiatalabb nálam, sokszor látom benne magamat ennyi idősen, maximálisan megértem a türelmetlenségét, tudom, hogy amikor mindennel tele van, akkor türelemre van szüksége, és nem arra, hogy a fejére olvassák a hibáit. Remélem, elég megértő tudok lenni, amikor arra van szüksége.”

Vera számára a parkolópálya azt jelenti, hogy az énekléssel most gyakorlatilag egy fillért sem keres. Jelenleg a közösségi média felületein elhelyezett anyagaiból származhat az egyedüli bevétele, azonban továbbra is nagyon fontosnak tartja, hogy ezek ne kizárólag reklámposztok legyenek. „Lélekmorzsákat teszek ki, nem hazudok, nem akarok képmutató lenni, de tény, hogy jelenleg ezeknek az influenszeri munkáknak köszönhetően van bevételem. Ezek a cégek már jóval a Covid előtt megkerestek. Ha egy órás cég kér fel, akkor az időről, az időhöz való viszonyomról teszek fel posztot, ha egy autós cégről van szó, akkor arról, hogy autóval elmegyek medvehagymát szedni, kicsit elücsörgök a kocsiban, gondolkodom, van egy kis énidőm. Igyekszem nagyon óvatosan és finoman csinálni ezt is, hogy szimpatikus legyen az embereknek. Úgy érzem, elég jól sikerült megtalálnom az arany középutat.”

 
Basephoto
 

Az énekesnő azt mondja, ebben a helyzetben minden apró fellépési lehetőség ajándék számára. És ilyenkor mindig bebizonyosodik, mennyire szükséges az élő közönség a művész számára is. Még idénre tervezünk a Budapest Jazz Orchestrával, Pásztor Annával és Vitáris Ivánnal egy közös koncertet. Ezt a programot harangoztuk be a Fábry-showban. Beült az egész zenekar és elnyomtunk egy Proud Maryt. És az egész stáb zokogott, minden kijött, ami az elmúlt hónapokban bennünk ragadt. A zene olyan érzéseket hoz ki az emberekből, hogy nem lehet meglenni nélküle. Talán egyszer, amikor visszatér a kultúra művelése a régi kerékvágásba, akkor majd megint rájönnek az emberek az értékére – egyelőre inkább feleslegesnek és haszontalannak érzem magam. Főleg, amikor azt is az arcomba vágják, hogy a kultúra nem kell a túléléshez.” 

A világjárvány a művészvilágot is átformálja. Vera szerint minőségi átalakulás várható, csak a legkiválóbb szakemberek maradnak fenn, és verbuválódnak össze. Aki nem tudja túlélni, az lemorzsolódik. A zene- és fesztiváliparban is komoly változások lesznek, csak az átmeneti időszakot kell kibírni, lelkileg túlélni.

 
Basephoto
 

És mi lesz ha minden visszatér a régi kerékvágásba? Vera általában hétköznap koncertezik, főként koncerttermekben, művelődési házakban, céges partikon lép fel. Így hétvégén, amikor Zoli főz, be tud segíteni neki. Zoli pedig elkíséri a koncertekre, behúzza a bőröndjét az öltözőbe, megnézi Vera fellépését. És persze ott a várva várt közös gasztroművészeti rendezvény, a „Kis koncertek, nagy borélmények”, a „Palkonyha pódium”, koncert vacsorával, ezek egymás nélkül is működnek, de – ahogy Vera mondja – együtt „bitangjól”, hiszen a zene, a bor és a gasztronómia összeillik, mint Vera és Zoli. Alig várjuk, hogy újra felcsendüljön a zene. Egy időpont már biztos: szeptember 4-én este „Sister Act & Jazz” Tóth Gabival! 

Egy másik népszerű műfaj énekesével ITT beszélgettünk nemrég. 

Ajánljuk még: