Csenge és a fürösztés

Valahol az Óperenciás-tengeren, de még Budapesten is túl, üldögélt egy kislány: Csenge. Mindene volt, keze-lába-füle-nyaka, és még esze is egy jó adag. Mindig csinált valamit, néha rontott, máskor bontott, olykor-olykor épített. Mikor mi megláttuk, az anyukája épp mesét olvasott neki – úgy, mint most én, csak egy másikat! Egy olyan szép mesét, amiben királylány volt meg királyfi. Abban a mesében egy esküvőre készültek, s hogy mindketten szépek legyenek az esküvőre, ami után aztán örökké boldogok lesznek, dajkáik meg segédeik tejben-vajban fürösztötték őket.

„Tejbe is meg vajba is, és ettől lettek szépek? Érdekes! Én még sosem fürödtem sem tejben, sem vajban, mégis szép vagyok. De ha megfürdök bennük, talán még szebb leszek” – Csenge így gondolkodott. De ki nem mondta, mit forgat a fejében, mert ennyi esze már volt. Tudta, anya a jó dolgokról néha lebeszéli, s valamiért úgy érezte, ez a helyzet is hasonló lenne.

Megvárta, míg anya maga is fürödni indult, s míg oda volt, Csenge észrevétlen a konyhába kúszott, ott megkaparintotta a tejet is, a vajat is. Visszabújt az odújába, éppen a lépcsőforduló alá, s megkezdte a kozmetikát. Vajat bontott – új tömböt –, s elkezdte magára kenni. Jó, hogy nem volt a hűtőben, így könnyen lehetett pacsmagolni, kreálni a kulimászt. Egyik karon, másik karon, egyik lábon, másik lábon, meg egy kicsi az arcon – majdnem kész is lett a mindenhol vajas Csenge. Csakhogy a buta mese, nem ez, hanem amiről az anyukája olvasott, arról nem mesélt, hogy a királylány és a királyfi egy ilyen fürdetés során milyen nagyon sikamlóssá vált! Csenge meglepődve csúszott, előbb ide, aztán oda, ablaktól az ajtóig, ágytól a szekrényig – és már a feje búbjától a sarka kanyarulatáig mindenhol jó vajas volt! Vicces volt a csúszkálás, és bár el-elbotlott, nem bánta: hason suhanni se rossz!

Egy gond akadt csupán: nyílt és zárult a fürdőszoba ajtaja, ami azt jelentette: anya lassan elkészül! Csenge sejtette, hogy a vajon csúszkálásnak anya valahogy nem örülne annyira, ezért gyorsan határozott: a tejjel leöblíti a vajat, s a tegnapi szennyes pizsamájával a szobát gyorsan feltörli. Megkezdte a műveletet. Csak azzal nem számolt, hogy tej és a vaj furcsamód nem mossák el egymást, inkább lassanként elegyednek, és így egy még csúszósabb (egyénként meglepően finom) nyákot teremtenek. Így már nem volt annyira vicces a játék, lassacskán inkább félelmetes lett: nem csak akkor és nem csak oda csúszott Csenge, ahová akart, kétszer fenékre pottyant, harmadjára pedig még a kobakja is nagyot koppant.

„Anyaaa” – sírt fel akkor, és csupán egy pillanat múlva jött rá, hogy ezzel bajt hozott a fejére, mert most menthetetlenül lebukik!

De anya olyan kedves volt, mint még soha. Mert Kicsi Csenge azt nem tudta, hogy ha ő valóban bajban van, és fáj a buksija, akkor anya bárhogyan is haragszik a galiba miatt, elsőként mindig vigasztalni fogja. És talán ettől a szeretettől nő olyan szépre, olyan nagyra Kicsi Csenge, és ezért tud ő maga is vigasztalni és másokat szeretni – még akkor is, ha néha butaságot csinálnak.