A világjárvány mindannyiunk életét megváltoztatta. De miközben épp maszkban, kézfertőtlenítés után, másfél méteres távolságot tartva, szigorúan a nekünk kijelölt idősávban toljuk a bevásárlókocsinkat az élelmiszerboltban, nem igazán jut eszünkbe, hogy mostantól minden más lesz például Hollywoodban is.
Hiszen az nem az átlagemberek, hanem a sztárok világa, ott születnek az álmok és a csodák; és az egész akkora biznisz, hogy mindenáron folytatni fogják, nem kell őket félteni.
Engem mégis érdekelt, hogy mi van, mi lesz velük – már csak azért is, mert a karantén ideje alatt a filmek, sorozatok sokkal elviselhetőbbé tették a bezártságot, és a következő hasonló válságnál is ez a világ lesz majd az egyik fontos menedék.
Mint minden más, a forgatások is leálltak egy ponton, és nagy kérdés volt, hogy a szórakoztatóipar általános átalakulása Hollywoodot hogyan érinti. Az Álomgyárban napokon belül újraindulhat a munka, a helyzetnek megfelelő, különleges feltételekkel. Az úgynevezett „írószobák”, a történetről való közös ötletelés terei már korábban virtuálissá váltak, a rendszer jól működik, úgyhogy ezt megtartják a jövőben is. De magát a forgatást nem lehet egy zoom meetingen lezavarni, ezért ennél a munkafolyamatnál komoly óvintézkedéseket kellett bevezetni.
A filmek szereplői és a stábtagok csak negatív COVID-19 teszt birtokában dolgozhatnak, védőfelszerelést kell viselniük, munka közben tartaniuk kell a biztonságos távolságot; de megszűnnek a közös ebédek, a büféasztalok is, ehelyett mindenki magának hoz előre csomagolt ételt és eldobható evőeszközöket a forgatás helyszínére. Az intézkedések betartását független szakértő ellenőrizheti: egy hivatalos személy, aki azt figyeli, a jelenlévők elég messze vannak-e egymástól, vagy épp mostak-e kezet, mielőtt munkához láttak.
Mivel a színészek a jelenetek rögzítése közben nem viselhetnek maszkot és kesztyűt, a leginkább ők lesznek kitéve a fertőzésveszélynek. A nagy filmgyártó cégek ezért a fizikai érintkezés minimalizálását javasolják, a forgatókönyveket is ebben a szellembem írják (át).
Az egyszerre szereplő emberek számát is jelentősen csökkentenék, ezért amennyire csak lehet, kerülni fogják a tömeg- és az utcai jeleneteket. A kis kamaradrámák, thrillerek esetében ez megoldható azzal, ha nem írnak sok háttérszereplőt igénylő sztorikat; a nagy költségvetésű akció- és kalandfilmeknél viszont a CGI, vagyis a számítógép által létrehozott figurák válhatják a hús-vér szereplőket.
Mindkét eset ugyanoda vezet: a statiszták eltűnéséhez, egy a kezdetektől fogva létező filmes szakma megszűnéséhez. Az „extrák” lehetnek tehát az első nagy vesztesei a világjárvány utáni új rendnek, de egy másik csoport is komoly veszélyben van: az idős színészeké.
Az egyik új kedvenc sorozatom, a Milliárdok nyomában nézése közben hiába zártam ki a járvány valóságát, kegyetlenül bekopogtatott: az egyik rész végén megjelenő felirat szerint az epizódot az abban szereplő Mark Blum emlékének ajánlják – gyors utánaolvasással kiderítettem, hogy a 69 éves színész a koronavírus miatt vesztette életét.
A COVID-19 által leginkább fenyegetett korosztály tagjai közül biztosan sokan elgondolkodnak majd azon, folytassák-e a pályafutásukat ilyen körülmények között is. De könnyen előfordulhat, hogy nem is engedik majd nekik. Több producertől is hallani lehetett, hogy aggódnak a 70-es, 80-as éveikben járó sztárjaik egészségéért, ezért kérdéses, hogyan lehet folytatni azokat a sorozatokat, amiknek a központi figurái olyan legendák, mint például Tom Selleck (75 éves, Zsaruvér) vagy Martin Sheen (79 éves, Grace és Frankie).
Az egyik nagy skandináv filmgyártó cég, a Hobby Film már hónapokkal korábban meglépte azt, amire hamarosan akár a hollywoodi stúdiók is rákényszerülhetnek: megtiltották a 70 éven felüli színészek alkalmazását, amíg a fertőzésveszély nem csökkent a legalacsonyabb szintre.
Lehetséges tehát, hogy egy olyan korszakba lépünk, ahol meg kell szoknunk, hogy a filmekből és sorozatokból hiányoznak a bölcs nagypapák, a méltóságteljes veteránok és a hóbortos vén kujonok, illetve az aranyos szomszéd nénik, a szépkorú nagyvilági dámák és az intrikus öreglányok – megannyi más színes karakter mellett, amelyeket csak sok évtizedes szakmai- és élettapasztalattal lehet eljátszani.
Pedig az minden filmrajongónak óriási veszteség lenne, ha az Álomgyár nagy alakjait a legjobb esetben is csak maszkban, kesztyűben bevásárlókocsit toló nyugdíjasként láthatnánk viszont.
Ajánljuk még:
„FELESLEGES BEOSZTANOM AZ IDŐM, MERT NEM ÉN TESZEM, HANEM A JÓISTEN” – INTERJÚ TRILL ZSOLTTAL
KÖNYVAJÁNLÓ: HÁROM EMBER A HÓBAN – A TÖKÉLETES NYÁRI OLVASMÁNY
