Haraszthy Ágostont a kaliforniai bor atyjaként tartja számon a szakma és az észak-amerikai borkedvelő közönség, de kalandos életének nem a kaliforniai szőlészet megalapozása volt egyetlen érdeme és kuriózuma. A 19. század derekának kosztümös Amerikájába érkező magyar középnemesi ivadék, az Ung vármegyei Mokcsai Haraszthy család sarja gazdag fantáziával megáldott fiatalember lehetett.
Az első, magyar nyelven Amerikáról írt mű igen mély benyomást tett rá, az alapján „kívánta meg” az amerikás életet, és vette nyakába a világot, hogy hozzánk jobbára már csak a hírneve érkezzen haza. Huszonegy éves fejjel nősült, és még nem volt harminc, amikor – Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai útirajzát olvasva – két amerikai fürdővendég meghívására hajóra szállt, hogy aztán 1840 tavaszán kikössön az amerikai partokon. Ezt követően két évet többnyire utazással töltött: első magyarként jutott el az ország belsejében még érintetlen körülmények között élő szak és fox, valamint winnebago indián törzsekhez, találkozott John Tyler elnökkel, nem mellesleg vásárolt egy négyezer hektárnyi területet Wisconsin államban, ahol megalapította a jelenlegi Sauk City városkát, amit eredeti nevén Széptájnak, később Haraszthyville-nek neveztek. Két év után hazatért, könyvbe szerkesztette amerikai úti jegyzeteit: így született meg – 1844-ben – a második magyar nyelvű könyv az Újvilágról, Utazás Éjszakamerikában címmel. Mintha csak búcsúüzenetnek szánta volna a két kiadást is megért könyvet, Haraszthy hamarosan felszámolta magyarországi életét, eladta birtokait és családostul kiköltözött az Újvilágba.
Az első időszakban még nyoma nem volt későbbi nagyszabású szőlőművelési terveinek. Széptájon, saját birtokán állattartással, komlótermesztéssel foglalkozott, fűrésztelepet és téglagyárat épített, de ez az élet nem tudta hosszú távon lekötni a nyughatatlan természetű Haraszthy Ágostont. Néhány év múlva eladta széptáji birtokát és családjával együtt nyugat felé vette az irányt, Kaliforniába. Az út nem volt kockázatoktól mentes, hiszen a 19. század második felének Amerikája még nagyrészt a filmekből ismert vadregényes vidék volt, és a belső szárazföldi utazónak az indián támadások kockázatának ismeretében kellett kitartania.
A Buena Vista farm 1862-ben – Forrás: Wikipedia
Az 1848-as forradalom idején Haraszthyék Madisonban tartózkodtak, innen indultak tovább dél-nyugat felé. Korabeli feljegyzések szerint 1849 nyarán Saint Joseph városában csatlakoztak egy nyugatra tartó, húsz kocsiból szervezett expedícióhoz. Az eddig minden helyzetben kiválóan helytálló Haraszthyt ezúttal az expedíció vezetőjeként kísérhetjük tovább, ugyanis „colonellé” választották, és ezt a jelzőt később sem tudta levetkőzni, bár az ezredesi rangnak nem volt valódi jogalapja, ahogy a grófi címnek sem, amit szintén Amerikában ragasztottak a nevéhez.
1849 végén a karaván az akkor hatszáz lelkes – ma másfél millió lakosával az Egyesült államok nyolcadik legnagyobb városának számító – San Diegoba érkezett, Kaliforniába, ahol az „ezredest” azonnal seriffé választották.
Haraszthy Ágoston volt tehát az első magyar seriff Amerikában,
de közéleti karrierje korántsem ért véget ezzel: 1852-ben San Diego megye képviselőjeként az amerikai törvényhozásba is delegálták. Itt rá kellett jönnie, hogy a politikai pálya nem neki való, és visszatért a gazdálkodáshoz.
1854-ben az aranyláztól hajtva San Franciscóban megalapította a Haraszthy & Uznay Co. néven működő arany- és ezüstfinomítóját, ahol magyar származású kohászokat alkalmazott, majd az Egyesült Államok San Francisco-i telephelyű pénzverdéjének első üzemvezetője lett. Ez utóbbi munkának egy vádeljárás vetett véget: 1857-ben megvádolták 150 ezer dollár elsikkasztásával, de az ügyet 1861-ben Haraszthy felmentésével zárták le. A félresikerült kitérő nem szegte kedvét, sokkal inkább koncentrálta a figyelmét régi szenvedélye, a szőlészet és borászat iránt.
Miután az aranyügyletekkel és a politikával is szakított, a San Franciscótól északra levő Napa-völgybe költözött, Sonomába, ahol 1857-ben végleg letelepedtek. Földterületeket vásárolt, szőlőt telepített, borászatot alapított. A Sonoma északi részén ma is működő Buena Vista Winery ma is Haraszthy feleségének, Dedinszky Eleonórának családi címerét viseli cégérében.
A Dedinszky család címere a Haraszthy Ágoston által alapított Buena Vista Winery logójában – Forrás: Wikipedia
A férfi nemcsak a szőlőtelepítésben bizonyult úttörőnek, de ő volt az első kaliforniai borász, aki kőpincéket épített és abban tartotta a borait, és az általa 1858-ban írt Report on Grapes and Wine of California című értekezése hosszú ideig a szőlőművelés alapmunkájának számított azon a vidéken. Munkájának gyümölcse beérett: 1864-re a Buena Vista-t az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb agrárvállalkozásaként tartották számon a korabeli sajtóhírek szerint. Haraszthy azonban további fejlesztésekre készült: az 1860-as években európai tanulmányútra indult, ahonnan 350 különböző fajta szőlőtőkével tért vissza a Napa-völgybe.
Haraszthy Ágostont a kaliforniai szenátus 1958-ban, tanulmánya megjelenésének századik évfordulóján ünnepélyesen is a kaliforniai szőlőkultúra atyjának ismerte el, 2007-ben pedig a The Culinary Institute of America dicsőségcsarnokába választották be első borász társával, a porosz származású Charles Kruggal együtt.
Haraszthy-szüret napjainkban
Az inspiráló személyiségek nemcsak kortásaikra, de későbbi korok emberére is nagy hatással tudnak lenni, különösen, ha közös szenvedéllyel kapcsolódnak egymáshoz. Az argentin származású Carlos Coelho Amerikában találkozott először Haraszthy Ágoston nevével, amikor a kaliforniai borokkal ismerkedett, és Haraszthy története inspirálta a Haraszthy Pincészet megalapításában.
„Évekig éltem Kaliforniában, és lenyűgözőnek találtam Haraszthy Ágoston történetét, nemcsak a kaliforniai szőlő- és borkultúra megteremtése miatt. Haraszthy élettörténetének egyik fontos állomása, hogy magyarként a latin kultúrával is találkozott: jó barátja volt az utolsó spanyol származású kaliforniai kormányzó, Mariano Guadalupe Vallejo. Haraszthy tiszteletére neveztem el a borászatunkat szülőhazájában, Magyarországon, hiszen nálunk is találkozik a magyar és a latin kultúra" – mondja Carlos Coelho, az etyeki Haraszthy Pincészet alapítója.
Az 1996-ban alapított szőlészet és borászat ma már az ország egyik legjelentősebb és legnépszerűbb pincészete, amely éttermekkel és közösségi eseményekre kialakított terekkel várja a magyar bor és a kifinomult gasztronómia iránt érdeklődőket. Idén különösen izgalmas évet zárnak, hiszen új, a hazai kínálatban is úttörőnek számító étteremmel lepték meg a magyar közönséget és
a szüret is ígéretesnek bizonyult.
„Az idei szüret nagyon kedvezően alakult, különösen a korábbi évek csapadékviszonyaihoz képest: sokkal jobb volt a csapadék eloszlása, és ezért a szőlő sokkal jobb állapotban tudott megérkezni a végső érési stádiumba. Az augusztus elei zsendülést követő, szeptember végéig tartó időszakban – ami a szőlő érési ciklusában a legfontosabb periódus – kiválóan alakult. Az eleje csapadékos, inkább párás volt, utána pedig jó idő volt és jól be tudott érni a szőlő. Különösen a középérésű fajták, például a Sauvignon Blanc, a Chardonnay és a Pinot Noir zártak jó évet” – mesélt Pázmányi Dániel, a Haraszthy Pincészet főborásza.
A Haraszthy Pincészet szőlőültetvényein Irsai Olivér, Sauvignon Blanc, Pinot Noir és Chardonnay terem nagyobb mennyiségben, az évjárat minőségét pedig a szüreti időszak határozza meg leginkább: „A legtöbb fajtánál a szeptember a legkritikusabb időszak, hiszen
a klímaváltozás miatt már kevés szőlőt szüretelnek októberben.
Szeptemberben akár egy kéthetes száraz, napsütéses periódus úgy be tudja indítani az érést, hogy minden fajta gyorsan szüretkészre érik, és le lehet szedni. Idén ez szerencsésen alakult, ragyogó időnk volt, még a legkésőbb érő szőlőnk, a Cabernet Franc is gyönyörűen beérett. Volt olyan fajta, amelyik egy hét alatt három mustfokot is tudott érni, ami nagyon gyorsnak számít. Most már minden szőlőnk szüretjét befejeztük, és következik az utómunka a pincében” – mondja a borász.
Hamarosan asztalra kerül az új bor: a Márton napi libalakomához már az idei szőlők levét kóstolhatjuk. A Haraszthy Pincészet borai közül november elején az Irsai Olivérrel koccinthatunk: „Az Irsait már augusztusban leszedtük, annyira beérett, és azóta már ülepszik, tehát sokkal hamarabb kerül palackkész állapotba, mint a többi bor. A napokban a Sauvignon is kierjedt már, és minthogy nagy igény mutatkozik rá, azt is korán fogjuk palackozni. Örömmel mondhatom, hogy
aromákban és fajtakarakterben gazdag évet zárhatunk”
– mondja Pázmányi Dániel. Mi pedig hozzátehetjük: az idei szüretnek Haraszthy Ágoston is nagyon örülne.
A jó bor az emberről szól: arról, aki szenvedélyével, szakértelmével, fegyelmezett munkájával és türelmével társa tud lenni a szőlőnek. Emellett szól a természet és a társadalom kapcsolatáról, az élet ciklikus megújulásáról, a tapasztalatok emberformáló erejéről, a kompromisszumoktól mentes minőség jutalmáról, és a sorsfordító, teremtő találkozásokról – olyanokról, mint Haraszthy Ágoston és Carlos Coelho kapcsolódása, amelynek a szó legszerencsésebb értelmében mi isszuk meg a levét.
A cikk megjelenését a Magyar Bormarketing Ügynökség támogatta.
Ajánljuk még:
Az utolsó őszi szüretek: hogyan szedjük a diót, gesztenyét, a téli almát és a körtét?
„A szőlőhegy történelmen átívelő menedék és ellenvilág” – De van-e még Ember a szőlőhegyen?
6 vers és 6 kép a múlt századból, ami meghozza a kedved a szürethez
„Ezekben a borokban egyértelműen női kézjegy van” – Luka Enikő borásszal beszélgettünk
Titokzatos dolog a bor. Minősége természet és ember harmonikus együttműködésétől függ, de igazi zamatát, egyedi karakterét készítőjének szenvedélye, odaadása formálja, személyes története árnyalja. A fertőrákosi Luka Pincészet borait sem csak az évjárat jellegzetességei és a fajtajegyek teszik különlegessé: készítésük körülményei, a pincészetet vezető Luka Enikő kézjegye és a családi szőlészet, borászat története legalább annyira része e borok esszenciájának, mint a szőlő aromája. Rendhagyó sikertörténetről mesélnek a szüret idején.
