Védett növényeink: a levéltelen bajuszvirág

Csontszínű, sárgás vagy világosbarna, korhadéklakó növény, aminek szártöve jelentősen megvastagodik. Levelei elcsökevényesedtek, de egyetlen virágzó szárán akár nyolc bókoló, áttetsző virágot is hozhat. Nyár közepén virágzik, de előfordulhat, hogy szeptember-októberben másodszor is megpróbálkozik vele.

Fotó: Wikipedia / Orchi

Mészkerülő, kifejezetten hegyvidéki növényként ismert:

idehaza leginkább a jó vízellátottságú, völgyalji helyzetű bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben él.

Nyirkos (általában völgyalji, patak menti) bükkösök, gyertyánosok, ritkán fenyvesek lakója: ezidáig az Északi-középhegység, a Bükk, a Dunántúli-középhegység, a Bakony, a Visegrádi-hegység, Nyugat-Dunántúl, a Kőszegi-hegység, Dél-Dunántúl, a Mecsek és a Zselic területeiről jelentették előfordulását.

Fotó: Wikipedia / BerndH

Sajátos tulajdonsága, hogy csak megfelelően csapadékos években vagy nagyon jó vízellátottságú termőhelyeken nyílik, azt is csak tövenként egy hétig.

Magyar neve jellegzetes alakú és állású, közelről szemlélve bajuszos arcra emlékeztető lepelleveleire utal – bár sokan inkább kézhez vagy ujjacskákhoz hasonlítják. Virágai édeskés illatúak, és főleg zengőlegyek porozzák meg őket – azonban nem ritka az önbeporzás sem.

Fotó: Wikipedia / Berwianr

Hazánk területén először a harmincas években írták le: Polgár Sándor, Győr-Moson- Sopron megye flórájának első rendszeres kutatója fedezte fel a Csesznek melletti Cuha-völgyben. Magyarországon talált populációi kis egyedszámúak, és a legtöbbjüknek nem is igazán sikerült a nyomára bukkanni.

További érdekessége, hogy egyes kutatók szerint a talajban is nyílhat, és egy bajuszvirágtő két virágzása között akár 10-12 év is eltelhet.

Angol elnevezése után (ghost orchid) szellemorchideaként is ismert: ez rejtőzködő életmódjára és környezetbe történő beolvadására is utal.  

Fotó: Wikipedia / Ivar Leidus

Az orchideafajokhoz hasonlóan,

amikor a növény szervesanyag-termelése csökken, vagy teljesen gátolt, akkor létfontosságúvá válik számára a mikorrhiza-gombákkal kialakított kapcsolata.

A legtöbb esetben nem egyetlen gombafajhoz kötődnek: jó példa erre a bajuszvirág, aminek vizsgálatakor pusztán egy alkalommal öt susulyka fajt, egy fakógomba fajt, egy tinórút, egy tejelőgombát és egy szemölcsösgomba fajt mutattak ki.

Fotó: Wikipedia / Boris Gaberšček 

Külön érdekessége, hogy ezek között több olyan gomba is van, amit más orchideáknál még nem jeleztek a kutatók.

A levéltelen bajuszvirág tehát egy mikoheterotróf faj, vagyis a számára szükséges tápanyagokat különböző gombafajok micéliumából szerzi be, ami teljesen behálózza rizómája szöveteit.

1990 után nyolc állományát mérték fel, visszaszorulása 43 százalékos. Állományai nagyon kicsik, csak egy vagy néhány tőből állnak, és teljes hazai egyedszáma nem több, mint pár tucat.  

Fotó: Wikipedia / Orchi

Tekintettel arra, hogy mire képes az emberi világ, talán nem is olyan nagy baj, hogy ennyire félénk fajról van szó, bár ha a másik oldalt nézzük: kutatása és tudományos leírása feladhatja a leckét a szakembereknek. Egy biztos: nagymértékben gazdagítja a különleges fajok repertoárját, és nagy kár lenne érte, ha eltűnne hazánk vidékeiről.

Nyitókép: Wikipedia / Ivar Leidus