A tamariskák nemzetségébe gyors növekedésű, vékony vesszejű cserjék tartoznak, amelyeket törzsesre metszve kisebb fákat is nevelhetünk. Fátyolszerű lombjuk és dús virágzataik igazi díszei kertünknek, álomnövényei a kevésbé szorgalmas kertészeknek is: igénytelenek, minden talajon megélnek. Ráadásul rendszeres nyírás mellett sövénynek is alkalmasak, tehát igazi kertészeti jolly jokerek. Érdekességük, hogy a szikes talajokon is jól boldogulnak: gyökereik felveszik a sziksót, majd azt a levelek „izzadják” ki.
Az idehaza ültetett tamariskafajok két nagyobb csoportra oszthatóak: a lombfakadás idején, illetve a nyáron nyíló tamariskákra. Az előbbi fajok a legfagytűrőbbek és legmagasabb termetűek: 3-5 méteres bokorrá, idővel pedig ferde törzsű kis fává is fejlődhetnek.
Sokszínű tamariskák
Az egyik legelterjedtebb faj a korai vagy kerti tamariska (Tamarix tetrandra). Vesszői sötétek, vöröses barnák, lombja élénkzöld. Rózsaszín virágai májusban, rövid álfüzérekben nyílnak, a vesszők teljes hosszában. Jól tűri a sós talajt és a légszennyezést, ezért gyakran autópályák elválasztó sávjaiba is ültetik. Egy biztos:
nagyon szívós növény.
A korai tamariskánál pár héttel később nyílik a Tamarix parviflora, vagyis a kisvirágú tamariska. Egy magasabb termetű tamariskafaj, ami szereti a kavicsos folyópartokat, a nyirkos helyeket és az erdei környezetet is – különösen a hársakkal borított területeket. Nem érdemes elhanyagolnunk, mert ha nem kapja meg az évi legalább egy alakító metszést, akkor hajlamos elnehezülni, és elhagyni magát – ezáltal instabillá válhat.
A francia tamariska (Tamarix gallica) halványrózsaszín virágai június-augusztusban nyílnak, majd őt követi a Tamarix pentandra virágba borulása augusztus és szeptember hónapokban. A francia tamariskát Magyarországon meleg fekvésű helyre, vízáteresztő talajba érdemes ültetni, de továbbterjedésére figyelnünk kell: Dél-Európában ugyanis gyomnövény, igen invazív.
A szürke tamariska (Tamarix ramosissima) akár a nyolc méter magasságot is elérheti, és széltében akár öt méteresre is megnőhet. Jól alkalmazkodik a kedvezőtlen ásványianyag-tartalommal bíró talajokhoz is, sok helyen szélfogóként vagy sövényként ültetik.
Ha nincs elegendő helyünk egy termetes tamariskának, akkor választhatunk kisebb fajokat is. Ilyen a Tamarix odessana és a Tamarix hispida is, amelyek idehaza csak egy-két méter magasra nőnek meg. Virágzásuk júniustól augusztusig tart, lombjuk szürke, virágaik intenzív rózsaszínűek. Ezek a legdekoratívabb tamariska fajok, csak egy baj van velük: kissé fagyérzékenyek.
A tamariska gondozása
Egyszerűen gondozható növény. Alapvetően a napos, meleg helyet kedveli, és jól tűri a szárazságot. Ideális számára a laza, jó vízáteresztő talaj. Szinte bárhol elboldogul, de egyes fajtái (mint például a kisvirágú tamariska) a meszes talajt kedvelik.
A tamariskát márciustól ültethetjük. A tavasszal virágzó fajtákat virágzás után érdemes visszavágnunk, és ültetés után meghálálja a talaj takarását is. Mivel jól tűri a szárazságot, nem érdemes túlöntöznünk, alakítgatására viszont szánjunk időt, érdemes.
Ha szeretnénk több tövet is kertünkbe, akkor ősszel érdemes húsz-harminc centiméter hosszú félfás ágakat vágnunk belőle, és laza talajba helyezni. Az első fagy előtt takarjuk be a dugványokat, amelyek a következő évben szép gyökeret fejlesztenek majd, és az új növény növekedésnek indul.
A tamariskának nem sok betegsége ismert, talán a szürkepenész az egyetlen, ami gondot jelenthet. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha a növényt szellősre metsszük, és a beteg részeket eltávolítjuk.
A budapesti Tamariska-domb
A város közepén, egy lakótelep és egy kertvárosi rész között terül el Csepelen egy nem mindennapi természeti csoda, közel hat hektáron. Egy rigó-, poszáta- és pintydallal gazdagított délutáni séta tökéletes helyszíne, amin nem fogott az idő vasfoga, és ami szinte a csodával határos módon élte túl a háborúkat, az iparosodást és a város folyamatos terjeszkedését.
A Tamariska-domb a földtörténeti jelenkor elején kialakult természeti értékünk. A 116 méter magas domb nevét a rajta található számtalan tamariskáról kapta, és 2012-ben nyilvánították védetté geológiai értéke és a területén megtalálható homokigyep-életközösség miatt. A csepeli homokbuckán ugyanis számos védett növény- és állatfaj megtalálható, egy részük pannon endemikus élőlény, tehát csak itt él. Különlegesség itt a homoki fátyolvirág, a homoki csüdfű, a homoki bakszakáll és a báránypirosító is, no meg a számtalan díszes tamariska.
A területet ismeretterjesztő táblákkal gazdagított tanösvény szeli át, ami bemutatja a hely teljes élővilágát. De az izgalmasabb kalandokra vágyók sem csalódnak a hely varázsában: egy óvóhely járatrendszere húzódik meg itt, aminek kialakítását a második világháborúban kezdték meg, majd az 50-es években bővítették. Az óvóhely 2016 óta látogatható: egy II. világháborús és egy 1956-os kiállítást lehet megnézni itt a föld alatti séta közben.
Ajánljuk még:
Gyógyszereink döntő többsége a természet kincseiben fogant
46 ok az egészségért: a svédkeserű mindenre (is) jó?
Ezeréves egészségtipp, ami ma is tartja magát: a csíra titkai
