Növényeink üzennek: ilyen a talajunk állapota a kertben

Kert

Növényeink üzennek: ilyen a talajunk állapota a kertben

Kötött vagy laza? Meszes vagy savanyú? A sikeres kertészkedés alapfeltétele a növények igényeinek megfelelő termőtalaj. A legtöbbünknek azonban nincs lehetőségünk drága laborokban bevizsgáltatni kertünk éltető talaját, így kénytelenek vagyunk a természet jelzéseire figyelni. És ha jobban belegondolunk: nem is feltétlenül szükséges részletes analízis ahhoz, hogy megismerjük a lábunk alatt elterülő életteret, hiszen a belőle táplálkozó vad- és gyomnövények részletes képet adnak állapotáról.

Indikátoroknak nevezzük azokat a növényeket, amelyek jelenlétükkel vagy éppen hiányukkal, egyedszámukkal, külső jegyeikkel, esetleg viselkedésükkel képet adnak a talaj és környezet valamely tulajdonságáról. Segítségükkel egy egyszerű megfigyelés során számos információt megtudhatunk egy adott élőhely állapotáról:

az indikátornövények által következtethetünk a talaj ásványi-anyag tartalmára, kémhatására, szerkezetére és számos más jellemzőjére is.

Azt a legtöbben már nagyszüleinktől is tudtuk, hogy a nagy csalán (Urtica dioica) a nitrogéndús, tápanyagban gazdag talajokban szeret élni, ezért tömeges elterjedése egyértelműen jelzi számunkra: kerti talajunknak magas nitrogéntartalma van. De a csalánon kívül számos más, sokszor méltatlanul elűzött gyomnövény is üzen kertünk állapotáról: ezeket igyekszünk most bemutatni a lelkes kertművelőknek.

Fotó: Pexels / Greta Hoffmann

A termékeny talaj egyértelmű jelzője lehet a közönséges aggófű (Senecio vulgaris), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) és a fehér libatop (Chenopodium album) is. Ugyancsak jó talajt jelezhet a ragadós galaj (Galium aparine), az egynyári szélfű (Mercurialis annua) és a tyúkhúr (Stellaria media) is.

Ha talajunkkal valami nincs rendben, arról kiválóan tanúskodnak az olyan tápanyaghiányos talajt jelző indikátor növények. mint a közönséges csarab (Calluna vulgaris), a nagyvirágú kakascímer (Rhinanthus angustifolius), a festő rekettye (Genista tinctoria) és a terjőke kígyószisz (Echium vulgare).

Fotó: Unsplash / Ronny Kind

A közönséges csarab és a festő rekettye egyben a savanyú talajról is árulkodnak, akárcsak a juhsóska (Rumex acetosella), a mezei árvácska (Viola arvensis) vagy a piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea). Meszes talajnak kiváló jelzője az életerős bodzabokor (Sambucus nigra), de a mezei katáng (Cichorium intybus), a mezei zsálya (Salvia pratensis), a martilapu (Tussilago farfara) és a takarmánybaltacim (Onobrychis viciifolia) is erről árulkodik. Az agyagos talajról pedig a ragadós galaj, a mezei katáng és a mezei aszat (Cirsium arvense) üzenhet nekünk.

Egyértelmű mészhiányra utalnak a repcsényretek (Raphanus raphanistrum L), az ökörfarkkóró (Verbascum), a homoki pipitér (Anthemis ruthenica) és a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) foltjai. Ahogy a vályogtalajnak is megvannak a maga jelzőnövényei: például a vetési boglárka (Ranunculus arvensis) vagy a pitypang (Taraxacum officinale). Ha pedig tömörödött a kerti talaj, azt a nagy számban előforduló bogáncsok (Carduus), lándzsás útifüvek (Plantago lanceolata), tarackbúzák (Elymus repens) és szőrös disznóparéjok jelezhetik, de a vadmurok (Daucus carota) is erről tanúskodhat.

Fotó: Unsplash / John Bogna

A harangvirágfélék (Campanula sp.) és a szarkaláb (Consolida regalis) egyértelműen jelzik számunkra, hogy a kerti talajunk humuszban gazdag, termékeny és enyhén meszes. Ha pipaccsal (Papaver rhoeas), vadrepcével (Sinapis arvensis), árvacsalánnal (Lamium maculatum) vagy az apró szulákok (Convulvulus arvensis) csoportjaival találkozunk, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy a talajunk nemcsak humuszban gazdag és meszes, hanem mély termőrétegű is.

Kifejezetten szárazságjelző növények lehetnek a mezei cickafark (Achillea collina), a homoki imola (Centaurea arenaria), az ezüstös pimpó (Potentilla argentea) és a homoki pimpó (Potentilla arenaria), de a kakukkfű (Thymus glabrescens) és a sziki here (Trifolium angulatum) is a vízhiányos területet jelezheti. Nedvesebb környezetről árulkodhat az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), a halovány aszat (Cirsium oleraceum), a lómenta (Mentha longifolia) és a fekete nadálytő (Symphytum officinale).

Fotó: Pexels / Tamara Elnova

Megfigyelésre fel! Járjuk körbe a területet, és ismerjük meg az ott gyökeret verő fajokat- hiszen egy pár órás természetkapcsolódás során teljes képet kaphatunk kertünk éltető talajának állapotáról. Ezzel pedig nemcsak időt és pénzt spórolunk dísz- és haszonnövényeink ültetése során, hanem egy olyan újfajta látásmódra és megfigyelési gyakorlatra is szert teszünk, ami nagymértékben megkönnyíti majd jövőbeli kerti munkáinkat. 

Ajánljuk még:

Krisztuspálma, Jónás fája, csodafű – a ricinusolaj igazi csodaszer, de a növény magja nem rágcsálnivaló!

A modern kozmetikai ipar megjelenése előtt az egyik legtöbbet méltatott szépségápolási olaj volt, de a csomagolt termékek korszaka kiszorította a polcokról. Legalábbis látszólag. A ricinusolaj ugyanis számos kozmetikai termék alapanyaga, és még mindig nagyon kedvelt megoldás a bőr számos problémájának kezelésére. Nem árt azonban vigyázni vele, mert kevés az annyira kettős megítélésű növény, mint a ricinus. 

 

Már követem az oldalt

X