Metsző kérdések: a gyümölcsfákért vagy önmagunkért ragadunk metszőollót?

Rögtön az elején tisztázzuk is, hogy a metszésre a legtöbb esetben nem a növénynek van szüksége, hanem a különleges odafigyelést igénylő munka révén a gazda kíván valamilyen célt elérni. Ilyen cél lehet a fajhoz és fajtához rendelt koronaforma kialakítása, az alacsonyabb vagy magasabb törzs létrehozása, vagy éppen a korábbi termőre fordulás elősegítése. Könnyen belátható ugyanakkor, hogy

a természetben található vad gyümölcsfákat soha senki nem metszette, mégis életben maradnak, sőt olykor bőséges termést is hoznak.

Esetükben a „metszést” legfeljebb a viharok során leszakadó ágak, vagy éppen a vadak által végzett hajtáscsipkedés jelenti. A törzsfejlődés során kiderült, hogy leginkább az a gyümölcs van biztonságban, amelyik elég magasan van ahhoz, hogy az erdő-mező lakói egykönnyen ne érhessék el, ezért a különféle, metszés-szerű behatásokra a legtöbb fa erőteljes növekedéssel reagál, ahogyan a leszakadt ágakat is igyekeznek mielőbb pótolni.

Fotó: Pixabay

A metszés másik fő okaként a gyümölcsök számának gyarapítását szokták említeni, aminek szintén van evolúciós háttere. A klasszikus gyümölcsfák mellett az erdészeti állományalkotó fajokra is jellemző az a stratégia, hogy a túlélés érdekében a különféle kataklizmák esetén elképesztő mennyiségű gyümölcsöt teremnek – majd csak lesz egy közülük, ami túléli a bajt, biztosítva egyúttal a fajta fennmaradását is. Ez történt például a brutálisan aszályos 2022-es évben, amikor a bükkben található bükkfák még az öregek által is csak ritkán látott mennyiségben termették a makkot!

A klasszikus kertészeti iskolákban oktatott metszési technikák a növényeknek éppen fenti két tulajdonságát használja ki, így aztán eredményesen alkalmazhatók is. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mit tekintünk eredménynek… A kérdés megválaszolása előtt

nagyon fontos különbséget tennünk gyümölcstermesztés és gyümölcsészet között!

A klasszikus gyümölcstermesztésben a gyümölcs valójában egy termelőeszköz, melyet ilyen-olyan ültetvényben termesztenek. Az ilyen tevékenység célja a legtöbb esetben kizárólag a minél nagyobb gazdasági haszon elérése – ráadásul minél hamarabb. Ennek érdekében a gyümölcsfákat a nagyüzemekben megszokott technikákkal (metszés, permetezés, műtrágya stb.) kezelik, amik kellő gondossággal végezve akár sikerre is vezethetnek.

A gyümölcsészet ezzel szemben a gyümölcsfák természetes igényeit próbálja kiszolgálni, az anyagi haszon nem kizárólagos cél. Az adott faj és fajta kultúrtörténeti, történelmi értéke, a fajta tájban való szerepének ismerete legalább annyira fontos, mint ahogyan a gyümölcs piacosságát sem kizárólag a külső alak és szín határozza meg, hanem a beltartalmi értékek, vagy éppen a változatos felhasználhatóság.

Fotó: Pixabay 

A fák szempontjából a kétféle viszonyulás tekintetében ugyanakkor óriási különbség van! Amennyiben egy lóval „lóhalálában” közlekedünk, viszonylag hamar eljutunk valahová, ahol viszont lovunk kidől alólunk. Ha viszont csak léptetünk, bár jóval lassabban haladunk, mégis szinte a világból kilovagolhatunk. Így van ez fenti két irányzat tekintetében is: a gyümölcstermesztéssel akár 10-15 év alatt anyagi haszonra tehetünk szert, ami viszont a fák teljes kizsigerelésével jár. A gyümölcsészet jelen világunkban sokkal kevésbé értékelt javakkal szolgál, de teszi ezt akár generációkon át…

Az intenzív metszés következtében a gyümölcsfák erőteljes hajtásnövekedésnek indulnak, ami nagyon sok olyan anyagcsereterméket és energiát emészt fel, amit a gyümölcsök beltartalmi értékeinek növelésére és saját immunrendszerük erősítésére is fordíthatnának.

Ennek hiányában tehát ugyan lesz gyümölcs (a fentebb említett vészreakciónak köszönhetően nem is kevés), de ízetlenebb, illatban szegényebb. A legyengült immunrendszer okán a fák már nem, vagy jóval kevésbé tudnak önmaguktól ellenállni a különféle kórokozóknak, kártevőknek, ezért egy intenzív gyümölcsösben szükségszerűen igény lesz a különféle növényvédőszerek használatára, melyek aztán később a gyümölcsben is megjelenhetnek.

Közismert tény, hogy a fák lombkoronája arányban van a gyökérzettel. Amennyiben a fenti vázrendszert visszavágjuk, kisebb gyökérzetre lesz csak szükség, akár a már meglévő gyökerek is visszakorhadnak. Kisebb gyökérzettel ugyanakkor a növény táplálékfelvevő képessége is csökken, szükségessé válik a (mű)trágyák alkalmazása is…

Fotó: Pixabay

Fontos tudni ugyanakkor, hogy metszőollót a gyümölcsészetben is alkalmazunk, azonban jóval ritkábban! Oltványok esetében az első néhány év korona- és törzsalakító munkálatai során szinte elengedhetetlenül szükséges, ezt követően ugyanakkor a metszést gyakran akár teljesen el is hagyhatjuk. A metszés a gyümölcsész számára valójában egy olyan technika, melyet a gyümölcsfa segítése céljából, nem pedig saját hasznának elérése érdekében alkalmaz.

Összefoglalva tehát az első kérdésre, miszerint mikor kell metszeni a fát, kizárólag a sosem lesz a válasz. A metszésre ugyanis nem a fának, hanem az embernek van szüksége, de neki is csak akkor, ha a gyümölcstermesztés intenzív formáját alkalmazza.