„Már a közös építés összefűzi az embereket” – Interjú Takács Edvárddal, aki élő fűzfaépítményeket készít

Kert

„Már a közös építés összefűzi az embereket” – Interjú Takács Edvárddal, aki élő fűzfaépítményeket készít

A Kárpát-medencét járva egyre több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb fűzépítményekkel. Az élő vesszőkből font szakrális építmények, játszótéri pihenőhelyek, labirintusok vagy éppen az árvízvédelmet segítő eróziógátló sáncok világáról Takács Edvárd táj- és kertépítész mérnökkel, az Ilona Malom Műhely munkatársával beszélgettünk. Magunk is megpróbálkozhatunk egyszerűbb építményekkel a saját kertünkben!

Az átlagembernek nem sok fogalma van arról, mi fán terem a fűzépítmény. Mi is ez pontosan?

Hát annakidején nekünk se volt… Pályakezdő tájépítészként a Pagony irodában dolgoztam, ott találkoztam Marcel Kalberer fűzépítményekről szóló könyvével. Egyből beleszerettünk. Ezek az élő szerkezetek nagyon jó átmenetet jelentenek az építész és a tájépítész szakmák között. Ha azt a definíciót veszem alapul, hogy fűzépítmény gyakorlatilag bármi lehet, ami fűzfából készül, akkor akár egy kosár vagy egy adventi koszorú is lehet az, hiszen ugyanabból az anyagból készül, mint

az óriási, legyökerező, élő fűzfaszerkezet.

Mindegyik egy alkotási folyamat során jön létre és élettel kapcsolatos funkciókat lát el: a fonott kosárral mész a piacra, és ugyanígy fonott kötegekből áll a kupola, ami alá a nyári melegben behúzódsz. A fűzésnek a paraszti világban rengeteg féle haszna volt: így készültek a méhkasok, a fonott terménytárolók, de sok helyen a kukoricagóré oldalfala, a ház berendezési tárgyai, az emelt ágyások, az aszalókeretek vagy éppen a madárijesztők és a babfuttató vesszőkúpok. Régen mindig abból építkeztek, ami elérhető és olcsó volt, mogyorót, kőrist és füzet használtak a házak paticsolt oldalfalában. A fűzkötegeket erózióvédelemre is használták ott, ahol a patakoknál és folyóknál a víz mosta a meder falát: a csatornáknak az oldalába leütötték a karókat és befonták, hogy ne mossa el a partot. A különböző szakmák is sokat használták, a pákásztelepeken élő halászok például a varsák készítésénél, de mindenféle kisebb állatnak, tyúkoknak, nyulaknak a tartására is készítettek belőle ketrecet. Most megint reneszánszát éli ez az építőanyag. Amióta fekete bárány lett a nylonzacskó, a fűzkosár újra divatos, mivel tényleg strapabíró, végül pedig komposztálható vagy a tüzelőanyagként hasznosítható.

Hogyan tud egy fűzfaépítmény több lenni, mint egy design-elem? Lehet a modern építészetben is érdemi szerepe?

Rövid időre egészen biztosan, mint ahogy hajlékként a régi világban a pásztorok is használták a mező szélén: árnyékot ad. Nagy előnye, hogy azonnal készen van. Ültetés után már le is gyökerezik, és

még abban az évben óv a széltől, naptól, jó esetben a víztől is.

A fűz azonban puhafa, ezért rövid életű, már csak ezért is nehéz belőle hosszú távra szánt épületet alkotni. Ugyanis ez utóbbira holt dologként tekintünk. A nagy többségtől idegen, hogy gondoskodjon arról, amiben él, ami körülveszi, hiszen gyakran már az eresz kipucolása is fáradtság. Az élő építményeket azonban nyírni, locsolni, metszeni, esetleg permetezni is kell. Emiatt gondolom, hogy inkább olyan ideiglenes tartózkodási helyként jöhetnek szóba, mint egy fesztiválon vagy egy kocsma udvarán az árnyékoló, egy játszótéri bunker, ami alatt az emberek összegyűlnek, mint a tyúkok a mogyoró alatt, ha jön a zivatar.

Milyen célú építmények jöhetnek még szóba?

Számos szakrális és közösségi célú fűzépítményt is készítettünk. A kötegek különösen szép formai megjelenése hasonlít a gótikus boltozatok feszített íveire, ami különleges hangulatot teremt: Csíksomlyón a Barátok feredőjében építettünk egy Mária-szobrot, Sződön pedig a Gyümölcsoltó Boldogasszony élő fűz-gyertyán kápolnáját. Ezekben az építményekben elcsendesedik az ember,

egy „fűzanya” ölében érezheti magát.

Angliában és Németországban sok helyen a házak homlokzatára tesznek panelekbe font, lenolajjal tartósított fűzfonatot, így a szép és natúr réteg eltakarja a betont. Megfelelő ápolás mellett akár 20-30 évet is kibírnak. A jól átszellőző fonatok nemcsak a kifejezetten zöld és öko építményeknél kedveltek, de szép textúrájuk és kedvező fény-árnyék hatásuk miatt designelemként is szerethetőek.

Bármelyik fűzfát lehet ilyen célra használni?

Bár egy elég idős szomorúfűz már önmagában is kész építmény, építésre mégis kevésbé alkalmas, mert törékenyek a fiatal hajtásai. Erre a célra elsősorban a nemesített amerikai kosárfonófüzet használjuk, de más is kipróbáltunk már: erős növekedésű, hajlékony, oldalágmentes és nem törékeny erdészeti fajták váltak be leginkább. Az energiafüzek is jók, de gyorsan öregszenek. Az alapanyagot erdészeti vagy magán ültetvényektől vesszük. Néhányszor megpróbáltuk, hogy magunk szedjünk vesszőt, de ez nagyon sok időt vesz igénybe, mivel ha kimész például a Tiszapartra, ott egy fán legfeljebb csak pár szál olyan vesszőt találsz, ami alkalmas az építésre. Ennyi egyébként elég egy családi ház kertjébe, saját célra egy kis kupolához vagy árnyékolóhoz:

mindenkit biztatok, hogy kísérletezzen vele bátran!

Nekünk, kivitelezőknek ezzel szemben többre van szükségünk, és egy ültetvényen 1-5 éves, 2-7 méteres vesszőket is találunk egy időben, kellő mennyiségben. Attól függően ugyanis, milyen célra akarjuk használni, különféle vesszőkre van szükségünk. Kicsi építményhez kicsi rövid vessző; labirintushoz oldalágmentes és hajlékony; szoborhoz egészen tartós és kemény; kerítéshez ágasbogasabb… A fűzépítmények alapanyagát jelentő patakparti botolófüzesek egyébként régen minden falu határában nőttek, de ma már a cigányok sem vágják kosárnak, így elöregedtek. Ha ezeket felfrissítjük, egy-két év múlva ideális építőanyagot adnak a fűzépítményekhez.

Mikor és hogyan érdemes vágni a vesszőket?

A téli időszak elejéig még hagyjuk pihenni őket, hogy rendesen be tudjanak érni. Mivel a fűz a sommal együtt az elsők között virágzik, ezért korábban, január-február környékén elkezdjük a gyűjtést. A levágott vesszőket levermelt állapotban március-áprilisig tudjuk tartani, lábrészüket vízbe téve akár elő is gyökereztetjük őket.

A legjobb azonban, ha a vetési naptár szerint megfelelő időben, frissen szedjük és szinte azonnal fel is használjuk, vagyis elültetjük őket.

Mivel nincsen gyökerük, a vágás után az összes oldalágat és leveles hajtást lecsipkedjük róluk, hogy minél kisebb felületen párologtassanak, így a bennük lévő víz megmarad, s gazdálkodni tudnak belőle. Nem kell aggódni, mert rengeteg rejtett rügy van a vesszőkön, elültetve és öntözve a legaljuktól a tetejükig kihajtanak. A begyökeresedést magas huminsav-tartalmú dudarittal segíthetjük elő, a vízmegtartást pedig nagyvázsonyi alginittel tehetjük egyenletessé. Nekünk, fűzépítőknek ez szerelem, nem fő megélhetési forma. Az építményeket tavasszal, februártól áprilisig készítjük, utána még akkor sem nagyon érdemes építeni élő vesszőből, ha előregyökereztetett növényeket használunk.

Ha valaki ilyet szeretne látni, merre induljon a Kárpát-medencében?

Nemrég kíváncsiságból összeszámoltuk: százharmincnál is több ilyen gyerekünk van az országban, Erdély, Délvidék, Felvidék több magán és közösségi helyszínén is építettünk már. Volt, ahol csupán magaságyásként fűzkereteket templomkertbe, de mindenfélét játszóterekre, óvoda- és iskolaudvarokba, illetve kalandparkok, közterek, strandok területére. Vannak olyan különleges helyszínek, ahol folyók vagy patakok mellett parterősítést készítettünk, vagy éppen történeti kertekben régi tavak oldalfalát hagyományos módon kellett megerősíteni. 2003-ban vettünk részt Szombathelyen az első magyarországi fűzépítő kalákában: Kalandváros játszótérre készítettük az első olyan együttest, ahol padfülkék, labirintusok, szoborszerű kapuk és kisebb-nagyobb kupolák között lehet bóklászni. A kedvenceim azok az élő kupolák ahol együtt építettünk a megbízókkal.

Abán az iskolaudvarban szabadtéri tantermet, Magyarkanizsán a tiszaparti strandra óriáshalat, Csíkkozmáson a borvizes fürdő mellé fűzkápolnát ültettünk.

Milyen fenntartási feladatai vannak egy ilyen élő szerkezetnek?

Néhány alapvető dolgot még a legelején tisztázunk a megrendelővel. Jól néznek ki a fotón, de az élő építményekkel bizony nem kevés dolog van. Az első évben a fenntartás alapja lombhullásig bezárólag a rendszeres és kihagyásmentes öntözés. A fűz nem vízi növény, nem kell vízben állnia, de a talajnak folyamatosan nedvesnek kell lennie. Neki fény kell, pionír növény, tehát árnyékba nem telepíthető. Napi rendszerességgel kötegenként legalább 10 liter vizet érdemes odaborítani, a hosszabb labirintusfalak, élő kerítések mellé pedig öntözővápát vagy csepegtetőhálózatot is építhetünk. A második évtől kezdve a fűzkötegeket sövényvágóval vagy ollóval rendszeresen nyírni kell, a labirintusoknál a kisebb hajtásokat szoktuk lecsípni, a kellemetlenebb helyeken lévő ágakat pedig elfonjuk vagy levágjuk. Ha a szerkezet egy része halott anyagból készült, mert mondjuk a felső részébe csak holt vesszők kerültek, akkor az alulról kihajtó vesszőket befonjuk a felső részbe, így egy élő szerkezet alakul ki. Sajnos a növényvédelemmel is foglalkozni kell, mivel a fűznek különféle kártevői vannak az ország egész területén. Ezek ellen leginkább permetezéssel védekezhetünk, de legalább ugyanekkora figyelmet kell fordítani a tápanyagutánpótlásra is.

A sok feladat ellenére mégis miért érdemes fűzépítményeket építeni?

Egyrészt ez egy gyógynövény, már csak ezért is érdemes behozni a kertbe! A fájdalomcsillapítók alapanyagát jelentő acetil-szalicilsavat a 80-as évekig a fűzből vonták ki, az Aspirin, Kalmopyrin és társaik mind ennek kivonatából készültek. Másrészt kiemelt előnyük, hogy építésük pillanatától rögtön működni kezdenek: szervezik a teret. Szép és látványos, újszerű szerkezetek, formák készíthetőek belőlük, még télen is gyönyörűek az íves fonatok. Harmadrészt rögtön van gyakorlati hasznuk, egy iskola vagy óvoda udvarán kialakított fűzkupola vagy padfülke például már az építés évének tavaszán árnyékot ad, míg egy hársfa esetében éveket kell várni, mire a mellé kihelyezett padokra árnyék vetül. Negyedrészt legalább ennyire fontos az ilyen építmények közösségteremtő ereje:

nagyon jó tárgya a kalákáknak, a közös építés összefűzi az embereket is. Szerintem ez a fő poén benne.

Ha meghívnak bennünket, mi mindig próbáljuk rávenni a megbízóinkat, hogy jöjjenek, építsenek velünk együtt, mert sokkal többet ér így, mintha megkapnák készen. Így az utógondozás is sokkal biztosabban megvalósul: a verőcei vagy magyarkanizsai közösségi kalákában telepített építményeknek a mai napig van gazdája, nyírják, öntözik, szeretik őket. Bár Magyarországon csak néhány csapat készít ilyeneket, komolyabb létesítmény esetében mindenképpen érdemes tapasztalt tervezőket és kivitelezőket keresni, kisebb létesítményeket azonban önállóan is megpróbálhatunk kialakítani. A Pagony iroda által készített Kis fűzépítési útmutató az interneten keresztül mindenki számára elérhető, ha valaki kedvet kap hozzá.

Ajánljuk még:

Pár apróság, amiről nem is gondoltad volna, hogy a komposztra kerülhet

A komposztálás gyakorlata az elmúlt években reneszánszát éli, mindannyiunk legnagyobb szerencséjére. Azonban a közösségi oldalak csoportbejegyzéseit, hozzászólásait olvasva sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy mit is lehet vagy épp nem lehet a komposztba tenni, és hogyan tudunk valódi jó komposzthoz jutni. Most az alapokon túl néhány extra tippet is adunk.

 

Már követem az oldalt

X