Magyarország madarai: az őszapó

Nem más ő, mint az őszapó (Aegithalos caudatus), a társas madarak gyöngyszeme, aki párba állva még az ágon pihenve is folyamatosan tartja a kapcsolatot választottjával, aki csapatba verődve nem száll tova, ha a csapat egyik tagja a gyűrűzők hálójába kerül, és aki képes összefogni társaival annak érdekében, hogy a fészkekre leselkedő szarkákat távol tartsa az utódoktól.

Állandó madarunk, azonban a ház körül leginkább csak a téli etetési időszakban figyelhetjük meg, a költés idejére nagyrészt az erdős részekre húzódik. Évente csak egyszer költ, de annak meghiúsulása esetén pótköltésére is lehet számítani. A párok közösen építik a teljesen zárt fészket, amihez mohát, zuzmót, pókfonalat, birkagyapjút használnak fel, és a bejáratot tollakkal takarják.

Nyitókép: 123RF 

„Ebbe a puha és meleg otthonba rakja le az a picziség a fészekalját, mely kilencz, néha tizenkét apróka tojásból való; ezek fehérek, a vastagabb végen finom rozsdaszinű szeplőcskékkel. Ezt a fészekalját a kis pár felváltva 14 nap alatt költi ki és ekkor kezdődik a nagy munka: azt a tizenkét porontyocskát finom eledellel kell ellátni.

Hiszen igaz, hogy nagy a fecske buzgósága; de mikor az őszapóéké még sokkalta nagyobb!

A fecske röptében és csak száját tátva kapdossa el a prédát; a kis őszapók ágacskáról, rügy mögül, függögetve és himbálva nagy munkával keresik a piczi falatokat” –olvashatjuk Herman Ottó leírásában.

Tavasztól rovarokkal, pókokkal táplálkozik – nagyon hasznos növényvédelmi munkát látva el kertjeinkben és erdeinkben. A vértetű egyik igen aktív predátora, rovarálcákkal, rovarpetékkel táplálkozik, és mivel ezek nagy részét a gyümölcsösökben szedegeti össze, „ott, ahol megtelepedtek, kincset érő hasznot hajtanak a gazdának, mert táplálékuk kizárólag a kártevő bolgárság” – írják róla a növényvédelmi feljegyzésekben. 

Nyitókép: 123RF  

Mindenképpen példaértékű az őszapók azon tulajdonsága is, hogy ha valamilyen okból kifolyólag egy pár költése többször is meghiúsul, akkor a párok besegítenek más, közelben található őszapó pár fiókáinak nevelésébe. Ilyen irányú tulajdonságaikról egyébként messze földön híresek: számos leírás szól arról, hogy miképp őrzik társaikat, tartanak ki egymás mellett vagy sietnek egymás segítségére.

1993. 05. 15-én Apácatornya faluhoz tartozó, lucfenyő telepítés déli szélénél egy mezőgazdaságilag művelt terület mellett figyelte meg Vasuta Gábor, hogy

egy citromsármány 5 fiókás fészekalját egy őszapó látogatja, és több alkalommal megeteti az éhes fiókákat. 

A gondoskodás tehát az őszapók személyiségének egyik alappillére, amit az is tovább erősít, hogy az őszapók gyakran költenek szülőhelyük közelében annak érdekében, hogy a rokonok segítsék egymást a későbbi fiókanevelésben. A természet csodáját tovább színesíti az a bizonyított tény is, hogy az őszapók daluk jellegzetességei alapján felismerik rokonaikat, így meg tudják állapítani, mely egyeddel nem állnak rokonságban, és a nem rokon egyedek közül választanak párt maguknak – mindezt annak érdekében, hogy elkerüljék a beltenyészetet és az ebből adódó problémákat.

Nyitókép: 123RF   

Hosszú farka miatt az erdő kötéltáncosának is nevezik ősz uraságát: „sohasem pihen s pitymalattól alkonyatig izeg -mozog, bujkál, keres; hozzá a hajlékony ágakon oly gyakorlatokat végez, amelyekhez képest a legügyesebb vásári kötéltánczos is valóságos ólommadár” – olvashatjuk az Aquila 1901. évi 4. számában. 

Az őszapó 1901 óta élvez védettséget hazánkban, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

A sűrű növényzet kialakításával, biztonságos fészkelőhelyek biztosításával ösztönözhetjük megtelepedését a kertünkben, aminek nemcsak növényvédelmi hasznát fogjuk élvezni. Az őszapó ugyanis egyike a legjámborabb madárfajoknak, az emberi közelségtől sem ijed meg, és ha megszokja jelenlétünket, alkalmunk nyílhat egészen közelről is megfigyelni.

Nyitókép: 123RF   

Szerencsére az őszapó Magyarországon gyakori fészkelő – az MME adatai alapján hazai állománya állandó, fészkelőállományának trendje pedig erősen növekvő. A természetes életterek beszűkülése, az erdők degradációja és az antropogén világ káros hatásai azonban számukra is sok kihívást tartogatnak, amelyek leküzdésében mi is segíthetjük őket.

Gondolkodjunk összetetten kertünk tervezése közben, és hagyjunk helyet az olyan sűrű, természetes összetételű és többszintű társításoknak, amelyek segítenek visszaállítani a helyi ökoszisztéma egyensúlyát és segítenek visszaépíteni a biológiai sokféleséget, amelyben a hagyományos tájakhoz szokott és azokat kedvelő őszapók is jól érezhetik magukat.  

Nyitókép: 123RF