Magyarország madarai: a csuszka

Számos névvel illették már az évszázadok során a csuszkát: Zemplénben kék küllőnek és kurtakalapácsnak, Zalában höcsöknek, az Alföldön hujángató madárnak, Vas megyében pedig sárostapasznak nevezték. Ismert még harkálycinegeként is, hiszen testalkatában és méretében nagyon hasonló a cinegéhez, azonban életmódjában és fákhoz kötődő kapcsolataiban a harkállyal is sok közös vonása van.

Ráadásul a csuszka egyike azoknak a madaraknak, akiknek

életében elengedhetetlen a fakopáncs áldozatos odúkészítő tevékenysége, hiszen a mesterséges odúkat is igénybe veszik, de leginkább mégiscsak a klasszikus harkályodúkat kedvelik.

Idősebb fák odvaiban fészkelnek vagy más természetes üregben, és ha a bejárat túl nagy, betapasztják sárral, hogy kellően szűkre szabhassák.

Fotó: 123RF 

Ezzel a gondos munkával elsősorban legveszélyesebb konkurensét, a seregélyt igyekszik kizárni az elfoglalt otthonból, aki a leszűkített nyíláson át már nem tud bejutni az odú belsejébe. A „kőművesmunkát” csak a tojó végzi, a hím legfeljebb a végén segít be egy kicsit, amikor tojónál a tojásrakás miatt az építési ösztön már alábbhagyott.

Érdekessége még ennek a rendkívül precíz munkának, hogy a nyílás nagyságát a tojó a saját testméretére szabja, méghozzá úgy, hogy a tapasztás munkálatai alatt kibe bújkál az odúba.

Megfigyelések szerint legszívesebben a 15-20 méter magasan elhelyezkedő természetes odúkban költ, és kifejezetten kedveli a barkócafa pikkelyesen leváló vékony kérgét.

Fotó: 123RF  

Fészekalja felismerhető jellegzetes fenyőtűs vagy fakérges párnáiról, amelyeken 6-9 fehér alapszínű, vörösen pettyezett tojás fekszik. A fészeképítés feladata is a tojóra hárul: megfigyelések rögzítették, hogy

míg a tojó összesen 297-szer fordult a fészekanyaggal, a hím mindösszesen 11 alkalommal hozott kéregdarabokat az odúhoz – azokat is csak bedobta a nyíláson, az elrendezést kedvesére bízva…

Fotó: 123RF  

Amikor kész az otthon, és a fészket tojások gazdagítják, a csuszka saját fajtársain kívül nemigen aggódik más madarak miatt. Számos megfigyelés adott hírt arról, hogy ha egy kék cinege vagy más kerti madár bekukucskál az odúba, sem a tojásokon kotló tojó, sem a közelben őrt álló hím nem foglalkozik a dologgal. Nem úgy, ha fakopáncs közelít, mert akkor igencsak mérges lesz a családjára éberen vigyázó hím, és gondolkodás nélkül nekitámad a nála jóval nagyobb betolakodónak. Nem ok nélkül teszi ezt: a fakopáncsok ugyanis kemény csőrükkel ki tudják bontani a legerősebb sározást is, és nem egyszer megölik, elhordják a fészekben talált fiókákat.

A kikelés pillanatától örökké éhes fiókáit is nagyrészt rovarokkal táplálja, de ha szükséges, a menüt magvakkal is kiegészíti. A fiatal csuszkák háromhetes koruk után hagyják el a fészket, de még sokáig együtt maradnak szüleikkel, hogy még egy ideig az ő vezetésükkel táplálkozhassanak.

Fotó: 123RF  

Bár nem ember körüli sertepertéléséről híres, mégis könnyedén megfigyelhetjük, ha egy-egy idősebb fa közelében verünk sátrat, ahol nemsokára fel is tűnik egy harkályszerűen mozgó, sokszor fejjel lefelé csüngő kis kékesszürke hátú madárka, aki szorgosan keresi a kéregrepedésekben megbújó rovarokat, lárvákat és petéket.

Mert bizony a csuszka egyike a leghatékonyabb kerti segítőinknek: az év minden szakaszában ezrével gyéríti meg növényeinket kártevőiktől. 

Fotó: 123RF  

Rovarlárvákkal, hernyókkal, kifejlett bogarakkal, pókokkal táplálkozik, és bár ősztől bogyókat és magvakat is fogyaszt, kártevőirtó tevékenysége a téli hónapokban sem szünetel. Költési időszakban fő táplálékát a lombozatban élő mezeipoloska-lárvák és a különböző hernyófajok alkotják, de az iszapszúnyogok, a bársonylegyek és fúrólegyek is gyakori táplálékai. Étlapján olyan fogásokat is megtalálhatunk, mint a négypettyes hernyórabló vagy a lágy-és ormányosbogarak, a kabócalárvák, a hangyák, a szöcskelárva vagy a pajzstetű. 

A csuszkák kifejezetten érzékenyek saját területeikre: ragaszkodnak revirjükhöz (a revir az a fészkelési terület, amit egy adott madár következetesen megvéd a fajtársakkal szemben).

„A revirek határait a hímek féltékenyen őrzik. Naponta többször is megjelennek különböző, láthatóan megszokott ellenőrző pontokon és hangos énekkel jelzik annak birtoklását. Ha ilyenkor két szomszéd összetalálkozik, nagy „szópárbaj” kerekedik” – olvashatjuk Schmidt Egon leírásaiban. 

Fotó: 123RF  

Kétségtelen, hogy egy minden tekintetben izgalmas és érdekes madárral van dolgunk, akinek jelenléte elengedhetetlenül fontos kertünk természetes növényvédelmének biztosításában. Rendkívül hatékony kártevőirtónk, aki nélkül minden bizonnyal sokkal nehezebb lenne a növényeink egészségéért vívott harc, így minden kertbarát érdeke az, hogy helyet adjon neki gyümölcsfái közt.

Fotó: 123RF   

Megtelepedését „B” típusú odúkkal tudjuk segíteni, méghozzá sűrűbben ültetett, magasabb fák lombkoronájába helyezve 

– itt lesz a legnagyobb esélye arra, hogy jó szívvel megtelepedjen. Ne felejtsünk el gondoskodni a tapasztáshoz elengedhetetlen sárról sem, mert ha ezt nem találja meg környezetünkben, akkor bizony nem tudja nálunk berendezni otthonát. Ha azonban mindig hagyunk egy talpalatnyi felöntözött, sáros földet a kert egy csücskében, akkor máris sokat segítettünk neki.  

Nyitókép: 123RF