Madarakat és rovarokat minden kertbe! – Hogyan csalogathatod be őket?

Bár a rovarhotelek kihelyezésének szezonját februárra teszik, semmivel sem vagyunk elkésve! Minden kis üreg, lyuk és búvóhely segíteni fogja a magányos darazsak és méhek túlélését. Ők ugyanis szűk járatok védelmére bízzák utódaikat: a nőstény méhek nektárt és virágport hordanak bele, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, és a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva már falatozhat is, a lakoma után bebábozódik, végül, ha kellően erősnek érzi magát, átrágja a sárdugót, és megkezdi dolgos mindennapjait.

Darázsgarázs

A tűzifakuglikba fúrt 10-4 milliméter átmérőjű lyukak ideális utódnevelők, de bármilyen nagyobb darab fa vagy akár tégla is alkalmas a célra. Bármikor, ha utunkba akad egy darab tuskó vagy kugli, csak fúrjunk pár lyukat bele, és helyezzük a virágágyásba. Ha tönkrementek a régi bambuszkarók, ne dobjuk ki: baltával méretre darabolhatjuk, összekötegelhetjük őket, és már készen is áll a tökéletes darázsgarázs. A méhecskehotelekhez további ötletekről itt írtunk.

Ha szeretnénk kapcsolódni a természettel, és megfigyelni hoteleink látogatóinak mindennapjait, akkor egészen június végéig gyönyörködhetünk: eddig tart ugyanis a legforgalmasabb időszak menedékeink körül. Akár egészen közelről is szemügyre vehetjük ezeknek a csodálatos élőlényeknek minden apró mozdulatát, magunk győződhetünk meg róla, hogy micsoda munkát végeznek a környezetért, amiben élünk.

Miért van erre szükség?

Az Európában fellelhető kétezer beporzó rovarfaj közül a magányosan élő méhek munkája nélkülözhetetlen a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában. Csakhogy számos emberi hatás tizedeli állományukat, a vegyszeres szúnyogirtástól kezdve a peszticidek használatán át az intenzív mezőgazdaságig. Az első fűszálak megjelenésekor azonnal előkapott fűnyíró elveszi a tavasz első táplálékainak legfontosabbikát: a pitypangot, tönkreteszi élőlények százainak természetes élő- és búvóhelyét, amíg a pánikszerűen megragadott permetező megadja a kegyelemdöfést.

Szerencsétlen állatoknak nem sok esélye van megmenekülni az emberi rombolás elől, pedig nagyon időszerű lenne tenni valamit! Rohamos ütemben veszítjük el beporzó fajainkat, akiktől egyébiránt élelmiszerellátásunk és boldogulásunk egésze függ. Ezért a minimum, amit tehetünk – a vegyszerek száműzése után – pár egyszerű élőhely biztosítása számukra.

Kevesebb a természetes odú

A mai magyar települések legnagyobb részén és az azokhoz kötődő mezőgazdasági területeken is az idősebb, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya alacsony. Az erdei élőhelyek zavarása és tönkretétele miatt a legfontosabb odúkészítő fajaink munkája is ellehetetlenül, ráadásul a fakopáncsok, harkályok, küllők populációinak helyzete erősen ingatag lábakon áll.

Márpedig ha nincs elég harkály, nincs elég odú,

ezért a leggyakoribb odúköltő fajok, mint a cinegék, seregélyek és verebek száma szintén kisebb, mint ahogyan azt egy kiegyensúlyozott életközösség megkívánná. 

Mesterséges fészekodúk kihelyezésével azonban ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást: biztonságos fészkelést nyújthatunk madarainknak, menedéket a téli hidegben, segítséget a szaporodási és költési időszakban, ezzel segítve a sikeresebb fiókanevelést, így a különböző madárfajok egyedszámának növelését is.

Az odú típusától függ, mi költözik oda

Az odúk vásárlása előtt vagy saját odúnk elkészítésének tervezésekor érdemes az MME hivatalos odútípus-táblázatának iránymutatásait követnünk. Itt részletesen tájékozódhatunk arról, hogy az A, B, C és D típusú odúknak milyen jellemzői vannak, milyen magasra kell helyeznünk őket, és mely fajok fészkelésére számíthatunk bennük.

Például a B46-os odúban számíthatunk a seregély, az örvös légykapó és a harkály megjelenésére, a „C” odúba pedig betérhet a szürke légykapó is. A „C” odúkat érdemes borostyánnal vagy vadszőlővel befuttatott házfalakra vagy eresz alá helyezni: nagyobb eséllyel számíthatunk elégedett lakókra.

A boltok a legkülönfélébb nevekkel árulják az esztétikumukban igen változatos odútípusokat, de kár átadni magunkat a vonzerőnek: az otthont kereső madárfajok szempontjából mindez felesleges. A búbosbanka és a seregély is fészkel a „D” odúban, tehát nem kell külön búbosbanka odúra beruháznunk. A legapróbb testű madaraknak is felesleges külön ökörszem design-odút vennünk vagy fészkelőkasokat felszerelnünk. Tökéletes számukra az „A” odú (ha egyáltalán odút választanak fészekrakáshoz).

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt kell mondanom, hogy a „B” odúra van a legnagyobb kereslet, ez a típus mutatja a legjobb foglalási százalékokat.

B típusú odú

A klasszikus kialakítású típusai ideális tulajdonságokkal rendelkeznek: akasztható, nyitható, könnyen kezelhető és tisztítható. Natúr fa, legtöbbje időjárásálló kivitelben.

Fatörzs odú

Testvére, az ugyanakkora röpnyílással rendelkező fatörzs odú is jó választás, de ennél figyeljünk arra, hogy csak nyitható fedelűt vásároljunk, máskülönben nem fogjuk tudni tisztítani –  legjobb, ha elkészítjük, mókának sem utolsó!

Erős anyag legyen

Mindenképpen érdemes időjárásálló odúkat választanunk, mert az olcsóbb kivitelek akár egy szezon alatt is tönkremennek. Fontos az anyag kérdésköre is: semmiképpen se készüljenek nedvességet magukba szívó, szétmálló anyagokból, mint a farostlemez. A legjobb a fenyő fája. Ugyanis a gyenge anyagú odúk egy-egy viharosabb széllel már nem birkóznak meg, a vetemedő odúk pedig egy kiadósabb eső után szétmennek.

A fészkelésre alkalmas eszközök kiválasztásakor érdemes a mértékletesség elvét követnünk, és előbb körbe néznünk a kert területén, hátha a rendelkezésünkre álló anyagokból is elkészíthetjük a szükséges felszerelést. Az emberrel ellentétben a madarakat nem az esztétikai funkció fogja meggyőzni, hanem az elhelyezés, tájolás, biztonság, kialakítás és környezeti feltételek. Az odúk típusaival és elkészítésével kapcsolatban számos edukációs kiadvány közül válogathatunk, ezek elérésében az MME hivatalos honlapja is segít, de elhoztam nektek a kedvenc forrásaimat is:

• Odúgyártással és kihelyezéssel kapcsolatos tanácsok
• B-odú készítési útmutató rajzzal
• Odúkészítés és mérettáblázatok
• MME odútípusok
• Fészekodú
• Odú és ragadozó elleni védelem

Biztosítsunk természetes élőhelyeket is

Felszerelhetjük kertünket mesterséges denevérodúkkal, lepkeházzal, katica- és futrinkakeltetővel, mókusodúval, süntanyával, békavárral és megannyi ötletes eszközzel – nem is gondolnánk, mennyi minden áll kertünk lakóinak rendelkezésére. De a természetesen kialakítható búvóhelyeknél nincs jobb: a lehullott növényi részek kupacában kitűnően érzik magukat a sünök, a kőrakásokon szívesen napoznak a gyíkok.

Mókuskeltető, amiben végül a szajkók esznek

Leggyakoribb szabadon fészkelő madaraink a bokrokban megbúvó rigók, poszáták, fülemülék, szürkebegyek, füzikék, kenderikék, tengelicek, sármányok és zöldikék. Fákra építkezik a pinty, a királyka, az őszapó és a szürke légykapó. A földet választja fészekhelyéül a mezei pacsirta, az erdei pityer a barázdabillegető és olykor a fülemüle is.

A legváltozatosabb alapanyagokból építkeznek, a legkülönfélébb megoldásokkal: a pacsirta a lóherékkel gazdagon benőtt gyepre, a barázdabillegető hasadékokba, a tüzesfejű királyka fenyőkre, a seregély lehetőség szerint a tölgyekbe vonul vissza, az énekes rigó kóróból, fűszálból, fakéregből, mohából és nyálból építkezik, az őszapó virágok szirmait, porzóit is felhasználja, a pinty pedig kedveli a lehullajtott állati szőröket. Tehát sokat tehetünk értük azzal, ha kertünkben változatos a növények összetétele, és biztosítunk számukra igazán nyugodt sarkokat is.

Fotók: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka