Miért van egyre kevesebb beporzó?
A beporzók életének egyik legnagyobb veszélyeztetője az emberek által olyannyira vágyott szúnyogirtás. A – Magyarországon leggyakrabban alkalmazott – melegködös irtási módszer sokkal nagyobb mértékben pusztítja beporzóinkat, mint a célkeresztbe vett szúnyogfajokat: a kutatási eredmények szerint minden
száz elpusztított rovarból csak kettő szúnyog,
a többi áldozat között pedig nagy számban találhatunk hasznos beporzókat. Mivel ezek a fajok nem húzódnak kaptárak vagy odúk védelmébe az esti órákban sem, hamar utoléri őket a halálos méreg.
A pusztulásban szerepet játszik az is, hogy a méhek immunrendszere nagymértékben legyengült. Ebben szerepe volt a különböző növényvédőszerek (különösen a neonikotinoidok) használatának és a változatos virágos növényekből álló méhlegelők helyét felváltó monokultúráknak, az egyoldalú táplálkozásnak is. Mindezek eredményeképpen az állatok egyre kevésbé ellenállóak a globális méh-kereskedelem által a világ minden tájára villámgyorsan eljuttatott élősködőkkel és az általuk terjesztett betegségekkel szemben.
Ha a magányos harcosok pusztulásához hozzáadjuk a vadon élő méhek világállományának drámai csökkenését, a házi méhkaptárak teljes elnéptelenedésével járó kaptárelhagyás tünetegyüttest (Colony Collapse Disorder – CCD), akkor a helyzet igencsak aggasztóvá válik.
A világméretű veszélyek, a növénytermesztés és élelmiszerellátás veszélyeztetettségének felfoghatatlan méretei és következményei miatt az Magyar Madártani Egyesület Madárbarát programja külön fejezeteket szentel a nem madár állatcsoportok, így a beporzó magányos méhek védelmének is. Az egyesület évek óta igyekszik megismertetni a lakossággal a rovarhotelekben rejlő lehetőségeket. A szakemberek kiemelten fontosnak tartják a méhecskehotelek kihelyezését és alkalmazását, hiszen ezekkel a könnyen elkészíthető, és szinte bárhova kihelyezhető eszközökkel
hatékonyan segíthetjük a szelíd beporzók szaporodását és életben maradását.
A magányos méhek sajátosságai
A magányosan élő méhek és darazsak állandó lakói kertjeinknek – parkokban, iskolákban, óvodákban, lakótelepeken, akár több emeletnyi magasságban is találkozhatunk velük – sokszor észrevétlenül. Láthatatlanságuk fő oka, hogy a családokban élő rokonaikkal ellentétben ők nem támadnak, nem keresik társaságunkat, magányos utazókként látogatják virágainkat.
A szorgalmukról és hihetetlen munkájukról ismeretes magányos méhfajok egy ujjnyinál vékonyabb járatokban keresnek menedéket.
Ezekbe a szűk résekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre rakják petéiket, majd a bölcsőket sárdugóval zárják el, így biztosítva utódjaik biztonságos fejlődését. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, majd a kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi felnőtt életét.
Az ember térhódításával, a természetes élőhelyek szűkülésével magányos segítőink is nagy bajba kerültek: egyre kevesebb olyan helyet találnak, ami alkalmas az otthon kialakítására. Mára odáig jutottunk, hogy a megfelelő populáció fenntartásához elengedhetetlen az emberi segítség: a mesterséges rovar- és méhecskehotelek egyre nagyobb szerepet töltenek be túlélésükben.
Jó hír, hogy bölcsőkamrákat bárki könnyedén készíthet, akár az erkélyre, ablakpárkányra vagy a virágos balkonládák mellé is. Legegyszerűbb megoldás, ha egy kugli fába 10-14 mm átmérőjű furatokat készítünk, de a növénykarókból, bambuszrudakból összekötött méhecskehotel is könnyen elkészíthető.
A méhecskehotel vagy darázsgarázs készítése nem csak a magányos rovarok számára hasznos. Gyermekeink környezeti nevelése szempontjából is rendkívül értékes foglalatosság, nem utolsósorban kiváló családi program. A hozzávalók gyűjtögetése remek alkalom a természettel történő kapcsolódásra, a hotelek megépítése közben pedig beszélgethetünk a beporzók természetben és emberi élelmiszerellátási láncban betöltött kiemelkedően fontos szerepéről is.
De lássuk, mennyi mindent használhatunk fel méhecskehoteleink elkészítéséhez:
- bambuszkarók, üreges növénytámaszok
- kifúrt fakuglik, megmaradt téglák
- termések, faágak, tobozok
- kémcső, parafadugó
- cserepek, cserépedények, kis kaspók
- fadarabok, nyesedékek, rönk- és kéregdarabok
Kertünk, párkányaink újonnan kihelyezett hoteleit érdemes február második felében, március elején elkészítenünk, és esőtől védett helyre kihelyeznünk. Ha kíváncsiak vagyunk arra is, hogy miféle csodálatos fejlődési folyamatok zajlanak egy-egy üregben, akkor pár egyszerű trükkel látványhotelt is építhetünk.
Nálunk az utóbbi években ilyen méhecskehotelek készültek:
És ilyen boldog méhekkel találkoztam a kertben a nyár során:
Ajánljuk még:
A „megtört szívek” gyógyitala, az erkölcs jelképe – Mindent az árvácskáról
Egy védett faj, amely valójában kertünket védi – már éledeznek a zöld gyíkok!
Egy parfümvirág, ami erősíti a farizmokat is
