Így vigyáznak a növények az intim szférádra

Valljuk be: lehetünk bármennyire közösségi lelkek, azért a magánélet, a csend, a pillanatnyi magány és a család belső világa mindannyiunk számára alapvető igény. Így merülhet fel az ősz következő megoldandó problémája: hogyan biztosítsuk privát szféránkat a lombhullás utáni hónapokban is? A természet szerelmeseként mi mást is mondhatnék mindenekelőtt, mint azt, hogy növénnyel, növénnyel, növénnyel.

Ha lehetőségünk van rá, oldjuk meg a belátásgátlást örökzöld növények ültetésével 

– akár a sövénysor esetében, akár azon kívül, a megfelelő látószögek síkjában történő ültetésekkel. Ha éppen őszi sövénytelepítés előtt állunk, gondolkozzunk olyan fajokban, mint a télizöld fagyal, az arizonai vagy a leylandi ciprus, a korallberkenye vagy a babérmeggy – mindegyik kiváló sövényfalként fog funkcionálni.

Az örökzöld sövény megoldás nemcsak az egész éves takarás miatt ajánlott, hanem a zöldfelületek számos más ökológiai funkciója és ökoszisztéma-szolgáltatása miatt is:

kiváló fészkelőhelyek madaraink számára, virágaik beporzók tízezreinek életben maradását segítik elő, bogyóik eleségül szolgálnak a körülöttünk élő állatok számára, segítenek kiszűrni a légkörből a káros anyagokat, javítják a mikroklímát 

– és még sokáig sorolhatnánk.

Fotó: 123RF 

Hasonlóan jó megoldás lehet a kerítésre futtatott növényekkel történő takarás is: a borostyán a és a télen is lombjával takaró lonc fajták jó szolgálatot tesznek. Szintén számos rovar számára jelentenek menedéket és esélyt az életre, a borostyánt pedig madaraink is nagyon kedvelik: fészkelőhelynek és táplálékforrásnak is kiváló.

A növénytakarást természetesen tovább lehet fokozni, attól függően, hogy milyen a telkünk, udvarunk kialakítása, és mire ad lehetőséget. Ha nincs szabad föld, mert térköves vagy lebetonozott területen kell megoldani a takarást, akkor sem kell csüggedni: több méteresre előnevelt borostyánfalak is kaphatóak, méghozzá edényes, ládás kivitelben is.

Fotó: 123RF  

Hasonló szolgálatot tehetnek a legalább 55-ös kaspóban kiállított örökzöldek is: tapasztalataim szerint a magyal, a korallberkenye és a babérmeggy is jól tűri az edényes nevelést, de a tiszafa is jó választás lehet: kifejlett példányaival szinte hibátlan sövénysort hozhatunk létre edényes megoldással is.

Ha azonban sehogy sem lehet megoldani a takarást növényekkel, akkor igyekezzünk felelősen és az ár-érték arányokat szem előtt tartva dönteni!

Legegyszerűbb megoldásnak a belátásgátló hálók tűnhetnek – ezek csapdájába mi is beleszaladtunk korábban.

Fotó: 123RF 

Fontos tudnunk, hogy ha szeles vidéken lakunk, akkor nem érdemes kockáztatnunk, és azzal borítani a drót- vagy horganyzott kerítést, mert az előtte lévő növényi szélfogó hatás nélkül bizony egy-egy nagyobb vihar alkalmával repülhet a háló és a kerítés is… Nem beszélve arról, hogy az a rengeteg műanyag szép lassan, szálanként fog leválni a hálóról, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy madaraink odúi tele vannak vele.

Jobb megoldás ennél a bambusz- vagy nádtekercs,

aminél azonban számolni kell a nem túl hosszú tartóssággal. Ugyanez igaz a műanyagból készült, bambusz hatást keltő elemekre is, amelyek lehet, hogy újonnan jól néznek ki, de hamar fog rajtuk az idő…

Fotó: 123RF  

Végül itt vannak a kezelt fa panelek, amik bár masszívak és tényleg senki sem lát át rajtuk, nem biztos, hogy megérik a pénzüket. Pontosabban fogalmazva: tapasztalataim szerint

sokkal jobb ár-érték aránnyal számolhatunk, ha a paneles megoldás helyett növényekkel oldjuk meg a takarást.

Ne felejtsük el: a növények ültetésével nemcsak egy problémát oldunk meg – például a belátásgátlást ,– hanem egyszerre számos más területen is javítjuk környezetünk állapotát, és ennek következtében saját életminőségünket is.

Nyitókép: 123RF