Hóvirágkereső kirándulások – feketeöves virágbolondoknak

Kert

Hóvirágkereső kirándulások – feketeöves virágbolondoknak

Virágkedvelőknek hóvirágot nézni hóolvadás után szinte kötelező. Ha nincs hó, a hóvirágok akkor is ezer virággal szórják elénk a tavaszt. Érdemes felkerekedni, és megnézni hazánk egy-egy újabb szép rejtekét, hóvirágmezejét.

Az, hogy az Alcsúti Arborétumban van hazánk legnagyobb hóvirág-gyűjteménye, azt majdnem minden érintett tudja, mi is írtunk a Váli-völgy béli Hóvirágünnepről. Vannak viszont kisebb hóvirágmezők szerte az országban, amelyek ugyan nem veszik fel a versenyt az alcsúti hóvirágkínálattal, ám annál izgalmasabbak. Ezek a hóvirágkereső-kirándulások a feketeöves virágbolondoknak valók! Ne várjunk hatalmas, színpompás, illatfelhő-mámorban úszó virágtobzódást! Csöndes, legtöbbször eldugott helyeken, szinte érintetlen természeti környezetben lelhetünk a hóvirágok titkaira. Van, aki a zselici, más a bakonyi hóvirágrejtekekre emlékszik meleg szívvel, nekem

gyönyörű emlékeim vannak a Börzsöny erdeiben megbúvó és a Mecsek déli lankáin sütkérező fehér tavaszhírnökökről.

Ahogy azt Csokonai írta, a hóvirágok is „ezer virággal szórják a tavaszt”. Mi ezúttal az adonyi hóvirágmezőt indultunk felfedezni. Nincs messze a fővárostól, és ha idejekorán indulunk, akkor akár magányosan is élvezhetjük az ártéri erdőben szétszórt tavaszt. A főútról könnyen észrevehető a leágazás, ahol az autót hagyhatjuk, és gyalogszerrel pár száz méter után már ott virul a hóvirágmező.

Ártéri erdőben sétálunk itt, és jól kivehető a téli árvíz nyoma. Szinte hihetetlen, hogy ott, ahol most goromba, nagy kövekkel kirakott úton sétálunk a folyó felé, ott néhány hete még embermagasságban hömpölygött a Duna vize. Erre az uszadékfák tengere emlékeztet, meg a borostyánok leveleit beborító halványszürke iszapréteg. Ha jól figyelünk, a fákon is észrevehetünk egy vízszintes vonalat, ameddig a víz mosta törzsüket.

A hóvirág hagymáinak a jelek szerint jót tett a víz, mert szépen bújnak elő apró csoportokban. Tűhegyes hajtásaik rendületlenül odébb taszítják vagy átszúrják a száraz faleveleket, érdemes leguggolni és közelről szemügyre venni ezt az elképesztő életerőt.

A hóvirágot letépni szigorúan tilos: vigyük haza emlékeink kis zugaiban és a fotókon.

Hóvirággal szelfizni nem igazán érdemes, ezért ne gyalogoljuk le a töveket. Éppen elég a hóvirágmezőnek, hogy a jelek szerint igen szeretik hagymáikat a vaddisznók, óriási területen túrták fel a virágmezőt. Vigyázzunk a hóvirágokra!

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Mire a szívünk megtelik a kikeleti hóvirág tavasz-üzenetével, addigra elérjük a Dunát, a partra vetett és a víz fölé hajló fák különleges birodalmát. A vízben gyönyörködve elkölthetjük a magunkkal hozott uzsonnát is. Madárdal zeng, hullámok csobbannak, az embert jóleső érzés járja át, hogy vannak még ilyen apró kis szigetek, ahol fellelhetjük a nyugalom csíráit.

Elméláztam azon, hogy ezen a februáron szerettem volna megnézni Nizzában a mimózák virágzását. Hiába igyekeztem, a sokfelől támadó akadályokat nem sikerült legyűrnöm, így ezt az utazást jó időre el kellett napolnom. Helyette most itt ez apró, ám annál kecsesebb hóvirágos erdő, a barátaim, a nekem kedvesek, és együtt élvezzük azt, ami a miénk. „A boldogság az, amikor akkor is vágysz valamire, amikor a tiéd.” – Szent Ágoston gondolata jutott eszembe, mert ez a fehér iszappal finoman bevont avarral borított, hóvirágokat ringató erdőalja talán nem olyan illatos, népszerű és elegáns, mint a sárgában ragyogó mimózák a Coted’Azur-on, de apróságában még fenségesebb. És nem kell érte messzire utazni.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ha beteltünk a hóvirágokkal, nem muszáj máris a visszaútra koncentrálni. Körbesétálhatjuk a szépen kiépített halastavat, megnézhetjük Lórévnél a kompot, a dunai átkelőt. Maga Adony is megér egy rövid sétát. A római kori Vetus Salina egy nagyjából ezer főt számláló katonai tábor volt, amelynek maradványait a város és a Duna között tárták fel. A török hódoltság alatt Jancourteran néven török erődként szolgált, és majdnem teljesen elpusztult. A később ide telepített németajkúak hozták magukkal a növény- és szőlőtermesztés hagyományait, amelyek által Adony mezővárosi rangot kapott. A szőlészet és a borászat nagy hangsúlyt kap a településen. Érdemes felkeresni a Kálvária utcai pincesort, amely ugyan Adonytól kicsit távolabb esik, az M6 autópályától nyugatra találjuk.

Adonyban említésre méltó a Zichy család egykori dísztelen kúriája, amelyben ma a művelődési ház és a könyvtár működik. Kellemes egy séta a kastély parkjában, és a falusias hangulatú városban. Ha megéheznénk, a kínálat bőkezű: van itt Bikaerős Burger, Húsevők háza, többféle ázsiai büfé, a település határában pedig a Szalma csárda kitűnő magyaros ízekkel várja a betérőket.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Nekem a pincesor a kihagyhatatlan látnivalók közé tartozik, és most sem csalódtam. Kicsi, kedves pincesor, hangulatos beköszönővel. Eltévedni lehetetlen, hiszen a pincesor bejáratánál hatalmas hordók jelzik, hogy jó helyen járunk. A tájékoztató tábláról máris megtudjuk, hogy a hirtelen lefotózott romantikus pincék valójában pinceimitációk, a hegyoldalt megerősítő támfalat elfedő díszek. Ám továbbhaladva hangulatos, igazi pincesorra érkezünk! A Duna menti Szent Orbán borrendhez tartozó területen itt 1100 présház található. A pincesorra tekint le a bájos Szent Orbán kápolna és a vele szerves egységet adó Orbán-oszlop: ez épített örökség és környéke hirdetője az adonyi évszázados borkultusz továbbéltetésének, méltó helyszíne a szőlősgazdák ünnepeinek.

Délelőtt a pincék csöndesek, a borok is nesztelenül érnek valahol a mélyben. Elképzelem, milyen lehet, amikor vendégektől hangos az utca, poharak csilingelnek, bor csurran. Mert pincét nyitva nem találtunk, így mindenképpen vissza kell térnünk, ha megkóstolnánk egy Boldog-féle Savignonblanc-t, vagy a borrend zászlós borát, az adonyi fehérbort. Valamiért úgy érzem, összecsengene a hóvirágzással.

Ajánljuk még:

Tavaszköszöntés felsőfokon: közeleg a hóvirágünnep az Alcsúti Arborétumban

A hóvirágok, a tavasz hírnökei egész mezőket alkotva köszöntik a kikeletet az Alcsúti Arborétumban. Az avarból kandikálnak ki bókoló fehér virágfejecskéikkel, felettük zuhatagos bükkök, héttörzsű mogyorók, páfrányfenyők, magyalok és más tekintélyes famatuzsálemek. Ezek között egyszerre üde és felemelő érzés magunkba szívni a tavasz illatát.

 

Már követem az oldalt

X