Hogy kerül a spárga a tányérra? Termeszd meg a saját kertedben – mutatjuk, hogyan!

A spárga Európában, így hazánkban is őshonos növény, aminek vad alakjai szinte mindenütt megtalálhatók a kontinensen.

A vad spárga íze sokkal intenzívebb, mint termesztett rokonainak: fűszeres, kicsit hagymás aromájú, esetenként csípős ízvilágot rejt magában. 

Különböző változatai Horvátországban, Olaszországban és Franciaországban a mai napig kifejezetten kedvelt csemegének számítanak, és idehaza is egyre elterjedtebb gasztornómiai felhasználása. 

Már az ókorban is ismert volt pozitív élettani hatásairól, de a spárgát csak a  15-16. században kezdték el termeszteni.

Nagyüzemi termesztésére is sokat kellett várni: csak az 1920-as években kezdtek komolyabban foglalkozni vele, amikor felismerték, hogy érdemes kihasználni ezt a magas vitamin- és vastartalmú, kiválóan tartósítható növényt. A spárga ugyanis kiváló vizelethajtó, kiváló A, B1, B2, C és E-vitamin forrás, ráadásul folsavban is gazdag.  

Fotó: Unsplash / Peter Schad

Az idehaza termesztett spárga (Asparagus officinalis) évelő növény, aminek magassága fél- és másfél méter között változhat. Gyökértörzséből fejlődnek azok a hajtásai, amiket felhasználunk a konyhában is: ezeket sípoknak nevezzük. Csúcsi részük a spárga fej, amin pikkelyszerű levelek találhatóak, magát a növényt – annak felfelé törő habitusa miatt – pedig cöveknek hívjuk. 

Az általános gyakorlat szerint telepítése előtt a talajt 40-60 cm mélyen megforgatják, trágyázzák. Márciusban készítik el ültető árkát: 120-140 cm távolságra 30 cm mély és 30 cm széles árkot ásva. Ennek kétharmad részig érett istállótrágyát vagy komposztot töltenek az árkokba, majd 50-80 centiméternyi távolságokban földdel fejezik be a feltöltést, méghozzá úgy, hogy az előbb megadott távolságokban földkupacokat készítenek. Ettől természetesen el lehet térni – főleg kiskerti termesztése során: akinek nincs lehetősége az általános folyamatot végig csinálni vagy elvi okokból nem az a talajforgató típus, annak sem kell aggódnia. Egy egészséges biokertben, megfelelő talajélettel rendelkező, jól mulcsozott, komposzttal táplált ágyásban is sikerrel próbálkozhatunk.

Fotó: Pixabay / Kohei Tanaka

Ültetéskor a korábban előkészített halmokba kell tennünk az előnevelt egy- vagy kétéves töveket. Az ültetés mélységénél arra kell figyelni, hogy az árkok megtöltése után a tövek 10-15 cm mélyen legyenek a talaj felszíne alatt. A földbe helyezés után gyengén tömörítjük a talajt, majd tövenként 5-10 liter vízzel megöntözzük.

A spárga melegkedvelő növény, termesztésére a mély rétegű, könnyű, meszes, semleges vagy enyhén lúgos talaj megfelelő.

Vízigénye a fejlődési időszak elején jelentősebb, később csökken, de még ekkor is érdemes hetente kétszer öntözni. A locsolóvizet a cövekek közé szoktuk kijuttatni, és arra mindig ügyelünk, hogy ne legyen túl vizes a talaj, mert a pangó vizet nagyon nem szereti. 

Fotó: Pixabay / Jürgen Trieber

Tápanyagigénye is viszonylag magas, és mivel hosszú ideig (akár 30 évig) maradhat ugyanazon a területen, érdemes a második évtől újra trágyáznunk vagy komposzttal táplálnunk. Biokertben is kiválóan nevelhető, de ehhez érdemes a megfelelő társnövényekkel párosítani:

a borsó, a póréhagyma, a sárgarépa, a paradicsom, a bazsalikom, az édeskömény és a petrezselyem is jó szomszédja lehet.

Nem ajánlott azonban cékla, hagyma, fokhagyma vagy cukorrépa mellé ültetni. A spárga otthoni termesztését Borbás Marcsi így ajánlja:

Fontos tudnunk, hogy a spárga a telepítést követően csak a harmadik évtől szedhető,

máskülönben annyira meggyengítenénk a gyökérzetét, hogy annak a növény egészsége látná kárát, de akár létét is fenyegetjük a korai szedéssel. A várakozást viszont ízével és tápanyagaival is bőven meghálálja, érdemes tehát türelmesnek lennünk. Szezonja április végétől június végéig tart: ilyenkor nagy mennyiségben falatozhatunk a kertünkben termesztett spárgákból. Egy-egy tőről 8-10 síp szedhető, de a fejlettebb növények akár 20 síppal is megörvendeztethetnek bennünket.

Fotó: Pixabay / Andreas Lischka 

Már több fajtáját is elérhetjük a piacon: a fehérfejű spárgától kezdve (Braunschweigi) a rózsaszínfejűn át (Argenteuili) egészen a zöldfejű fajtákig (Mary Washington). Néhány fajtája, mint például a „Purple Passion” és a „Sweet Purple” magról is termeszthető. A magokat tavasszal kell elkezdenünk csíráztatni házon belül, majd körülbelül három hónapos korukban, közvetlenül az utolsó tavaszi fagy után ültethetjük ki.

A csírázás sikeréhez fontos, hogy a magokat vetés előtt legalább egy napig áztassuk vízben, és gondoskodjunk a megfelelő körülményekről: megfelelően meleg hőmérséklet, fény, tápanyagellátás, betegségek megelőzése stb.

Amikor elérték a kívánt fejlettségi szintet, először egy ideiglenes ágyásba ültethetjük ki az ifjú spárga palántákat, ahol őszig beérnek.

Fotó:Pixabay

Ezután lehet azonosítani a hímivarú és nőivarú egyedeket. Ez azért fontos, mert a nőivarúak kevésbé termékenyek, így az átválogatás után a hímivarú növények kerülnek a végleges termesztési helyre. Könnyű megkülönböztetni a hím- vagy nőivarú növényeket:

a nőivarú spárgák bogyókat termelnek, a hímivarú növények azonban nem.

Arra vigyázzunk, hogy vannak olyan fajták, mint például a „Mary Washington” és a „Martha Washington”, amelyek nőivarú növényeket hoznak, ezáltal nem olyan termőképesek, mint hímivarú társaik. Persze ha valakinek nem olyan fontos a hozam, bátran próbálkozhat ezekkel is. Érdemes alaposan tájékozódnunk a fajtaválasztás előtt, hiszen a különböző fajtáknak eltérőek lehetnek a környezeti igényei, ezáltal másra is számíthatunk tőlük. A hűvösebb területeken például a „Guelph Millennium” és más későn termő fajták az ajánlottak, a tavaszi fagyok okozta károk elkerülése érdekében. A melegebb tájakon viszont a korai és hőtűrő fajták, mint az „Apollo” és az „UC–157” a kedveltebbek, hiszen még a nagy nyári hőség megérkezése előtt számíthatunk bőséges termésükre.

Fotó: Unsplash / Benyamin Bohlouli 

Tudnunk kell azt is, hogy a piacon gyakran emlegetett fehér vagy halványító spárga nem egy külön fajtát jelöl, hanem egy termesztéstechnológiai gyakorlatra utal.

A fehér spárga ugyanis attól fehér, hogy a bakhát alatt nő, ezért hajtásaiban napfény hiányában nem fejlődik klorofill.

Így egy kissé édesebb ízű, de kevesebb rostot tartalmazó spárgához juthatunk. A zöld spárga sípjai ezzel ellentétben a bakhát felett fényhez jutnak, így a fény hatására klorofill termelődik bennük (ettől lesz zöld színük). Kevésbé édesebbek, de több rostot tartalmaznak, mint a bakhát alatt érő fehér spárgák.  

Ha halványított spárgát szeretnénk, akkor a spárga cövekre április elején húzzunk egy földréteget 30-35 cm magasan és 40 cm szélesen, így a gyökértörzsből előtörő hajtások (azaz a sípok) nem kapnak majd napfényt. A sípok későbbi megnövekedését a bakhátak tetejének repedése jelezheti számunkra. Bontsuk ki a bakhátakat, és vágjuk le a spárga sípokat! A szedést érdemes reggel vagy este végeznünk, mert ha nagy melegek lesznek, akkor a spárga megfonnyadhat. A zöld spárga szedése is ugyanígy működik, azzal a különbséggel, hogy mivel a bakhátkészítés elmaradt, a kitörő zöld hajtásokat vágjuk le 20-25 cm hosszúságban.

Kedvcsinálónak a termesztéshez válogattunk néhány izgalmas spárgareceptet is:

A spárga jellemző betegsége a spárgarozsda (Puccinia asparagi) – ellene a túlöntözés kerülésével és a beteg növényi részek eltávolításával védekezhetünk. Megtámadhatják még a spárgalégy nyüvei (Platyparea poeciloptera), a spárgabogarak (Crioceris spp.) és a levéltetvek (Aphydidae) – ellenük a megszokott ökológiai, biokertes védekezési módok alkalmazhatók.

A frissen fogyasztott spárgának nincs párja: változatosan elkészíthető, tápláló ínyencség. Salátától a levesen át a köretig és a savanyúságig kiváló recepteket találunk a spárga étrendünkbe való beépítéséhez. Íme néhány lehetőség Borbás Marcsi konyhájából, amit videón is megtekinthetünk:

Sikeres termesztést kívánunk!