Gesztenyefáink védelme

Az európai, és egyben a hazai gesztenye problémát is két faj mentén kell áttekintenünk. Elsőként foglalkozzunk a szelídgesztenyével (Castanea sativa), ami már a rómaiak idejében is kedvelt termést adó fajta volt – magjából lisztet őröltek. Kifejezetten időtálló faj hírében áll:

Kőszeg környékén akár 600-700 éves szelídgesztenye fákkal is találkozhatunk.

Bár valóban vannak olyan előnyös tulajdonságai, mint a hosszú élet, a fagytűrés és a gyors növekedés, a szelídgesztenye azért közel sem tartozik a könnyen nevelhető vagy igénytelen fajok közé. Elsősorban páraigényessége okoz problémát, ami főleg az egyre szárazabb nyarakon viselheti meg a növényt. Ráadásul bár a meleget tűri, a vízhiányt nem: kifejezetten vízigényes fajként ismerjük, ami a talajban is viszonylag szűk paraméterek között toleráns: az olyan mészmentes talajokon fejlődik kielégítően, ami szabad karbonátoktól mentes és enyhén savanyú kémhatású.

Fotó: 123RF

Ha mindez nem lenne elég, a szelídgesztenyének viszonylag sok betegsége és kártevője ismert, amelyeknek nagy része komoly gondokat tud okozni még az idősebb fák életében is. Vegyük sorra, mely betegségekkel és károsítókkal kell számolnunk a leggyakrabban!

Az egyik leghírhedtebb betegsége a tintafolt betegség vagy tintafoltosság, amit a Phytophthora cambivora és a Phytophthora cinnamomi okozhat. Az 1990-es évek óta jelen van Európa számos országában, és igen magas mortalitást tud kiváltani: ezt sajnos több országban is megtapasztalhatták az évek során – például Portugáliában, Olaszországban és Franciaországban is.

A tintabetegség egyértelmű tünete a kéreg alatti fekete elszíneződés – Fotó: waldwissen 

Márpedig a szelídgesztenye állományainak megőrzése nemcsak a belőle készült püré, kandírozott gesztenye vagy más gasztronómiai ínyencségek előállítása miatt fontos, hanem a faj jelentős környezeti hasznai miatt is: elsősorban kiváló mézelő, beporzóbarát tulajdonságai okán. A tintafoltosság a gyökérzetből kiindulva a tőre is hamar tovább terjed, majd a korona hajtásainak elhalását okozza, a levelek sárgulását, súlyos fertőzés esetén azok lehullását.

A fa tövénél sötét nedv szivárgását vesszük észre, a termés apró marad, a makk pedig kényszeréretten hull a kupacsokból, amik rászáradnak a vesszőre, és télen is ott maradnak.

A betegség kémiai védekezéssel nem küzdhető le eredményesen, ezért a talaj fitoftóra mentességének kiemelkedő szerepe van az állományok túlélésében. Szerencsére az Európa több országában zajló keresztezési munkáknak köszönhetően már vannak a betegségnek ellenálló alanyok- érdemes célirányosan keresnünk őket, ha fát vásárolunk.

Kéregrák tünetei szelídgesztenyén – Fotó: oee.hu

A krifonektáriás kéregelhalás vagy kéregrák (Cryphonectaria parasitica) sem könnyíti meg a gesztenye mindennapjait. 1969 óta ismert idehaza, és jelentős karantén betegségnek tekinthető.

A fa sérülésein keresztül fertőz, a törzsön besüppedő, fölrepedező foltokat okoz, a foltokon narancsvörös sztrómák (gombafonalakból álló párnák) jelennek meg, végül a fa elhalását okozza.

Kötelező védekezni ellene, zárlati kórokozónak számít. Sajnos a védekezésre ebben az esetben sincs túl sok lehetőségünk: a legfontosabb, amit tehetünk, az a fertőzött részek eltávolítása és megsemmisítése.

Nemrég azonban megjelent a piacon a vargányagombával oltott gesztenye, ami az eddigi kutatások szerint ellenáll a kéregráknak, és számos más pozitív tulajdonsággal is rendelkezik: hamar termőre fordul, bőtermő, öntermékeny, és kiváló díszfa is.

A Mycosphaerella maculiformis súlyos fertőzése – Fotó: forestpests.eu

A szelídgesztenye legsúlyosabb levélbetegsége a mikoszferellás levélfoltosság (Mycosphaerella maculiformis), ami egy-két milliméteres lilásbarna foltok megjelenésével kezdődik. Ezek a foltok a fertőzés előrehaladtával összeolvadnak, a levelek megsárgulnak, majd korai lombhullás következik be. Az ellene történő védekezés legjobb módja a fertőzött részek eltávolítása. Hasonló tüneteket okoz a cilindrospóriumos levélfoltosság (Cylindrosporium castaneae), de itt a leveleken megjelenő apró barna pöttyökből sok apró pötty lesz, míg végül a növény fel nem adja, és a levelek le nem hullanak. Gyakori formája, amikor a foltok szögletes formát öltenek, amelyek az erek által határoltan szövik be a leveleket. 

Végül a gesztenye termését érintő fomopszisos betegséget (Phomopsis endogena) is meg kell említenünk, amely 1983 óta ismert, és nagymértékű terméskiesést tud okozni. A mag megzsugorodik majd mumifikálódik, így okozva súlyos károkat a termelők számára. Ugyancsak a termésben okozza a legnagyobb károkat a gesztenye két legfőbb kártevője: a gesztenyeormányos és a gesztenyemoly.

A gesztenyeormányos lárváinak kártétele – Fotó: izeltlabuak.hu

A két kártevő kártétele nagyon hasonló, a köztük lévő fő különbség az, hogy míg a gesztenyeormányos (Curculio elephas) a terméskezdeménybe rakja tojásait, a gesztenyemoly (Cydia splendana) a levélre, ahonnan a kikelő lárvák rágják be magukat a termésbe.

A szelídgesztenye növényvédelme nem egyszerű feladat, több okból kifolyólag sem. Egyrészt a fa termete miatt sokszor csak speciális eszközökkel lehet lemosó permetezésben részesíteni a fákat, másrészt az alkalmazott szerek köre is szigorúan szabályozott – a legtöbbjük magánszemélyeknek nem is elérhető.

A legjobb dolog, amit tehetünk, az a fertőzött részek folyamatos eltávolítása, a növény általános egészségi állapotának biztosítása, és fa vásárlásakor a rezisztens fajták választása. Idehaza a legkedveltebb a Castanea sativa x mollisima Bouchle de Betizack.

Szerencsére van még pár környezetbarát alternatíva, amik közül választhatunk, de a szabályozások folyamatos változásai miatt mindenképpen járjunk alaposan utána, hogy az adott szer az adott időben engedélyezett-e, illetve alkalmazása milyen hatásokkal járhat!

A szelídgesztenye betegségei elleni készítmények – Fotó: Kerti Kalendárium

A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) sincs jobb helyzetben. Levélbetegségei közül a guignardiás levélfoltosság (Guignardia aesculi) okozza a legtöbb bajt, ami világossárga szegélyű barna foltok megjelenésével kezdődik, majd ezek a foltok akár a 10 centiméteres nagyságot is elérhetik. A levéllemez felfele sodródik, jelentős lombvesztés alakulhat ki, és a fa kondíciója nagymértékben romlik.

Guignardiás levélfoltosság – Fotó: Purdue Landscape Report

Egy szerencsénk van: kifejezetten párás környezet kell ahhoz, hogy a fertőzés terjedése gyors legyen, így talán a szárazabb nyarakon nem okoz akkora károkat. Az ellene történő védekezésben fontos szerepe van a fertőzött levelek eltávolításának, illetve a rezisztens fajok választásának is.

A vadgesztenye talán egyik legnagyobb ellensége az aknázómoly (Cameraria ochridella), ami akár teljes lombvesztést is okozhat. A leveleken jellegzetes foltaknák jelennek meg, amelyek akár elérhetik a levelenkénti 100-as darabszámot is. A kártevő tojását a levélre rakja- ráadásul augusztusban már a harmadik generáció rajzásával kell számolnunk. A kelés után a lárva azonnal berágja magát a levélbe, annak gyors kimerülését okozva.

Az aknázómoly kártétele – Fotó: British Lepidoptera

Az aknázómoly elleni védekezés nagyon nem egyszerű: alapjaiban speciális gépek kellenek hozzá a fa termete miatt, és sajnos csak a felszívódó idegmérgek hatásosak, amelyek alkalmazása nem éppen környezetbarát alternatíva. Van azonban egy biológiai módszer is: a Foray 76B Bacillus thuringiensis subsp. kurstakii alkalmazása, ami hatásos lehet, de ezt nagymértékben meghatározza a kezelés megfelelő időzítése.

Szeretett gesztenyefáink védelme és megőrzése tehát nem kis feladat: kiemelt figyelmet kell fordítanunk élőhelyük állapotára, és a fák kondíciójának javítására. Érdemes kicsit több időt szánnunk rájuk, és megtalálnunk a legmegfelelőbb környezetbarát megoldásokat, mert jelenlétükkel és ökológiai szolgáltatásaikkal számos területen segítik életünket, környezetünk kiegyensúlyozottságának biztosítását.

Nyitókép: 123RF