Kert

Facélia – a mézontófű, ami néha levendulának adja ki magát, de nem az

A tavasz vége felé egyre gyakrabban előfordul, hogy még a máskor pontos vendégeink is késve érkeznek családi gazdaságunkba, az Ürmös Portára. A váratlan késés oka nem holmi közlekedési fennakadás, de még csak nem is a késői indulás – rutinos visszajáró vendégeink ezeket simán megoldják. A természet szépségei és a gyógynövények világára nyitott vendégkörünk számára a különféle természeti jelenségek azonban gyakorta olyan ellenállhatatlan kísértést jelentenek, melynek – ismerve a mi gyöngéinket is – ez esetben könnyebben engednek.

Így van ez akkor is, mikor útjuk véletlenül hatalmas, a szemhatár végéig húzódó, lilás-kékes színű virágokkal teli földek mellett vezet. S valóban, amennyiben egy pillanatra el tudunk tekinteni az intenzív nagyüzemi monokultúrák által jelentett környezeti problémáktól, a látvány valóban lenyűgöző! Illatos virágok, amíg a szem ellát, hamar bele is szalad az ember lánya-fia, hogy a felkelő nap fényeiben élete fotóját készítse el róla a párja.

facélia

Fotó: Curtis Clark/Wikimedia

„Ne haragudj a késésért, csak egy hatalmas virágmező mellett jöttünk el, nem tudtuk kihagyni… Nézd csak, mekkora levendulást találtunk!” – s már mutatják is lelkesen a fotókat. Nehéz ilyenkor mit mondani, mert bár a képek néha tényleg jók, az emberek is mosolyognak, de a növény bizony más, mint azt hiszik. „Facélia…” – dünnyögöm ilyenkor csendben, próbálva kíméletesen összezúzni a provance-i idillt. „Hogy mi?” – érkezik a válasz, miközben hirtelen elakad a képeket egymás után pörgető ujjmozdulat. „Mézontófű…” – folytatom, ha már belekezdtem. „Takarmánynövény, de kiváló mézelő és sok helyen dísznövényként is termesztik…” – igyekszem menteni, amit lehet.

 

S valóban, a dísz- és haszonfunkciók néha minden kétséget kizárva metszésbe kerülhetnek: a május végétől augusztus végéig virágzó szántóföldi növény tényleg lenyűgöző. A kiskertekben is szívesen ültetett növény ráadásul nemcsak a szemet gyönyörködteti, de mélyre hatoló gyökérzete a talajt is lazítja – amire a nehéz gépek által tömörített intenzív szántókon aztán igazán szükség is van!

Másik fontos szerepe, melyre hagyományos magyar neve is utal, hogy élénk színével, illatával az emberiség számára is nélkülözhetetlen, a beporzásért nagymértékben felelős méheket is vonzza, akik belőle jellegzetes illatú, aranysárga-világosbarna mézet készítenek. Mivel a növény virágja virágport csak minimális mennyiségben vagy egyáltalán nem tartalmaz, ezért a belőle készült méz pollentartalma is elenyésző lesz, amit ezért – óvatos próbát követően! – az erre érzékenyebbek is fogyaszthatnak. Méze magas tápértékű immunerősítő, kedvező hatással van a vérnyomásra, ráadásul gyulladáscsökkentőként is megállja a helyét.

Az Észak-Amerikából származó lágyszárú növény azonban nemcsak jó mézelő, de kiváló beltartalmi értékeinek köszönhetően a takarmányozásban is szerepet kaphat, valamint másodvetésként zöldtrágyának is kiváló. Érdekes haszna, hogy riasztja, távol tartja a talajban élő fonálférgeket, ezért vetésforgóba illesztve kiváló lehet burgonya, cukorrépa előveteményének is. Ugyanezen „képessége” okán kiskertekben is bátran alkalmazhatjuk!

Miután mindezt elmesélem vendégeinknek, legtöbbször már nem is sajnálják, hogy az a bizonyos „levendulás” valójában valami egészen más növényből állt… Levendulát és egyebet pedig bőven találnak nálunk is, csak jussunk túl az üdvözlő pálinkán!

Nyitókép: Wikimedia

Ajánljuk még:

Harapható sokszínűség – húszezer hazai tájfajta paradicsompalánta várja gazdáját

Az ökológiai gazdálkodás fontosságára és élelmiszertermelési rendszerünk sokszínűbbé tételére hívja fel a figyelmet az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) a Föld Napjához kapcsolódva. Kutatótevékenységük egyik eredményeként, immáron hatodik éve munkálkodnak azon, hogy tavasszal minél több hobbikertész és háztáji gazdálkodó juthasson hozzá a méltán népszerű, hazai tájfajta paradicsompalántákhoz. Idén húszezer, négy különböző tájfajtájú palánta nevelkedett ökológiai művelésben Zsámbokon, az Orsiherba Biokertben, hogy hamarosan elültethessék őket az irántuk rajongó hobbikertészek. De vajon hogyan járulnak hozzá a tájfajták a biológiai sokszínűség megőrzéséhez? Miért olyannyira népszerűek és jelentősek manapság a mezőgazdaság és a fogyasztók szempontjából egyaránt?

 

Már követem az oldalt

X