Kert

Az ültetések fontos mozzanata a karózás: de mivel kötözzünk?

Kínosan ügyelünk ültetéskor a megfelelő gödörre, az iszapolásra, a föld tömörítésére, majd a munka végeztével a karózás sokszor várat magára, vagy szép csendben el is marad. Pedig növényeink biztos támasza elengedhetetlen a fejlődéshez és életben maradáshoz! Minden fontos tudnivaló a karózásról és a megfelelő kötözőanyagokról. 

A fák karózása

Mivel a fák törzses, termetes növények, sokan azt hiszik, elég csak elültetni őket, és boldogulnak maguk. Nem gondolnak ilyenkor arra, hogy hiába temetjük be az ültetőgödröt, hiába tömörítjük a törzs körül a földet, a frissen földbe helyezett gyökér még nem képes kapaszkodni a talajba. Ha érkezik egy kiadósabb eső, szél, vihar, akkor támaszték hiányában nagyon könnyen kifordulhat a földből. Ezért a faültetés együtt jár a karózással is: nem ajánlott ezt a műveletet kihagyni.

Legalább egy, de inkább két évig kell biztosítanunk a támasztást: érdemes nyomon követni a növekedést, és hozzá igazítva módosítani a kötözést, támasztékot, majd csak akkor elvenni, amikor már kifejlett, erős fa lett belőle. Az első két évben ugyan kialakul a megfelelő gyökérzet, ami átszövi a talajt, és rögzíti a növényt, de a fiatal törzs még így is sérülékeny egy-egy hevesebb szélviharban. Ha valaki hozzám hasonlóan szeles vidéken termeszt gyümölcsöt, tudja, miről beszélek:

a fiatal fák még több éves korban is képesek meghajolni egy mostaniakhoz hasonló nyári viharban,

sokszor más növényeket is magukkal rántva. Ezért tapasztalatból mondom: ne sajnáljuk az időt az erős támasztékok kialakítására, mert egyre több olyan helyzetet fogunk átélni, amiben szükség lesz rájuk.

A törpe alanyra oltott fáknak ráadásul állandó támasztásra van szükségük, hiszen az alany gyökere kicsi marad, miközben a lombkorona megnő, és ez az aránytalanság viharos időben a fa kidőléséhez is vezethet.

Az ültetéseket érdemes nagyobb esők után tervezni: nemcsak azért, mert így a növény jobb talajba kerül, hanem azért is, mert a megpuhult földbe könnyebben be tudjuk verni a karókat. Ha több fát ültetünk, akkor ez különösen fontos: a huszadik után már érezni fogjuk karunkban a törődést… A karókat olyan mélyre – 20-40 centiméterre – kell a földbe vernünk, hogy rángatási próbánál is stabilan álljanak. Ezért én általában 1,80-as karókkal dolgozom: ez a legtöbb növényhez jó. Túl kicsit nem érdemes venni, mert ahogyan nő a növény, úgy kell feljebb kötözni, és túl naggyal se dolgozzunk, mert sokkal körülményesebb létráról kalapálni, mint álló helyzetből beütni.

Legalább kettő, de szelesebb környezetben inkább három karót javaslok minden fához: így több irányban kikötözve abszolút stabil keretet tudunk biztosítani. A hárompontos kötözés esetében könnyen állíthatjuk a kötözést, ahogyan nő a fa vagy lazul a támasz, de ha alacsonyabbra kell vennünk a költségvetést, akkor egy karóval is ügyeskedhetünk: ilyenkor a duplán áttekert nyolcasban csavart kötözés a legstabilabb megoldás. Figyelembe véve az uralkodó szélirányt és a törzs esetleges dőlésszögét, könnyen beállíthatjuk a megfelelő ellentartás irányát és mértékét: ha alaposak vagyunk, utána hosszú ideig nem kell vele foglalkoznunk.

A törzset a karóhoz olyan anyaggal rögzítsük, ami nem okoz kárt benne, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl szoros a kötés. Sok helyen látok drótos kötözést – ezt felejtsük el! Fák esetében az a legjobb, ha a kötözésre használt anyag minél szélesebb, puhább, és rugalmasabb. Nehéz választani a túlkínálatban, ezért vegyük sorra, milyen kötözőanyagokat ismerünk, melyiket mire használjuk!

A kötőzők fajtái

Természetközeli megoldások

A kötöző juta viszonylag vékony, általában kisebb növényekhez ajánlott, fákhoz nem igazán. A kötöző raffia egy természetes anyag, szélessége megfelelő, így nem okoz sérülést a növénynek, de egy idő után az időjárás kikezdi, és teherbírása csökken. Kisebb növényekhez való ez is.

Natúr zsinegből több vastagság is elérhető, de a fák kötözéséhez ezt sem ajánlom. Én inkább kerti eszközök és kiegészítők rögzítéséhez szoktam használni, olyan esetekben, amikor valamihez nem férek hozzá sem fúróval, sem kalapáccsal. (Például egy háromlábas állványra utólag ráhelyezett dúcetetőnél, aminek kialakítása miatt semmilyen szerszámmal nem tudtam az etetőtálca felől rögzíteni, így natúr zsineggel kötöztem szorosan a lábazathoz.)

Jó választás lehet viszont a kókuszspárga. Vastagsága biztonságos, nem vág bele a növénybe, könnyen kezelhető, erős kötözést tesz lehetővé és természetes anyag. A többsoros, művészien precíz kötözést kedvelők kedvence.

Szalagok, huzalok, műanyagok

A legtöbb helyen a fehér (vagy színes) PP zsineget használják, mert nagyon erős, tartós kötöző. Van UV-álló és nem UV-álló változata is – utóbbit a napsugárzás körülbelül egy év alatt tönkreteszi. Ilyenkor puszta kézzel is eltéphető, vagy magától is lehullik a növényről. Én nem igazán szeretem, rengeteg kárt okoz a természetben:

a kerti madarak gyakorta esnek áldozatául, és a fészkekben is bőséggel találni meg darabjait.

Számos kötöződrót kapható – többségük műanyag bevonattal. Ezeket azért szeretik, mert formára hajlíthatóak, és úgy is maradnak. Leszedhetőek és újra felhasználhatóak, a műanyag bevonat pedig védi a növényt a drót okozta sérülésektől. Ízlés kérdése, én egyáltalán nem használom, mert sokkal könnyebben dolgozom a puhább anyagokkal.

Fakötöző hevederekből és kötözőhuzalokból is széles a választék – az utóbbit én fák és növények esetében teljesen elfelejteném. A hevedereket abban az esetben ajánlom, ha nagyobb termetű vagy idősebb fákat kell rögzíteni, esetleg közterületen, intézményben, telephelyen történik az ültetés. Ezekből is válasszuk a természetes anyagú változatokat: a polcokról először szembeköszönő hálós, műanyag változatok gyengék, nincs se rugalmasságuk, se tartásuk.

C-kapocs, klipszek, gyorskötözők

Lassan növekvő növényeknél, zöldségesben vagy gyakori kézi munkát igénylő ültetvényekben jó szolgálatot tehetnek a klipszek, amelyeknek a görög omega betűhöz hasonló formájuk van, és a két végükön a lekerekített rész egymásba kapcsolható. Többféle méretben kaphatóak – a növény szárának mérete szerint válasszunk közülük.

Kedvelt kerti kötöző a gyorskötöző vagy a villanyszerelők által használt kábelkötegelő is, de ezeket inkább eszközökhöz, tárgyakhoz ajánlom, növényekhez nem. Kiváló szolgálatot tesznek akkor, amikor belátásgátlót kell rögzíteni a kerítéshez vagy egy kerti táblát kell felkötni, de az éles, merev műanyag nem lenne növényeink kedvence.

Fák rögzítéséhez lehetőség van a fatörzsrögzítő gumibilincsek használatára is, de véleményem szerint ez kiskerti művelésben nem indokolt: vannak sokkal olcsóbb és egyszerűbb lehetőségek is, nincs értelme erre áldozni.

Fontos még kiemelnem a C-kapcsokat, amelyek remek segítőink a növények futtatásánál: én a loncokat szoktam így a kerítéshez kapcsozni: gyorsan, egyszerűen lehet velük dolgozni, és kiválóan tartják a növényt. Jó segítőink lehetnek akkor, ha rácsokra vagy hálókra kell rögzítenünk növényeket – de méretéből adódóan csak kisebb növények rögzítésére alkalmas.

Szőlő kötöző

Valószínűleg meglepőt fogok mondani, de a kókuszspárga mellett a rugalmas zöld szőlőkötöző a kedvenc kerti kötözőanyagom. Nem természetes anyag, de a megfelelő használat mellett sokszor újrahasznosítható, könnyű vele dolgozni, rugalmas, mégis kiváló tartást biztosít. Puhaságának köszönhetően nem sérti meg a növényeket, és enged annyit, hogy egy véletlenül elfelejtett kötözés vagy lazítás se okozzon kárt a növénynek.

Karózás után duplán áttekerem a karón, nyolcasban csavarom a karó és a törzs között, duplán tekerem a törzsön is, majd visszahúzom, és a karónál kötözöm. A duplatekerés megakadályozza, hogy a kötelék lecsússzon a karón vagy a fán, és így elveszítse támasztó jellegét, a nyolcas pedig megakadályozza az esetleges súrlódásokat-ütközéseket. UV-álló, nem bomlik, nem foszlik, madarakban és más kerti élőlényekben nem okoz kárt: egy gurigával nagyon sokáig biztosítani lehet növényeink megfelelő támasztékát.

Mire figyeljünk?

A legfontosabb: ne legyen túl szoros a kötöző, és számoljunk azzal is, hogy a növény növekedésével a szár- és törzsvastagság is nőni fog. Ha tehát teljesen szorosan tekerjük körbe az elültetett fa törzsét, akkor a következő szezonban az összeset át kell kötöznünk – máskülönben az „megfojtja” a növényt. Igen, tudom, faiskolákban, kertészetekben is gyakorta elmarad, és úgy veszünk meg növényeket, hogy

a kötöző gyakorlatilag beleégett a törzsbe,

és mégis él. De higgyétek el, a szövetállományba beépülő, azt sértő kötözőanyag komoly zavarokat okoz a fák anyagcseréjében, és sokat ront annak egészségi állapotán. A benőtt kötözőanyag növényvédelmi problémákat is okoz: sérüléssel jár, ahol a betegségek nagyobb eséllyel fertőznek.

Hasonló problémát okoz az is, hogy a kötözőanyag folyamatosan dörzsöli a törzset. Ez általában akkor fordul elő, ha nem elég fix a támasz, és a szél mozgatja a növényt. Ha azonban egy adott ponton több irányból rögzítjük a növényt, a szél nem tudja mozdítani, erre jó a nyolcas csavarás is, ami megakadályozza a dörzsölést.  

Ha erre a pár apróságra odafigyelünk, akkor öröm lesz az őszi ültetés, mert a kellemesen fárasztó munka után nem kell mást tennünk, mint élvezni munkánk gyümölcsét, és arról ábrándozni, hogy a most elültetett növények tavasszal mennyi örömmel fognak feltölteni bennünket.

Ajánljuk még:

Ne becsüljük alá a fagyvédelem jelentőségét!

A tavaszi időszak egyik legnagyobb kihívását a hideg és meleg időszakok teljesen hektikus váltakozásai okozzák. Elég akár csak néhány melegebb nap, a hosszú tél után startra készen álló növények máris hajtani, rügyezni kezdenek, amit könnyen tönkretehet egy váratlanul érkező hidegbetörés. Vegyünk sorra néhány olyan praktikát, melyekkel kiskertekben is megvédhetjük növényeinket!

 

Már követem az oldalt

X