Az őszi faültetés csodákra képes, csak ismerni kell a szabályokat

Fontos megfigyelni, hogy a természetnek van egy lüktetése, ciklikussága az évszakok változásával párhuzamosan:

amíg tavasszal és nyáron a növények többsége a föld feletti részeit növeszti, fejleszti vagy érleli, az ősz és a tél a visszahúzódás, a föld alatti részek ideje.

A gyümölcsfák telepítésének tavasszal vagy ősszel van itt az ideje, de az imént említett fent-lent ciklus és az ősz e tekintetben némileg kedvezőbb környezeti adottságai okán gazdaságunkban inkább utóbbit részesítjük előnyben. A tavaszi időszaknál várhatóan nagyobb csapadékmennyiség eleve segíti a kicsi fák túlélését, amire ráadásul az alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok okozta mérsékeltebb kipárolgás is ráerősít. Egyszerűen szólva tehát az ősszel ültetett fákat kevesebbet kell öntözni…

Fotó: 123RF

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a túl közel ültetik egymáshoz a fákat. Nagyon fontos, hogy az ültetési távolság megválasztása esetében sosem a kicsi csemete, hanem a felnőtt fa méretét vegyük figyelembe! Ismét egyszerűen fogalmazva

érdemes minimum 8-10 lépés távolságot tartani két fa ültetési helyszíne között,

így a felnőtt fáknak lesz elég terük koronaformájukat kialakítani.

Fotó: 123RF

Saját gazdaságunkban nem metsszük a gyümölcsfáinkat, és a metszőolló használatát máshol is csak igazán indokolt esetekben javasoljuk. Kérdés esetén kisebb telkeken is inkább a kevesebb-több elvét tartjuk követendőnek, azaz

inkább kevesebb fát ültessünk, mintsem hogy később az összenőtt fák egymás konkurenciái legyenek.

A gyümölcsfák fajainak és fajtáinak megválasztását elsősorban az adott család igényei szerint érdemes megválasztani. Ha sikerült döntésre jutni, hogy almát, körtét vagy bármi egyéb gyümölcsfajt telepítsünk, akkor ezen belül is bőven válogathatunk, hogy a régi magyar tájfajták közül inkább a friss fogyasztásra való nyári, vagy a később érő, keményebb, de akár tavaszig is betárolható gyümölcsfajtákat részesítjük előnyben.

Fotó: 123RF

Az ültetőgödrök nagyságát célszerű mindig kicsit felülméretezni, hogy a facsemeték gyökeresedése a lazább, esetleges szerves marhatrágyával gazdagított talajban könnyebb és sikeresebb legyen. Ne lepődjünk meg ugyanakkor, ha az ültetést követően, pár év múlva az addig szépen növekvő fa mintha kissé „megtorpanna”, mert ez könnyen előfordulhat, mikor a fejlődő gyökérzet eléri a laza, tápanyagdús talajú ültetőgödör szélét. Problémát ez a legtöbb esetben nem okoz, egy egészséges fa gyökérzete rövid időn belül sikeresen tud alkalmazkodni a relatív szigorúbb talajviszonyokhoz is.

Ültetéskor lehetőleg kerüljük a facsemeték „betaposását”, ami túlzott talajtömörödést, néha akár a kis gyökerek leszakadását is okozhatja! A taposás helyett válasszuk inkább a csemete bőséges beöntözését. Az öntözésről a kicsi fák esetében később sem szabad megfeledkezni!

Vigyázzunk rá, nehogy túlöntözéssel „elkényeztessük” a fácskát,

mert az könnyen az erős gyökérzet kialakulásának gátja lehet. Ha mindent könnyen megkap a növény, nem fog mélyebb rétegeket is elérő gyökérzetet növeszteni, ami később akár könnyen az életébe is kerülhet.

Fotó: 123RF 

A gyengébb törzsű csemetéket karózással is segíthetjük. Figyeljünk azonban arra, hogy a karó ne sértse a gyökérzetet, valamint a kötözés se okozzon kéregsérülést, szél esetén ne dörzsölje a fát.

A fák ültetését, de különösen az átültetését minden esetben levélhullást követően végezzük, ilyenkor már a belső nedvkeringés lecsökken, nagyobb esélye lesz a fának a túlélésre.

Végül egy utolsó, jelentéktelennek tűnő, mégis rendkívüli fontosságú technika, amivel a termőre fordulás idejét is akár egy-két évvel lerövidíthetjük: figyeljünk a fa tájolására! Ha van rá mód, még átültetés előtt jelöljük meg a fának az északi (vagy bármely egyéb) oldalát, és az új helyére igyekezzünk ugyanabban a pozícióban elültetni, így a Nap járását a már kialakított ág- és levélrendszer szerint tovább tudja követni, nem kell szervezetét átstrukturálnia.

Nyitókép: 123RF