Az idei ősz legszebb növényei vonultak fel a kertészeti napokon

Őszi kertészeti napokat tartottak múlt hétvégén a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai campusán, a Budai Arborétum ölelésében. A növények szerelmeseinek ez a két nap maga volt a Kánaán: a hazai növénytermesztők, faiskolák és kertészetek a legszebb cserepeseiket vonultatták fel az eseményen, a botanikai különlegességek szakértői pedig a izgalmasabbnál izgalmasabb fajokkal kápráztatták el az érdeklődőket. Volt minden, mi szem-szájnak ingere: természetközeli design- és gasztro-kiállítók, vezetett arborétumi séta, biokiskert-látogatás, titkoskert-workshop, növényes játszótér és sokféle növényes program. 

A kertészeti napokat minden tavasszal és ősszel megrendezik a Villányi úton – magam is sokadjára látogatom meg. Több dolog miatt szeretem az ilyen programokat, leginkább azért, mert ilyenkor lehetőségünk van beszélgetni a termelőkkel, kertészekkel, nemesítőkkel, szakemberekkel. Még a növényvilágban jártas szakmabelieknek is nyújtani érdekességeket egy ilyen program: megismerhetünk egy-egy új fajtát, különlegességet, elbűvölő színeket és összeállításokat láthatunk, amiket aztán így vagy úgy, de a saját kertünkben is megpróbálhatunk lemásolni. 

A gyógynövények rabjaként örök kedvencem az Etnoflóra standja, ahol megannyi izgalmas gyógy- és fűszernövény várt most is. Ha van olyan hely, ahonnan nem lehet üres kézzel távozni, akkor számomra az az ő „sátruk”: egzotikus zsályák a színskála szinte minden árnyalatában, ánizsizsóp, mirigyes pereszlény, menták, kakukkfüvek, klasszikusok és különlegességek egész sora fogadott.

A teljesség igénye nélkül néhány virág, ami lenyűgözött:

Menthetetlenül beleszerettem egy törzses fahéjbazsalikomba. Növények között élve és dolgozva ritkán vált ki belőlem ilyen különleges hatást egy-egy új fajta, de ez a látvány, az illatfelhővel komponálva egyszerűen leírhatatlan volt. Gyönyörű, egészségtől duzzadó lilás-rózsaszínes levelek, magasba törő óriás virágzatok egy kecses, hosszú törzsön elterülve. Nem is kellett sokat gondolkoznom rajta, jött haza velem.  

 Törzses fahéjbazsalikom

Hasonlóképpen elbűvöltek a koszorúk és kegyeleti tárgyak, amik a maguk finom nyugalmában, nemes egyszerűségében ragyogtak a kiállítók között. Gyönyörűek voltak a csipkebogyócsokrok, és a szintén csipkebogyóval díszített koszorúk is. Mert igenis lehet ebben a műfajban is szépet alkotni – nem árt, ha ezt megjegyezzük az előttünk álló két hétben!

Csipkebogyócsokrok

Ha ősz, akkor krizantém – ebben a kertészeti napokon sem volt hiány: sárga, fehér és rózsaszín, bordó, barack és tarka is akadt. A szivárvány színeiben szikrázó erikák, tornyokban álló sütő- és dísztökök, kerámiák, kaspók és lakásdíszek egész sora állt az érdeklődők rendelkezésére.

 Krizantémok

De nagy volt a választék pozsgásokból is: sziklakertiek és mediterrán csodák árasztották el a standokat, és több kaktusznál is meg kellett állnom egy érdeklődő kérdés erejéig, mert bizony olyat még nem láttam. A soroksári botanikus kert növényeivel is találkozhattunk, és az ősszel ültethető virághagymákból is vagy több ezer darabnyi várt arra, hogy valaki elültesse őket.

 Pozsgások

Az idei rendezvény kifejezetten jó hangulatban telt: a kiállítók kedvesen, türelmesen válaszoltak minden érdeklődői kérdésre, növényápolási tanácsokkal látták el a vásárlókat, és lehetőségünk adódott a szakmai kérdések megvitatására is. Így jártam például egy japán juhar esetében, aminek életben tartásáért már évek óta küzdök, és egy – enyémhez képest – óriás példány előtt ámulva muszáj volt feltennem a kérdést: hogyan? Kaptam is sok hasznos tanácsot, amiket igyekszem bölcsen megfogadni.

A növények nemcsak oxigént, jó energiákat és sok jó élményt adnak, hanem izgalmas történetek, misztikus legendák és népi babonák egész sorát is kínálják. A növénysereg között rálelhettünk most is a halhatatlanság növényére és a szerencsehozó növényre is.

 Szerencsehozó here

A szerencsehozó here vagy madársóska (Oxalis tetraphylla) valójában nem kötődik sok szállal a szerencsehozó négylevelű lóheréhez, csak kinézetében hasonlít. Egy szubtrópusi növény, ami nem szereti a téli mínuszokat, ezért vagy lakásban tartjuk, vagy átteleltetjük gumóit, és tavasszal újra kiültetjük a szabadba. Nem kell babonásnak lenni ahhoz, hogy hazavigyünk egy-egy növényt – elég egy esélyt adnunk neki, és bízni abban, hogy valóban szerencsét hoz. A halhatatlanság vagy örök élet növénye a gulan, vagy déli ginzeng (Gynostemma pentaphyllum) – itt írtam róla bővebben. Négy méteresre is megnőhet, kúszó habitusú növény, télálló, de a napos helyet kedvelő növény. Balkonládába és sziklakertbe is ültethető, de szereti a jó minőségű és vízgazdálkodású, tápanyagdús talajt. A kínai orvoslás hagyományos gyógynövénye, amit a neki tulajdonított gyógyhatások miatt neveznek a halhatatlanság növényének. Természetesen belőle is jött haza kettő, mert bár halhatatlanságra nem vágyom, erős immunrendszerre mindenképpen.

Azoknak, akik idén lemaradtak, van egy jó hírünk: tavasszal újra megrendezik a dísznövény-szakkiállítás és -vásárt, a pontos dátumért figyeljék az esemény közösségi oldalát. Aki pedig nem várna addig, és még ősszel elültetne pár igazi kuriózumot, annak ajánljuk az őszi program honlapját, ahol elérhetőek a kiállítók nevei és weboldalai.