Egyik első tavaszi gyógynövényünk, ami nemcsak szép és egészséges, de finom is – hamarosan nyílik a kankalin

Lehet cifra, szártalan, sudár, de legtöbbször csak színes. A kankalint tél vége felé cserépben, primula néven találhatjuk meg a szupermarketek polcain is. A latin nevének első fele arra utal, hogy tavasszal ő az első – olykor még a tavaszhírnök hóvirágot is beelőzi.

Ezek a kis cserepes változatok színesek, ragyogók, tényleg színt és vidámságot hoznak a télbe. A farsangi asztaldíszítésnél gondoljunk rájuk, mert két-három különböző színű kankalin már magában megalapozza a remek hangulatot. Ajándékba is vihetjük – ilyenkor érdemes a virággal megegyező színű kaspót vagy papírcsomagolást választani hozzá.

A fűtött, meleg lakásban ezek a kis virágok a gondos öntözés ellenére is hamar elszomorodnak. A legtöbben emiatt hamar megválnak tőlük, és a kukában végzik szegények, pedig a kankalin évelő növény, és sok örömünk lehet bennük a kertben! Ha elvirágoztak, tegyük őket hűvös helyre, majd, amikor az időjárás engedi, ültessük ki a kertbe! Olyan helyet válasszunk nekik, ami nyáron árnyékos, télen pedig odasüt a nap – lombhullató bokrok alja tökéletes választás hozzá! Ha a növény megszereti a helyét, kora tavasszal előbújnak majd bimbói. Nálunk egész kis kankalinültetvény van a vadszilvafa alatt, az ajándékba kapott kankalinok „gyűjtőhelyén”.

A természetben található kankalinok többsége védett.

Ezek csak nyomokban hasonlítanak a hibrid változatokhoz, viráguk a sárga árnyalataiban pompázik, fajtától függően. Mivel ezeket az avatatlan szem könnyen összetévesztheti, így kankalint ne, legfeljebb a fotóját vigyük haza a kirándulásról! A védett és fokozottan védett kankalinok eszmei értéke öt- és kétszázötvenezer forint között mozog, tehát tetemes büntetésre számíthat, aki letépi.

A tavaszi kankalin, mint oly sok dísznövényünk, gyógyhatással is bír.Több évszázaddal ezelőtti füveskönyvek már dicsérik a növény különböző részeiben rejlő gyógyerőt. Gyökere aszpirinszerű hatóanyagot tartalmaz, nyákoldó, köptető hatású: köhögés ellen vethető be. Levelei és virágai is hasonló hatásúak, ezekből teát, gyógybort, tinktúrát készíthetünk. Az aprított gyökér olajba téve, kenegetve alkalmazva néhány hónap elteltével enyhülést hozhat a reumás panaszokra.

A gasztronómiai értéke sem elhanyagolható, mert kora tavasszal színt és ízeket hoz az ehető virágok ilyenkor még nem túl széles palettájára. Virágaival tavaszi salátákat bájolhatunk el – és ha a kertünkben nő, akkor a saláta is adott tyúkhúr, salátaboglárka, zsenge pitypanglevél formájában! A magas C-vitamin-tartalmú leveleket is az ételbe apríthatjuk.

Az illatos kis virágok pompásak palacsintába sütve is: a forró zsiradékkal, a serpenyővel érintkezve mennyei aromák mutatják meg magukat már sülés közben is. Nekem nagy kedvencem a narancsos-kankalinos palacsinta, amiben a színek összhangját az aromák egysége teljesíti ki: a mediterrán nyár ölelkezik a hazai kert tavaszával: oly bódító, oly meseszerű! A virágokat lehet kandírozni is, szépséges díszt alkotnak majd egy kikeleti desszert tetején.

Amint enged a tél szorítása, bújnak is elő a kis kankalinjaim – már jelezték! – és idén egy Norvégiából kapott receptet szeretnék kipróbálni: lazacos rizottó kankalinnal. Már alig várom!