„Alszik még a rengeteg, s a kertekben a fák, de nyitogatja fehér szemét a hóvirág”, írta a költő, Kányádi Sándor. És tényleg olyan, mintha szemeit nyitogatná: néha a hó alól pislog ránk, mintha fürkészné, vajon itt van-e a tavasz, vagy éppen ő lesz az első hírnöke?
Árvavirág, koratavaszika, Gergely-napi virág, gyócsé – ez mind az oly kedves hóvirág neve. Ezt a virágot mindenki ismeri, hiszen ő az első, akit úgy vártunk, akihez lehajolunk, megcsodáljuk. Körülötte még csak moha, száradt avar vagy hófoltok, de ő nyújtózkodik, bele a nagyvilágba.
Csak tél végén, kora tavasszal láthatjuk, az év többi részét a föld alatt, a hagymájában vészeli át. Sokféle faj létezik, ezek közül a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) az, amely hazánkban és Európa tájain a legelterjedtebb, és mindenhol védett. Letépésük pénzbírsággal jár, mert a hóvirág 2005 óta védett növény, egyetlen szál természetvédelmi eszmei értéke 10 000 Ft.
Jó húsz évvel ezelőtt a nőnapi köszöntések elengedhetetlen kelléke volt ez a növény: az erdőben szedett hóvirágcsokrokat néhány borostyánlevéllel kötötték körül. Nemcsak a virágüzletekben lehetett hozzájutni, hanem az aluljárókban, kis ponyváról árulták őket valószínűtlenül öreg nénikék, akiknek egyedüli bevételi forrásuk a gyűjtögetésből származó kis csokrok, bogyók eladása volt.
A tavasz hírnökei egész mezőket alkotva köszöntik a kikeletet az Alcsúti Arborétumban. Az avarból kandikálnak ki bókoló fehér virágfejecskéikkel a hóvirágok – egyszerre üde és felemelő látvány a hosszú tél után! Az Alcsúti Arborétum Magyarország legeredetibb angolparkja, 1820-as telepítése József nádor nevéhez fűződik. Ő volt az első Habsburg, aki Magyarországon letelepedve birtokot szerzett, az ő leszármazottjait nevezzük a Habsburgok magyar ágának. Ha idén nem lesz lehetőség megcsodálni a hóvirágokat az arborétumban, írjuk be a naptárba, hogy jövőre el ne mulasszuk, mert egy életre szóló élmény!
A mediterrán hóvirágmező több mint 2 és fél hektáron terül el. 7 hóvirágfaj 24 fajtája tekinthető meg a hóolvadás után, bár az avatatlan szem az apró különbségeket nem is látja a kis virágokban, csak a fehéren pompázó virágmezőt. Olykor beletéved egy-egy csoport téltemető, tőzike, felfedezhetünk bókoló hunyorokat is. És persze érdemes a fejünk fölé is tekinteni, ahol méltóságteljes fák ágai inganak a szélben, rügyeikben a tavasz lomb-ígéretével.
A hóvirág nem ehető, annak ellenére, hogy Bálint Ágnes „Mazsola és Tádé” című meséjében bizony Tádé megette – ezt ne próbáljuk utánozni! A növény enyhén mérgező, leginkább a hagymája!
Nem gyűjthető, nem ehető, viszont a kertünkbe ültethetünk, mert a kertészeti árudákban többféle fajból is választhatunk. Árnyalatnyi különbségek vannak köztük, amiket a virág rajzolatában, a levél hajtogatásában fedezhetünk fel.
A kis cserepes hóvirágokban gyönyörködhetünk, azután válasszunk nekik olyan helyet egy-egy bokor védelmében, ahol éri a téli, alacsonyan járó nap sugara. Fagymentes napokon ültessük el őket olyan mélyen, ahogyan a kis cserépben is voltak. Jövőre már saját hóvirág-hírnökükkel büszkélkedhetünk!
Ajánljuk még: