Angliából importált államalkotó faj, ami megmentette az új-zélandi lóherét

Kert

Angliából importált államalkotó faj, ami megmentette az új-zélandi lóherét

Világszerte több, mint 20 000 különböző méhfaj dongja körül növényeinket, köztük dongók, mézelő, magányos és fullánktalan méhek sokaságai. Magyarországon mintegy 6-800 vadméhfaj segíti ökoszisztémáink fenntartását többségük magányosan. Akadnak azonban olyan képviselőik is, akik csapatban tudnak hatékonyan működni: ilyenek a fullánktalan méhek és sok poszméh faj is. Közülük most a poszméhek csodálatos világával ismerkedünk meg.

A méhek sokszínű világa

A legismertebb méhek a házi méhek (Apis mellifera): több tízezres családokban élnek egyetlen anyával és dolgozók sokaságával. Ezt a fajt háziasította az ember: ők adják a mézet és minden más méhészeti terméket. Velük szemben a vadméhek sokkal változatosabb csoportot alkotnak küllemben, szokásokban, egyedi jellemzőkben egyaránt. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy nektárral és virágporral táplálkoznak, méghozzá nem csak a kifejlett állatok, hanem a lárvák is. A fejlődő utódgeneráció számára ivadékbölcsőket építenek, és ezeket az ivadékbölcsőket töltik fel táplálékkal.

A 2014-es év rovara a beporzásban kiemelkedően fontos szerepet játszó földi poszméh (Bombus terrestris) volt. Ő az a fantasztikus segítőnk, akit a gyerekek csak dongóként emlegetnek. 

Fotó: Pixabay / Myriam Fotos 

A poszméhek (Bombus nemzetség) képviselői euszociálisak, azaz „államalkotó” fajok. 50-500 egyedből álló kolóniákban élnek, mindösszesen egy idény erejéig: a poszméhek esetében ugyanis nem az egész család telel át, hanem csak a bepárzott anyák, akik a következő tavasz elején alapítanak újabb családot.

A hazánkban élő több, mint húsz poszméhfaj kolóniáiban a királynő, a herék és a dolgozók összehangolt munkája tartja életben a közösséget – nem is akármilyen munkával!

A telelésből ébredő anyák a tavaszt intenzív táplálkozással kezdik, majd amikor jóllaktak, megkeresik azt a fészkelő helyet, ahol megkezdhetik az első dolgozó-generáció nevelését. Hogy kinek mi az alkalmas, azt poszméhfaja válogatja: lehet földalatti üreg, sziklák repedése, fák odva, de akár sűrűn összehordott avarhalom is.

Fotó: Unsplash / Sandy Millar 

Amikor a megfelelő helyet megtalálta, az anya pollent és nektárt hord be a fészekbe, majd erre rakja petéit: először 6-8 darabot. Belőlük lesz az első dolgozó-csapat április végén, május elején. Jellemző rájuk, hogy első generációsként még viszonylag kis méretűek, de ahogy munkába állnak, és egyre többen segítik az anyát, a soron következő generációk egyre nagyobbak, egyre életképesebbek lesznek.

Mire beköszönt az igazi nyár, egy földi poszméhcsalád tagjainak száma elérheti a több százat is.

Ez egy újabb fordulópont a közösség életében: kezdetét veszi a hímek és a fiatal anyák egymásra találása. A hímek más fészekből származó fiatal anyákkal párosodnak, és ezután sajnos elpusztulnak. A faj fennmaradását biztosító fiatal, bepárzott anyák először az intenzív táplálkozással vannak elfoglalva, hogy feltöltsék zsírtartalékaikat a telelési időszak túléléséhez.

Fotó: Pexels / Michael Hodgins

Nyár végére az idős anyaméh és a dolgozók is elpusztulnak, mert a hűvös őszben és a táplálékhiányos időszakban nem tudnak életben maradni. A régi kolóniának így vége lesz, és a következő év kolóniáinak sorsa a bepárzott, telelésre elvonult fiatal anyák kezében van.

A Tölgy Természetvédelmi Egyesület kutatása szerint a poszméhek Európa-szerte létszámcsökkenést mutatnak, ami a megporzásban betöltött fontos szerepük miatt természetvédelmi szempontból is aggasztó lehet.

A 21 fajból álló hazai poszméhfaunában hét faj fokozottan veszélyeztetett, három veszélyeztetett és kettő sebezhető. 

Miért van szükségünk a vadméhekre?

Az önbeporzó szuperhibridek illúziójának világában néha elfelejtjük a természet alkotta csoda egyedülállóságát és nélkülözhetetlenségét: a vadméhek munkájának létfenntartásunkban betöltött szerepét. Hibrid ide vagy oda: a méhek javítják a napraforgótermés minőségét és olajtartalmát, nélkülözhetetlenek a lucerna vetőmagtermesztésben (például a Megachile rotundata), növelik a repcetermés mennyiségét és minőségét,

a poszméhek és művészméhek nélkül pedig aligha próbálkozhatnánk a gyümölcsök és zöldségek termesztésével.

Mert – bár a háziméhek szerepe is jelentős – minél több vadméh faj vesz részt a megporzási folyamatokban, annál jobb lesz a terméskötődés, ebből kifolyólag a termésbiztonság, a termés minősége és mennyisége is.

Fotó: Unsplash / Michelle Atkins

A poszméhek azért is nagyon hasznos rovarok, mert hosszú nyelvükkel némely virág nektárját (például a lóheréét) könnyebben elérik, mint más méhek. Érdekes példa erre Új-Zéland, ahol a helyi hártyásszárnyúak között egy olyan sem volt, aminek elég hosszú nyelve lett volna ahhoz, hogy a lóhere virágcsöve aljára nyúlhasson, ezért az Új-Zélandon termelt lóhere nem is hozott magot. A helyzet megoldására

Angliából – 18 ezer kilométerről – vitték a poszméheket Új-Zélandra, hogy az addig ott terméketlen lóhere végre magokat hozhasson. 

Nem ez az egyetlen izgalmas dolog, ami jellemzi ezeket a csodálatos dongó-féléket: ez a „Buzz” pollináció. A poszméhek testük rezgésével képesek kirázni a virágport azoknak a növényeknek a pollentokjából is, amelyek csak adott frekvenciájú rezgés hatására tudják felnyitni azokat. Felismerve ezt a csodálatos képességet, ma már sok növény megporzására felhasználják őket: például üvegházi paradicsom, paprika és áfonyavirágok megtermékenyítésére is. 

A vadméhekre akkor is számíthatunk, amikor a háziméhek még ódzkodnak a hidegtől, munkájukkal segítik a lerövidülő virágzási idő növényvédelmi problémáinak megoldását, és a kutatások szerint sok esetben jobb megporzók is, mint rokonaik, a házi méhek. A poszméhek távolságokat repülnek be, és nagy mennyiségű pollent képesek szállítani, a művészméhek sűrűn szőrözött testükből kifolyólag gyümölcsöskertjeink leghatékonyabb beporzói, de a gatyásméhek, bányászméhek, karcsúméhek és földiméhek munkája sem elhanyagolható: rendkívül hasznosak a szántóföldeken.

Itt az ideje segítenünk nekik!

Láthatjuk, mi mindent köszönhetünk nekik, és milyen szorgalommal dolgoznak a körülöttünk élő természet életben tartásán. És talán eljött az az idő, hogy ellensúlyozva az emberi tevékenység romboló hatásait, valamit mi is tegyünk annak érdekében, hogy kolóniáik fennmaradása biztosított legyen. Nem kell nagy dolgokra gondolnunk:

elég a fokozatos szemléletváltás, egy kímélőbb zöldfelület-kezelési gyakorlat, amiben nincs helye vegyszereknek és drasztikus emberi beavatkozásoknak.

Ültessünk olyan virágokat a kertbe, amik kora tavasztól késő őszig biztosítják a terület folyamatos virágzását, és fedezzük fel újra a vadvirágok, vadgyümölcsök lehetőségeit is! Gazdagítsuk fűszernövényekkel ágyásainkat és alakítsunk ki nektárfolyosókat!

Fotó: Unsplash / Neringa Normantaite

Kifejezetten poszméhbarát fajok a pongyola pitypang (Taraxacum officinale), a vörös here (Trifolium pratense), a fehér here (Trifolium repens), a mezei aszat (Cirsium arvense), a búzavirág (Cyanus segetum), a szarvaskerep (Lotus corniculatus), az imola (Centaurea spp.) és a tavaszi kankalin (Primula veris) is.

Gyógy- és fűszernövények közül ajánlom a rozmaringot (Salvia rosmarinus), az orvosi zsályát (Salvia officinalis), a mentát (Mentha spp.), a kakukkfüvet (Thymus spp.), a metélőhagymát (Allium schoenoprasum), a levendulát (Lavandula spp.), a kerti izsópot (Hyssopus officinalis), a citromfüvet (Melissa officinalis), az indás ínfüvet (Ajuga reptans) és a fekete nadálytövet (Symphytum officinale) is.

Fotó: Unsplash / Eduardo Goody 

Ha szeretnénk munkájukban gyönyörködni, kereshetjük őket a gyümölcsösben is: a szeder, a ribizli és az eper illata is csábítja őket. A paprika, paradicsom, cukkini és uborka virágai is vonzóak számukra, de ha van hozzá türelmünk, érdemes a lóbabnál elidőznünk, itt ugyanis egészen találékony módon gyűjtik a gyűjteni valót.

Mivel a nyelvük nem elég hosszú a lóbab virágának teljes tisztításához, egy apró lyukat ejtenek a virágokon, és ezen keresztül veszik magukhoz a táplálékot a virágok mélyéről.

A méhek világa kétségkívül fantasztikus. Megannyi színt, árnyalatot és titkot rejt magában. Alkalomadtán érdemes elmerülnünk mindennapjaik sűrűjében, és megismerni őket. Kiváló lehetőség ehhez Brehm gyűjtése, amiben megannyi képviselőjükkel megismerkedhetünk.

 

Ajánljuk még:

Mesél a Nemzeti Botanikus Kert – ez „Egy Mesés Program” lesz!

A közelgő gyermeknap országszerte a felnőttek számára is legalább annyi csemegét tartogat, mint az aprónépnek. Egy ilyen varázslatos kultbonbonból adunk most kóstolót, de ha minden ízére kíváncsiak vagytok, akkor érdemes elmenni vasárnap Vácrátótra, a Nemzeti Botanikus Kertbe, ahol a Meseszó Egyesület mesemondói várnak minden érdeklődőt jó szóval, csodás hangulattal és e titokzatos kert balzsamos illatával.