Ablakaink közkedvelt dísze, mégsem ismerjük eléggé – nem is csoda, hiszen 200 fajta muskátli létezik

Kert

Ablakaink közkedvelt dísze, mégsem ismerjük eléggé – nem is csoda, hiszen 200 fajta muskátli létezik

A régi falusi porták sosem feledhető muskátlis párkányainak képe az elmúlt másfél évtizedben veszített népszerűségéből, azonban az örök klasszikus feléledni látszik: tömegével kínálják magukat a szebbnél szebb tövek és változatok az áruházak és kertészetek polcain. Futó vagy álló, piros vagy tarka – a választék szinte követhetetlen. Nézzük hát a leggyakrabban elérhető fajtákat – ötletadónak vagy éppen kedvcsinálónak! Nagy muskátli-körképünk következik.

Az első ismert és feljegyzett muskátlifaj a dél-afrikai Pelargonium triste volt. Állítólag az 1600-as évek tájékán kerülhetett Európába tengeri szállítás útján, a Jóreménység-fokáról. Itt az 1630-as évekre bele is kezdtek termesztésébe és az ezzel kapcsolatos kísérletezésbe.

A ránk maradt írásos emlékek szerint a Pelargonium nemzetségnevet Johannes Burman adta 1738-ban, a görög pelargós, azaz gólya szóból, mivel a növény virága a gólya csőrére hasonlított. 

A köznyelvben csak muskátliként vagy parasztmuskátliként ismert Pelargonium x zonale a leginkább elterjedt és kedvelt fajta idehaza: szinte nincs is olyan vidéki porta, ahol ne találkoznánk vele. Bokros, feltörő növekedés jellemzi és molyhos, hullámos élű, kissé karéjozott levelek. Levelein barna, gyűrűszerű sávok találhatók: úgynevezett zonális foltok. Virága fajtától függően lehet egyszerű, féltelt vagy telt – a fehértől a sötétbordóig számos árnyalatban.

Fotó: Pixabay / Tove Madsen

Igényes növénynek nem mondhatnánk, de tény, hogy a gondoskodást sokkal szebb virágzással hálálja meg. Kifejezetten kedveli a napos, meleg helyeket, és bár a többi muskátli fajnál kisebb a vízigénye, a napi egyszeri öntözést számára is biztosítani kell. Ha azt szeretnénk, hogy minél tovább és minél nagyobb pompába öltöztesse ablakainkat vagy udvarunkat, akkor érdemes a kifejezetten muskátlik számára összeállított speciális virágföldbe ültetnünk az általános virágföldek helyett.

Az ápolási munkák közül legfontosabb az elszáradt vagy elsárgult növényi részek eltávolítása, mert ezzel serkenthető az új virágok kialakulása, valamint megelőzhető a betegségek megjelenése, terjedése is.

A nemesítők rengeteg energiát és időt áldoztak a Pelargonium x zonale különböző változatainak kialakítására, így ma már igen széles kínálatot érhetünk el. Létrehozták a legkülönfélébb féltelt vagy telt virágú, a rövid ízközű, jó elágazású, erős szöveti felépítésű növényeket, amelyek folyamatosan és egyenletesen képesek virágozni, korán díszítenek, ellenállóbbak a kártevőkkel és betegségekkel szemben és jobban tűrik az időjárás változékonyságát is.

Fotó: Pixabay / Albrecht Fietz

A Pelargonium zonale 'Linus' egy kellemesen rózsaszín, a virágok belseje felé magenta árnyalatban sötétedő fajta, aminek virágzása dús és rendkívül esztétikus. A Pelargonium zonale 'Gatwig' egy narancsos árnyalatba hajló rózsaszín virágokat hozó változat, a Pelargonium zonale 'Toskana' pedig a klasszikus hangulatot idéző pirosvirágú nemesítés. Az egyik kedvencem a Pelargonium zonale 'Lasse', ami gyönyörű hófehér virágaival emelkedik ki a többi muskátli közül. Az Alice gyönyörű sötétrózsaszín virágokkal magasodik az ég felé, a Green idols salmon lazacrózsaszín árnyalattal ejti rabul a kertbarátokat, a Morning sun pedig különleges narancssárga virágokba öltözteti klasszikusunkat.

A Pelargonium peltatum jellemzője az elfekvő, vékony, csüngő, fásodó szár. Levelei fényesek, húsosak, enyhén karéjozottak. Virágai szintén lehetnek egyszerűek, félteltek vagy teltek, viszont az előző fajnál kevesebb virág fejlődik ki a virágzatban. Cserébe száruk erős, jobban ellenáll a szélnek, és jobb elágazóképességgel is rendelkeznek. A Pelargonium peltatum 'Violet Fontaine' rózsaszín virágai kedves, finom hangulatot hoznak a mindennapjainkba, a Pelargonium peltatum 'Rouge Fontaine' pirosvirágú futó habitusa pedig a tiroli táj képeit idézi fel.

Fotó: Pixabay / Jackie Lou

A sokak által csak tiroli muskátlinak nevezett futó változatok kiválóan alkalmasak balkonládák beültetésére. Legnépszerűbb közülük a Ville de Paris sorozat, ami akár egy méterre is képes lefutni. Számos változata megvásárolható: a Glacier white, a Lilac, a Pink, a Red vagy éppen a Rheinberg.

A Pelargonium zonale és peltatum fajokból létrehoztak úgynevezett félfutó, interspecifikus hibrideket is, amelyek szintén kedvelt változatai a kertészeti áruházaknak. Van belőlük lila, bordó és bordó cirmos is, de a borvörös, a bíbor és a fehér is megtalálható a kínálatban.

Fotó: Pixabay / Lena Svensson

Angol muskátlinak is nevezzük a Pelargonium grandiflorum-ot, ami egy bokros habitusú, kerekded vagy ovális, durván fogazott levelű fajta. Széles, kissé tölcséres, nagy virágai bár tetszetősek, a szabadban nem védett helyen a széltől és esőtől könnyen sérülhetnek, ezért ezek a fajták inkább esőtől és széltől védett, világos helyekre alkalmasak. Azonban, ha van megfelelő helyünk, mindenképpen érdemes hazavinnünk pár tövet belőle, mert nagy és egyedi mintázatú virágai az egyik legtetszetősebb muskátli változattá teszik.

Legkedveltebb fajták a Bermuda merlot és a halványabb rózsaszín Bermuda rose, az egészen különleges árnyalatban tündöklő Candy flowers peach cloud, annak Violet változata és az egyedien lilás-fehéres Angel eyes randy.

Természetesen számtalan más változat is létezik, amelyekkel időnként találkozhatunk a boltok polcain: ilyen a fehér-lila tarka virágokat hozó Pelargonium cripum 'Lizzy' illatmuskátli vagy a babarózsaszínben pompázó rózsamuskátli, a Pelargonium zonale 'Appleblossom' is. Az illatmuskátlik jellegzetes ismertetőjegye balzsamos illatuk: a rózsaillatú (Pelargonium graveolens), a menta illatú (Pelargonium tomentosum) és a citromillatú muskátli (Pelargonium citriodorum) is. Bár virágzásuk közel sem olyan élmény, mint az alapfajoknál – a dús zöld levélzet és a távolabbról is érezhető illat kárpótol érte, ráadásul a citrom- vagy a fenyőillatú változatról úgy vélik, hogy még a szúnyogokat is távol tartják.

Fotó: Unsplash/ Tina He

A Fireworks Scarlet-ként árult változat egy közepesen erős növekedésű, időjárásálló fajta, ami hegyesen karéjozott és díszített levelei felett folyamatosan megújuló, különleges csillag formájú kárminpiros virágokat hoz: ugyanez jellemző a Fireworks Pink-re is, ami az előző rózsaszín változata.

Valódi különlegesség a Caramel Red, amely sötétbarna színű és világos zöld keretes levelei felett narancsszínű, telt virágokat hoz.

Láthatjuk tehát, hogy bővelkedünk muskátlikban és változataikban. Hálás dísznövény, amely képes helytállni az egyre melegebb nyarakon is. Érdemes tehát újragondolnunk a vele kapcsolatos elképzeléseinket, és megpróbálkoznunk pár újabb változattal is.

Ajánljuk még:

Levendula a szelfin túl: így használd főzéskor, sütéskor

Itt a nyár, egyre több helyen lilák a domboldalak – aki teheti, levendulaszüretre indul – vagy legalább egy szelfi erejéig elmerül a levendulásban. Joggal tart igényt e jeles növény a népszerűségre, hiszen szépséges, látványa is megnyugtató, gyógyhatása bizonyított, és a szépségápolásban, a kozmetikában is „jeleskedik”. Vannak, akik csupán „molyirtónak” tartják, mások a fűszerek közé, a konyhába is beviszik.