Reméljük, beteljesedik, amit ma Novajon remélnek – kormozással ünneplik a farsang végét a novajiak

Mit jelent pontosan a „remélés”? Kik a remélők?

A remélés magában hordozza a szó konkrét jelentését, valamint átvitt értelemben is számos szimbólumot jelenít meg. Tél végén reméljük, hogy mihamarabb jön a tavasz, a megújulás, a változás ideje, mely bőséget, termékenységet hoz. Másfelől pedig a fiatal leányokról, akiket a házról-házra járó legények bekormoztak, remélték, hogy a következő évben eladó sorba kerülnek, megházasodnak.

Tehát itt a kormozás volt a termékenységvarázsló rituálé?

Pontosan.

A kormozók, vagyis a remélő legények húshagyó kedd hajnalától kezdve házról-házra jártak, kutatva az eladó sorban lévő, fiatal leányokat.

Az ő arcukat korommal megkenve „jósolták”, hogy a következő évben házasság, gyermekáldás várható, valamint a fekete por lemosása megtisztulást is jelentett. Egyúttal a párválasztás, jegyesség szimbóluma is.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Te nem féltél gyerekkorodban a kormozó legényektől? Hogy emlékszel vissza?

Ó, dehogynem. Ám nem úszta meg senki. Kisebb gyermekként még elbújtunk: padlásra, szobába, kamrába, ágyneműtartóba menekültünk, ám onnan is kiszedtek. Ahogy azonban telt az idő, cseperedtünk, úgy a félelmet felváltotta a várakozás és pozitív izgalom.

Később már, népviseletbe öltözve vártuk a legényeket a kapuban. A kormozásért cserébe pedig ajándékot adtunk, s adnak mindmáig a lányok. Szalonna, kolbász, tojás, bor és pálinka jár a remélő legényeknek.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Mikor volt az első remélés Novajon?

Az első írásos feljegyzéseink az 1800-as évekből származnak, de úgy gondoljuk, hogy már korábban is jelen volt a falu életében. Az évek során nagyon változó volt, hogy hány remélő járta az utcákat. Egyes időszakokban 8-10 legény, máskor több tucatnyian. De sosem maradt el. A háborúk ideje alatt volt egy kis szünet ugyan, ám a falu tanítói akkor is meséltek róla a gyerekeknek, életben tartva ezzel a hagyományt.

Sok népszokás továbbélését ma már hagyományőrző egyesületeknek, helyi civil összefogásnak köszönhetjük. Novajon minek köszönhető, hogy ma is él a remélés?

A remélés fő motorja mára Juhász Józsefné, Piroska néni, akinek nagyon köszönjük a fáradhatatlan, s a közösséget összetartó munkáját.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Kisebb szünet után az 1960-as években lendült fel újra a remélés hagyománya,

ekkor Bakó Ferenc és Paládi-Kovács Attila, az egri Dobó István Vármúzeum Fotóadattár munkatársai egy fekete-fehér filmet is készítettek a szokásról, mely mindmáig elérhető, de elég sok régi fotó is rendelkezésünkre áll, melyből tudunk építkezni.

Változott-e a hagyomány a kezdeti állapot óta?

Nagyszüleim, dédszüleim elbeszéléseiből tudjuk, hogy folyamatosan formálódott. Ahogy változik a kor, úgy változott vele a remélés menete is. Nem kell nagy módosításokra gondolni, de ahogy teltek az évek, úgy egyre többen szerettek volna részt venni benne, így például ma már nem olyan szigorúak a részvételi „szabályok”. Gondolok itt arra, hogy ameddig régen csak a fiúk csatlakozhattak a remélő menetbe, ma már lányok is részt vesznek, egyre többen.

A remélés régen húshagyó kedden volt, napjainkban az azt megelőző farsang szombatján tartják, azaz a hamvazószerda előtti szombaton, idén március 1-jén.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Hogy kell elképzelni a remélést? Mi történik ma Novajon?

Ma már nem hajnalban indulnak a remélő legények, hanem délelőtt 11 órakor. Az elmúlt években egy lakodalmas menetet is társítottunk a kormozó hagyomány mellé, így most már egy nagy-nagy farsangi forgatag lett az egész program. Persze sok esetben meghagytuk a régi szokás alappilléreit, például a farsangi szerepcserét a nemek tekintetében, tehát a jelmezesek között nem csak a vőlegény férfi, de a menyasszonyi ruhát is fiú ölti fel. Ők a „jeden pár” (jegyespár), akik a felvonulás elöljárói. Változás továbbá az is, hogy a felvonulók között már a legények mellett a novaji népviseletbe öltözött fiatal leányok is megjelennek.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Nagyon örülünk, hogy a településünk lakói között (is) olyannyira népszerű ez a hagyomány, hogy jövőre még több autentikus ruhát kell varratnunk, olyannyira sokan szeretnének beöltözni és részt venni a felvonuláson. A menetet élőzene kíséri, a zenészek egész idő alatt platós kocsin játszanak. Később a remélők által gyűjtött alapanyagokból estebéd készül, majd

este az úgynevezett „cuháréval”, azaz táncos, zenés bállal zárul a program.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Az eseményen résztvevő látogatók hogyan tudnak részt venni a szokásban?

Úgy látjuk, hogy abszolúte partner az is, aki nem helybeli. Egyeseket megnevettet, másokban emlékeket idéz, megint mások dalolva, vigadva kísérik a menetet.

A kormozás hagyománya a legnépszerűbb, senki nem távozhat tiszta arccal.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Amikor a kormozó legények látják, hogy valaki távolságtartóbb, tréfásan oda is kiáltják, hogy:

„nagy szégyen ám, aki kormozatlan marad, mert az vénjány marad!”

Ezzel is a régebbi idők párválasztási szokására utalnak.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Nincsenek ijesztő álarcok, giccses hacukák, viszont nagyon sok hagyományos alak jelenik meg a felvonulók között. Úgy tűnik, ezt a hagyományt sikerült tisztábban megőrizni.

Bár megadott keretek között nyitottak vagyunk az újításokra, ez nem jelenti azt, hogy minden megengedett. Sőt!

Nagyon figyelünk arra, hogy ne egy fejetlen maszkabál legyen ebből a legalább 200 éves múltra visszatekintő hagyományból, hanem egy élő népszokás.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

A menetben részt vevők száma nem kötött, ám vannak állandó, nélkülözhetetlen zsánerfigurák mint például drótos tót, köszörűs, tollas (toljus) zsidó, kéményseprő, melyek jelenléte elengedhetetlen – ők jelenítik meg eleink szakmáit, régi mesterségeit.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Pampuska – vagy ahogy ti mondjátok, „pampucka” itt is van –, de ennél szélesebb a helyi specialitások kínálata. Mit kóstolhatunk még a novaji remélésen?

A szokásos farsangi fánk mellett a novaji „rezgő” rétes az egyik legsajátosabb helyi specialitásunk. Emlékszem, kislányként sokat segédkeztem, amikor nagymamám készítette. A másik helyi finomság a novaji hurka, melyet nagyon sok látogató dicsér sajátos fűszerezése, ízesítése végett. Gyakran mondják, hogy ilyen finomat máshol még nem ettek.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

A remélés 2016-ban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is felkerült, egyre többen látogatják. Milyen a fogadtatása?

Mi nem őrizni szeretnénk ezt a hagyományt, hanem megélni. Nem könyvek lapjai közé, vagy vitrinbe zárva kell dédelgetni, hanem csinálni, szervezni, kutatni és életben tartani szépségeivel vagy éppen nehézségeivel, és mindezzel együtt átélni azt, amit nyújt. Ezért hoztuk létre a Novaji Remélők Egyesületét, melynek köszönhetően közel 10 éve szerepelünk az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti jegyzékében.

Fotó: remeles.hu / Farkas-Mohi Balázs

Ez az egyesület egy remek csapat, melyben megszületik mindaz, ami a remélés egyik fontos lényege és üzenete a helybéliek és a távolabbról érkező nézők számára is: együtt alkotni, mulatni, jól érezni magunkat –

egy összetartó, nagy csapat tagjaiként hagyni örökül a magyarság egyik kincsét az utókornak.

Ezért is örülünk az egyre nagyobb népszerűségnek, hiszen ezzel azt érezzük, hogy fontos és hasznos, amit csinálunk, ám egyben kérjük a látogatókat, hogy a fent említett keretek között vegyenek részt a programon, hiszen így tud továbbra is hiteles és tradicionális maradni a remélés hagyománya.