Olcsóbb, egészségesebb és fenntarthatóbb gazdálkodást biztosítana a No-till – Berend Ferencet kérdeztük a módszerről

No-till technológia

A no-till (más néven talajművelés nélküli vagy direktvetésen alapuló gazdálkodás) egy olyan gazdálkodási módszer, amely során a talajt nem forgatják, nem szántják vagy ássák fel. Vetés előtt ezeken a területeken takarónövények magvait szórják el, amelyek visszapótolják a talajba a tápanyagot, egyben segítik, hogy ne száradjon ki a föld, ráadásul elnyomják a gazokat is. Ezeket a növényeket aztán fogyaszthatják az állatok is, akik természetes úton további tápanyagot biztosítanak a talajnak, így segítenek, hogy egészségesebb élelmiszerek teremhessenek. Létfontosságú lenne a talajvédelem ezen formáját minél több helyen alkalmazni, pláne napjainkban, mikor egyre több kutatás jelenik meg a tápanyagszegény élelmiszerekről és a föld rohamosan csökkenő humuszkészletéről.

Honnan indul az ön története? Mi vezetett oda, hogy a talajforgató gazdálkodás helyett egy, ma még jóval kevésbé elterjedt gazdálkodási formát választott?

A gazdálkodás nem újkeletű tevékenység a családban, én is agrármérnök vagyok. A forgatás nélküli művelést édesapám már 2009-ben elkezdte, de akkor még csak a teljes területünk relatív kicsi részén. A gazdaságba érdemben 2011-ben kapcsolódtam be, akkor leültem és kiszámoltam, hogy azt a fajta szántó művelést, amit addig folytattunk, gazdasági szempontból egészen egyszerűen nem éri meg folytatni. Kiderült, hogy jövedelmezőbb, ha a teljes gazdaságot no-till, azaz direktvetésen alapuló művelésre állítjuk át.

A gépparkunk akkoriban még teljesen hagyományos volt, azzal álltunk neki, hogy az akkor művelt mintegy hatszáz hektárt ilyen rendszerbe állítsuk át. Rengeteg tanulás és tapasztalás, valamint a természeti környezet felől érkező impulzusok sora vezetett aztán oda, hogy 2019-ben a gazdaságunkat majdnem száz százalékban sikerült no-till-re átállítani, és a gépparkunkat is a speciálisan erre tervezett eszközökre cseréltük.

Ha ilyen pontosan ki lehet számolni, hogy egyszerűen nem éri meg a szántásos művelés, akkor mégis miért ez az általános? Mi lehet a gátja, hogy a bizonyíthatóan eredményesebb no-till művelés szélesebb körben is elterjedjen?

A legnehezebb talán a berögzült szokásokat levetkőzni. Nem kevés alázat és belátás kell annak elfogadásához, hogy

az évtizedeken át oktatott és folytatott szántó-művelésnél vannak sokkal eredményesebb, a környezetet jóval kevésbé terhelő megoldások is.

A másik nehézséget a támogatási rendszerek jelentik, amelyek egyértelműen a klasszikus szántó művelésre lettek kitalálva, elsősorban azt ismerik, azt dotálják, illetve veszteséges működés esetén is fenntartják a rendszert. Pedig ha szélesebb körben elterjedt volna ez a fajta művelési mód, akkor az olyan porviharok is ritkábbak lennének ,mint ami pár napja tömegkatasztrófához vezetett. Rengeteg oka van a történteknek, de egészen biztos, hogy a helytelen talajművelés következményeként kialakult por is közrejátszott benne.  A no-till művelési rendszerben ilyen egészen egyszerűen nem tud kialakulni.

Milyen hátránya van a no-tillnek, ami késleltetheti a változást?

A talajművelés nélküli gazdálkodásnál el kell felejteni az automatizmusokat, sokkal jobban kell figyelni a gazdaságot körülvevő környezetre, együtt kell élni vele, reagálni kell a változásokra. Nálunk például egészen 2020-ig minden nagyon szépen alakult, akkor viszont megjelent a spanyol csiga, ami nagy kárt tett a kukorica- és a napraforgótáblákban. Mivel kémiai csigaölő szert nem szeretnénk használni, a kapás növények esetében ettől kezdve részben sekély sávművelést alkalmazunk, ami azt jelenti, hogy a sorok helyén a vetés előtt a talajt 25-30 cm szélességben, 5-10 cm mélységben megdolgozzuk. Az így kialakított vetőágy fizikai akadályt jelent a csigáknak, nem tudnak kárt tenni a növényben.

A hagyományos szántóműveléssel összehasonlítva a no-till rendszerben milyen terméseredményeket sikerül elérniük?

Egyértelműen jobbat. Különösen jó példa volt 2022, amikor még ott is jobbak lettek az eredményeink, ahol a szárazság vagy a csiga kárt tett az ültetvényekben. Tapasztalataink szerint a hagyományosan művelt táblákhoz képest a mi tábláinkról akár fél-egy tonnával is többet tudunk betakarítani. A tavalyi évben az extrém aszály miatt a kukorica termésátlaga országosan alig érte el a három tonnát hektáronként. Nálunk ahol a csiga megette és újra kellett vetni, ott volt 2,7 tonna, de ahol nem volt ilyen kártétel, ott

simán elértük a 3,9 tonnát is, miközben a környéken két-három tonna között arattak!

2022-ben augusztus 31-ig összesen 230 mm csapadékunk volt, a búzából mégis tudtunk csinálni 6,5 tonna üzemi átlagot 220 hektáron, miközben az országos átlag négy tonna körül alakult.

A környezeti tényezők mellett a terméseredményeket a művelési mód is egyértelműen befolyásolja, még a no-till és a sávosan művelt táblák eredménye között is tonnákban mérhető a különbség. Amint belenyúltunk a talajba, rögtön fél tonnával kevesebb volt a kukorica termése. Mi Somogyban egy olyan területen gazdálkodunk, ahol a csapadék mennyisége sokkal kevesebb, mint mondjuk tőlünk északra a Balaton partján vagy délebbre Kaposvár környékén. Minél aridabb (szárazabb – a szerk.) körülmények között gazdálkodik az ember, annál kevésbé érdemes, sőt nem lenne szabad belenyúlni a talajba.

A talajművelés nélküli gazdálkodásban hogyan történik a tápanyag utánpótlása?

A tápanyagutánpótlás legegyszerűbb formája, ha állatot viszünk a területre, ami megfelelő odafigyeléssel és gondossággal kezelve exponenciális szervesanyag-felhalmozódást okoz. Mi is ezért kezdtük el az állattenyésztést 2020-ban. Magam sem gondoltam volna, de kutatások igazolják, hogy

a szarvasmarha legeltetése során valójában nem is a trágya a leghasznosabb, hanem a nyál és a vizelet.

A nyál ugyanis enzimatikusan serkenti a talaj mikroorganizmusainak fejlődését, a vizelet pedig tiszta, könnyen felvehető nitrogént ad a növényeknek. A trágya ugyanakkor arányaiban sokkal kevésbé tud hasznosulni, mert lebomlása során nagyon sok tápanyag elillan belőle. No-till gazdálkodás során a szerves trágyát nem forgatjuk be a talajba, hanem komposztot érdemes készíteni belőle. Ha így szórjuk ki a felületre, akkor alig van tápanyagvesztés.

Hogyan kell elképzelni a szántóföldi legeltetést?

Ez a legrosszabb, hogy

szántónak hívjuk, pedig mi nem szántunk, sőt már nem is műveljük a talajt.

A szántóföldi állattartás, legeltetés alapfeltétele, hogy a talajunk egészséges, szerkezetileg feszes legyen. A szántásos technológiával művelt talajon ezt nem lehet megcsinálni, mert ha esik az eső, akkor az eketalpig süllyed benne a marha. Ezt is tanulnunk kellett, de most már teljesen jól beállt a szakaszos legeltetés. A területeket a tápanyagszolgáltató képességtől függően különböző méretű szakaszokra osztjuk, melyeken maximum két napot tartjuk az állatokat. Azt tapasztaltunk, hogy az állatoknak köszönhetően a földek nagyon szépen beértek, a talaj a fölső nyolc centin teljesen morzsalékos lett.

Hogy működik együtt ugyanazon a területen az állattartás és a növénytermelés? 

Miután a nyári betakarítású főnövényünket betakarítjuk, a területet takarás és talajjavítás céljából bevetjük valamilyen növénykeverékkel. Mi leggyakrabban a homoki zab, rozs, lóbab, facélia, és tillage radish keverékeit használjuk. Ha ezt mondjuk augusztus elején elvetjük, akkor október végére már ad egy olyan zöld tömeget, amire rá tudjuk engedni az állatokat, akik ráadásul évszaktól függően tudnak válogatni a különféle tápanyagokban gazdag növények között. Míg ősszel inkább a zabot, télen a fehérjében és mikroelemekben gazdagabb lóbabot és tillage radish-t keresik. A bojtos gyökérrel rendelkező takarónövények átszövik és a velük élő gombákkal együtt nagyon jól fellazítják, morzsalékossá teszik a talaj felső rétegét. A legeltetést követően direktvetéssel vetjük el a következő főnövényt, amit könnyen megtehetünk, mert az állatok nem okoznak akkora taposást, mint amit gondolna az ember. Jól mutatja ezt az is, hogy mikor januárban esett 126 mm eső, akkor állt a víz a talajon és helyenként 5-10 cm mély csapák (állatnyomok – a szerk.) voltak. Néztem, hogy ebből mi lesz, de aztán a talajvizsgáló pálcát ezeken a helyeken is 20-25 cm mélyre le tudtuk dugni, míg máshol minimális akadással akár 80 cm mélyre is lement, tehát sem az eső, sem pedig a taposás nem okozott különösebb talajtömörödést.

Ez a művelési rendszer automatikusan bio?

Nem. A helytelenül végzett bio művelés sok esetben tönkreteszi a talajt, mert a gyomszabályozást sok talajmunkával igyekszik biztosítani. Erről sokat mond szerintem az a saját kísérletünk, mikor homoki zabot termesztettünk bio, no-till és mind-till művelésben. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a terület kap egy öt cm mély vertikális tárcsaművelést. Azt láttuk, hogy míg a no-till és mind-till elveket követő területeken nem jelent meg a zab legnagyobb ellensége, a vetésfehérítő, addig a bioban a teljes terület érintett volt. Hogy megvédjük a termést, egy literenként négyezer forintba kerülő biológiai készítménnyel kellett lefújni a táblát, hektáronként négy literes dózissal, vagyis költséges dolog „gyógyítani a növényt”. Ugyanakkor

ha egészséges talajunk van, akkor a növényünk is egészséges lesz, nem kell vegyszereket használnunk.

Az általunk használt regeneratív gazdálkodásban ugyan bizonyos mértékben még mindig szükséges a gyomirtó használata, de elképesztő mértékben átalakul a gyomflóra. Egy no-till művelésben például a parlagfű a második-harmadik évben teljesen eltűnik.

Ha valaki nem 6-700 hektáron, hanem kiskertben gondolkozik, akkor is van esélye no-till elveket követni?

Igen, a kiskertben ráadásul sokkal több lehetőségünk van az esetleges hibák javítására. Az ember a kiskertben általában sokkal többet vet egy növényből, mint amennyire tényleg szüksége van, így ha valami probléma lép fel, vagy mondjuk túl jót akar a gazda és túladagolja az istállótrágyát, még akkor is marad neki valamennyi, amiből tud csemegézni. De a mi küldetésünk az, hogy megmutassuk, a magyar mezőgazdaság még homoktalajokon is képes lenne gazdaságilag jövedelmező módon megfelelő mennyiségben minőségi élelmiszert előállítani.

Miért jó ezt csinálni? Miért nem mást csinál?

Mert ez érdekel. A szántás elhagyását először puszta gazdasági érdekből kezdtük, mára azonban egyfajta küldetéssé vált. Fellengzős szöveg, hogy

mindenki világbékét akar, de mi tényleg azt szeretnénk bemutatni, hogy normálisan is lehet termelni,

miközben nemcsak a talajt védjük, de olcsóbb és egészségesebb élelmiszert tudunk előállítani az embereknek, akiknek így nem a művi, gyárakban készített ételeket kellene enniük.

Az USA-ban azt mondják, hogy az egészséges talaj ott kezdődik, ha egy négyzetlábban (kb. 30x30cm) van 4 darab giliszta, nálunk ezzel szemben egy ásónyomban 4-8-12 gilisztát találunk, Ha végre békén hagyjuk a természetet, engedjük a földjeinket maguktól dolgozni, akkor minden ismét elkezd majd működni!

Berend Ferenc No-till gazdasága jelenleg versenyben van a Highlights of Hungary shortlistjén, hogy támogatást nyerjen munkájához. A 2013-ban alapított Highlights of Hungary célja, hogy a kiválóság, a hazaszeretet és a cselekvő lokálpatriotizmus értékei mentén, évente elismerje és széles körben megismertesse a legkiválóbb emberi teljesítményeket, valamint közösséget szervezzen azok alkotói és alakítói köré. Nagyköveteik támogatásával évről-évre olyan kiemelkedő történeteket és kiváló teljesítményeket gyűjtenek össze szerte a Kárpát-medencében, melyekre méltán lehet büszke mindenki, példaértékűek, szemléletformálóak és társadalmilag hasznosak. 

Nyitókép: Berend Ferenc