Hős

Meseterápiával a problémák ellen: a fabula gyógyító ereje

A népmesék láthatatlan erejét és bölcsességét már tizenöt éve ünnepeljük szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján. Remélem fentről is egyetért velem a „nép mesemondó fia”: a mesék nem csak a gyerekek világát válthatják meg: kortól függetlenül, mindenkiét.  

Mindig is bizalmas kapcsolatban álltam a mesékkel. Nemcsak gyerekkoromat segítette a történetek óriási, határokat, országokat, birodalmakat átívelő ereje, de felnőttkoromban is erős kapaszkodót nyújtott: mai napig terápiakánt használom a meséket, hiszen minden egyes alkalommal máshogy élem meg őket, mást látok a történetben, és általuk a saját életemben is. Mielőtt még furcsán néznél rám, és megrögzött Pán Péternek, felnőni nem akaró, Y generációs mesefanatikusnak hinnél, elmondom, hogy a korfüggetlen, időseknél is fiataloknál egyaránt működő meseterápia ejtett rabul.

Felnőtt fejjel is el lehet tévedni az Óperencián, meg lehet mászni a több ezer méteres Üveghegy csúcsát, és bele lehet kóstolni a mérgezett almába – ami azt illeti, pontosan ezeket csináljuk a mindennapjaink során is. Küzdünk, harcolunk a jóért, a saját igazunkért, keressük a boldogságot,  miközben szívünk szerint gebéből táltos paripát, varangyos békából herceget varázsolnánk.

Gyerekfejjel adaptáljuk a földre szórt, apró bölcsességmorzsákat; csipegetjük, emésztgetjük a titkos tanítást, azt az univerzális tudást, amit a mesék világa adni hivatott – felnőttkorban sincs ez másként.

Minden mese egy-egy élethelyzetre reflektál, és nincs olyan élethelyzet, amelyre ne született volna mesebeli történet. Mindenkinek van egy népmeséje, amit a saját életével és döntéseivel ír,

és mindenkiről szól egy ezeréves történet, ahol kincsekre bukkanhat, rejtett erőforrásokat fedezhet fel.

A mesék életünk álomszerű lenyomatai, teljes egészében rólunk, emberekről szólnak: a megélt tapasztalatainkról, a ránk váró próbatételekről, a legtitkosabb vágyainkról és félelmeinkről, a megválaszolatlan kérdéseinkről. A meseterapeuták által a mesék birodalma a saját életünket képviseli, a mesehősök saját magunkat, a próbatételek pedig a megoldásra váró krízishelyzetünket, feladatunkat szimbolizálhatják. 

A mesékkel végzett önismereti munka ezerszeresen is kifizetődik, ha a lélek befogadja a történetet, dolgozik vele, és a személyes élmények bevillanását sem nyomja el.

A mese üzenete mindig az lesz, amire szükségünk van, és amit magunkévá tudunk tenni,

de nem kell megijednünk, ha valaki mást lát az adott mesében, mint mi! A népmesék esszenciáját a metamorfózis adja: mindenki máshogy éli meg, mássá válik, mást tesz magáévá a történetekből.

Az a jó a meseterápiában, hogy megtalálhatjuk azokat a hiányzó puzzle darabokat az életünkből, amiket sokszor nem látunk meg – vagy épp máshova próbálunk beilleszteni. Navigál a krízishelyzetekben és egyensúlyvesztésekben, segít legyőzni azokat a bizonyos hétfejű sárkányokat, gonosz boszorkákat és mostohákat.

Az én életemben a mesék képesek univerzális szabályokat állítani, értelmezni, dekódolni a saját valóságomat. Megtanítanak megfontoltan lépni a történetemben, boldogulni a probléma- és kudarchelyzeteimben.

Arra biztatok mindenkit, hogy óvjuk, őrizzük, kamatoztassuk őseink örökségét, adjuk tovább a ránk maradt történetek erejét! A mesékből kinőni nem lehet, csak rosszul nézni a történetre. Cserna-Szabó András szavaival élve: „A mese mindegy, a mese mindig ugyanaz. A mesélés mikéntje és az érzelmi töltet, csakis ez a lényeg!”

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X