Joghurttenyészetet „pumpált Amerika végbelébe”, majd feltalálta a müzlit – John Harvey Kellogg portréja

Kellogg a Battle Creek Szanatórium főorvosaként szerzett elsőként hírnevet magának. Adventistaként hitt a vegetáriánus étrendben, az alkoholtól és a cigarettától való tartózkodásban, és a rendszeres testmozgás fontosságában. És bár egy idő után kilépett az adventista gyülekezetből, utána is a vegetarianizmus szószólójaként ismerték. Nagy híve volt a magvak fogyasztásának, és szilárdan hitt abban, hogy a növekvő népesség okozta élelmiszerhiányra ezeknek a növényeknek a fogyasztása lehet a megoldás. Olyannyira elkötelezett volt a témában, hogy ő maga szabadalmaztatta a mogyoróvaj előállításának módját is, és tápláló fehérjepótlóként hozta forgalomba olyan emberek számára, akik alig tudtak szilárd ételt enni. 

Kellogg az egészséges életmód híveként gyakorta tartott órákat háziasszonyoknak az ételkészítéssel kapcsolatban, s ezeken légzőgyakorlatokat is vezetett, lelkesen hirdette a megfelelő emésztés fontosságát. Komoly híve volt a fényterápiának, a szanatóriumban, ahol dolgozott, gyakran használták is a mesterséges napfürdőt. Rögeszméje és orvosi kíváncsiságának központi szereplője a bélrendszer volt, szerinte az összes betegség kilencven százaléka a gyomorból és a bélből származik, amit a húsételek emésztetlen maradványaiban ismétlődő rothadásos változások okoznak. Kedvenc eszköze egy beöntőgép volt , amely másodpercek alatt tizenöt gallon vizet tudott átvezetni a beleken. Minden vizes beöntést egy nagy adag joghurt követett – a felét elfogyasztották, a másik felét beöntéssel adták be, Kelloggot idézve: „így a védőcsírákat ott ültetjük el, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, és a leghatékonyabb szolgáltatást nyújthatják”. A bélrendszer nagykövete viszont még ennél is tovább ment: Kellogg

azt állította, hogy azáltal, hogy joghurttenyészeteket „pumpált Amerika végbelébe”, sikerült meggyógyítania a gyomorrákot, fekélyeket, cukorbetegséget, skizofréniát, mániás depressziót, vérszegénységet, migrént és a korai öregedést.

Ugyancsak őt idézve: „Nincs olyan, amit egy tiszta bél ne tudna kezelni”.  

Kellogg számos utazást tett, ahol a legnagyobb európai orvostekintélyeknél tanult orvoslástant, sebészetet és fiziológiát. Tagja volt a vezető orvosi társaságoknak, köztük az American Association for the Advancement of Science-nek, az American College of Surgeons-nak és az American Medical Associationnek. Dr. Kellogg számos új technikát vezetett be pályafutása során, elsősorban a hasi sebészetben, és rendkívül alacsony halálozási arányt ért el az egészen elképesztő,  67 éves pályafutása alatt végzett több, mint 22 000 műtét során. A korabeli beszámolók szerint a szanatóriumban végzett munkájáért és műtétekért nem vett fel tiszteletdíjat, bevételei abból a közel 50 könyvből és orvosi értekezésből származtak, amelyeket hosszú pályafutása során adott ki. 

 John Harvey Kellogg

De mégis hogyan kötött ki egy ennyire nagytudású és nagyrabecsült orvos a gabonapelyhek világában?

Már orvostanhallgató korában szentül vallotta, hogy az embereknek szükségük van készételekre, legalábbis fogyasztásra kész gabonafélékre. A szanatóriumban ezt az ötletet meg is valósította: létrehozta a granolát, amely zabpehely, kukoricaliszt és búzaliszt keverékéből állt, és amelyet olyan hőkezelésnek vetettek alá, amely a keményítőt könnyebben emészthetővé tette. Az új összetételnek hamar híre ment, és miután a feltaláló kipróbálta a granolát a szanatóriumban, sok vendég szerette volna otthon is enni, ezért Kellogg megalapította a Sanitas Food Company-t. 

Dr. Kellogg orvosi pályafutása alatt arról is meggyőződött, hogy az emésztési zavarokat és a fogszuvasodást jelentős mértékben elősegítette a fogak nem megfelelő „használata”, ugyanis akkoriban nem rágták meg alaposan az ételt, pontosabban kevés volt az olyan táplálék, amely megfelelő munkára késztette volna az állkapcsot és a fogakat. Kellogg ezért megkövetelte pácienseitől, hogy minden étkezést úgy kezdjenek, hogy lassan rágjanak meg egy kis szelet száraz cvibakot, ami egyfajta igen kemény kétszersült. Egy nap egy páciense bement az irodájába, és panaszkodott, hogy a cvibak kitörte a fogait: nyilvánvalóvá vált, a rendszeren változtatni kell. Ennek hatására dr. Kellogg pirított gabonafélék előállításával kísérletezett egy olyan formában, amely bár száraz és ropogós, megfelelő módon kínálható akár tej vagy tejszín hozzáadása nélkül is. 

1905-re cége már kukoricapelyhet is árult, azonban nézetei se társával, se az időközben fellépő konkurenciával nem egyeztek, ezért komoly harcokat vívott találmánya tisztaságáért. Bátyja még jobban ki akarta terjeszteni az üzletet, de Dr. Kellogg nem értett egyet ezzel, és nem akart cukrot adni a készítményhez. Végül két különböző céget alapítottak, így jött létre 1906-ban a WK Kellogg Company. Némi testvérviszály közepette 1908-ban Dr. Kellogg megváltoztatta saját élelmiszeripari vállalatának nevét Kellogg Food Company-ra, és elkezdett kukoricapelyhet árusítani a tengerentúlon Kellogg útja nem volt egyszerű, számos akadályon és rosszakarón kellett átküzdenie magát, és hála testvére kiváló marketingérzékének, hamar háttérbe is szorult családi riválisával szemben. 

 Egy 1910-es évből származó hirdetés

A testvér, WK Kellogg cége 1909-re a pirított kukoricapehely éves eladása elérte az egymillió dobozt, a következő évben pedig megjelent az első ingyenes ajándék a gabonapelyhes dobozban. A cég folyamatosan terjeszkedett, elkezdte szponzorálni a gyerekeknek szóló rádióműsorokat. Az évtized végére a világ legnagyobb gabonaipari vállalatai közé tartozott, az Egyesült Államokban vásárolt gabonafélék 40 százalékát értékesítette, és a nemzetközi piac több mint felét birtokolta.

 1935-ös termékkínálat

Az 1950-es években a Kellogg’s bemutatta első, gyermekeknek szánt édesített gabonapehelyét. Ezek közé a termékek közé tartozott a Sugar Smack és a Sugar Frosted Flakes. Minden terméket egy mesefigurához kötöttek, az első ilyen Tony, a tigris volt, 1952-ben jelent meg. 

A cég azóta hosszú utat járt be, és már bőven túlmutat tevékenységük a gabonapelyhek gyártásán. A két Kellogg testvér hosszú-hosszú ideig hadakozott egymással, bíróságon pereskedtek a gabonapehely jogaiért, üzleti ügyeik pedig ezer szálon és kibogozhatatlanul futottak. Sajnos az utódlás sem volt zökkenőmentes.

Egy azonban biztos: John Harvey Kellogg élete és munkássága figyelemre méltó, és a gabonapehely feltalálásán túl megannyi tudományos előrelépés, érdekesség köthető hozzá. Ugyanakkor igaz az is, hogy voltak bizonyos nézetei, főképpen az orvoslás terén, amelyek miatt megítélése igen ellentmondásos, személyiségét és a világra tett hatását érdemes a maga komplexitásában vizsgálni és értékelni.