Hadifogságtól az örökbefogadásig – Ismerd meg az ország példamutató apukáit

Hős

Hadifogságtól az örökbefogadásig – Ismerd meg az ország példamutató apukáit

Az ország Erős Apukáját kereső pályázatunk egy dolgot egészen biztosan bizonyít: több hős él közöttünk, mint bárki hinné!

„Dezertálhatott volna, de nem tette, mondván: nem leszek katonaszökevény. Amikor a szovjet hadsereg katonái körbevették a falut, ahol később állomásoztak, kiválasztották édesapámat, mondván офицер= tiszt, ki akarták végezni. Egy szerb cigány fiúnak köszönhette az életét, aki értette a szláv nyelvet és megmentette édesapám életét. A faluban a szovjet katonák romboltak, életet nem tisztelve: embert, állatot, nyomorítottak meg. A tüzérség által felgyújtott istállóból édesapám félelmet nem ismerve mentette ki a lovakat, példátlan bátorsággal. A hadifogság éveit Moszkva alatt vészelte át, naponta több száz kilométerre jártak dolgozni, hol esőben, hol fagyban, hol mínusz 40 fokos hidegben. Életösztöne, példás magaviselete és egészséges életmódja mentette meg a haláltól. Édesanyámmal, anya 2019-ben bekövetkezett haláláig példás életet éltek” – olvasható az egyik műben, ahol egy százéves édesapát mutatnak be az Ország Erős Apukája pályázatra nevezve őt. 

Csodálatos édesapák, példamutató férjek, minden szempontból erős férfiak sorát ismerhettük meg az utóbbi hetekben ezekből a pályaművekből. A választás minden túlzás nélkül döbbenetesen nehéz volt: annyi példás, különleges emberről hallottunk, hogy közülük tízet kiemelni is nagy kihívás. Aki elolvassa az alábbi részleteket, máris megérti, miért...

Volt, aki kész mesét írt a hősről:

„Egyszer – ezt a verebek csiripelték – este 22 óra után ment haza nagyon-nagyon fáradtan. A fia arra kérte, hogy kosarazzanak még egy kicsit. A mi Hősünk – mert most már bátran nevezhetjük annak –, nekiállt fáradtan a fiával kosarazni hajnal egy óráig. Ez az Apa mindig rendet és tisztaságot tartott, mert nem akart »büdös cigány« lenni. Ez az apa tudott szigorú és következetes lenni, terelte a gyerekeit mint a jó pásztor a juhait, pedig őelőtte nem volt egy Hős Apa példája. És ez az apa nem magára volt soha a legbüszkébb, hanem a gyerekeire, akik bár romák, mégis érettségiztek, szakmát szereztek, munkahelyük van. Ketten már megtalálták a párjukat és nem régen unokával ajándékozták meg.”

Volt, aki megmutatta: a nevelés sosem könnyű, de ha beteg gyermek van a családban, még nehezebb lehet ez a feladat. Mégis nem egy olyan édesapát ismerhettünk meg, akik példamutató módon állnak helyt ebben a helyzetben is:

„Nekem az orvosok azt mondták második fiam születése után, hogy nem lehet több gyermekem, erre expressz vonatként berobbant életünkbe a közös lányunk. Akkor a férjem még mentőápolóként és mellette asztalosként dolgozott. Miután lányunkról kiderült hogy tartós beteg, 3 éves korától ő maradt itthon vele GYES-en, mellette asztalos-ács vállalkozó lett. Én visszamentem a kórházba ápolónőnek. Összeházasodtunk, építkezésbe kezdtünk. Ő azóta is biztos hátországként, erős férfiként állt mellettem, pedig kijutott az embert próbáló időszakból bőven. Például volt olyan helyzet, mikor ő maga száguldott mentővel a fulladozó lányunkkal a kórházba, mert épp szolgálatban volt...”

„Teljesítette a rövidtávú triatlont, oly módon, hogy a férfi úszott, mögötte csónakban húzta a lányát, majd tandem kerékpárral teljesítették a kerékpárt, s végül a férfi a lányát kocsiban tolva teljesítette a futást.”

„Kórházban lévő betegeknek (felnőtt és gyermek osztályok), különleges nevelést igénylő gyermekek iskolájába (...) vittünk csokikat, szaloncukrot, játékokat. Sőt, még egy zumba koreót is betanult velünk, ahol egyedüli férfiként mikulás sapkában nyomta velünk a táncot a Szegedi Gyermekkórház aulájában. Akkor sem volt kérdés, hogy segítő kezet nyújt, amikor egy kecskeméti család (daganatos kislányt nevelnek) kért férfi munkaerőben segítséget házuk kifestéséhez és burkolásához. Időt, pénzt nem sajnálva fiával, kollegáival és barátaival mentek és cselekedtek.”

És akadt olyan is, aki bizonyította: olykor attól hős egy apa, hogy az anya mellett áll, minden helyzetben, kettő helyett teljesítve gondozza, segíti a gyerekeket:

„A fejünk felett lógott a transzplant, mint egy pallos, mert először addigra datálta az orvos amikor szülni mentem volna. Nagyon sokat dolgozott nagyon betegen. Aztán többször bent volt a kórházban, de nyilván egy percre sem aggódott és minden pillanatban a családja volt a legfontosabb. A két nagylányt is a sajátjaként szereti és mindenben támogatta akkor is őket.”

„Szörnyűek voltak ezek a kemós időszakok. Míg én a betegséggel harcoltam, a rosszullétektől, hányingertől kiterülve, legyengülve napokat ágyban töltöttem, még a wc-re is úgy támogatott ki. Ezalatt ő, a férjem minden mást elvégzett itthon. Vitte a háztartást, vásárolt, főzött, takarított, mosott, teregetett, tanult a középső fiammal, játszott a kicsi lánnyal és mellette dolgozott. Minden áldott nap friss, változatos, meleg étel került az asztalra.”

„A férjem munka mellett rengeteget főz, bevásárol, gyerekeket intézi... és jön értem minden másnap! A főzés nagyon jól megy neki, finom ételeket készít. Sokszor külön nekem is! Sokat vagyok távol tőlük, de a férjem állja a sarat, és kitart a végtelenségig! Nekem ő a legerősebb ember! Nagyon hálás vagyok neki mindenért!”

Ahogyan szívmelengető történeteket is olvastunk olyan apukákról, akik bár nem vér szerinti utódjukat nevelik, ezek a nevelt gyerekek mégis édes-apának tartják őket:

„Előszőr is a nevelő apukám, mert az édesapám elhagyott minket mikor anya nyolc hónapos terhes volt velem. Aki az én Apukám, ő másfél éves koromtól nevel engem és most már a hároméves öcsémet is. Nagyon büszke vagyok rá. Erős apukám van lelkileg is fizikailag is. Nem sok ember tenné meg azt a fogadott gyerekével, amit ő velem. Emlékszem, mikor ötévesen az első focimeccsem volt, az első gólomnál olyan büszke volt rám, hogy megkönnyezte azt. Igen, ő is focista, és sokat tanultam tőle.”

„Ő 24 éves volt, mikor minket magukhoz vettek. Az akkori lehetőségeket kihasználva a régi házuk telkén építettek hitelből egy házat, amiben úgy alakítottak ki mindent, hogy ne érezhessük a szüleink hiányát, mert időközben édesapám ugye lemondott rólunk. Találkoztunk többször, heti kapcsolatban voltunk vele, de sajnos a viszonyunk soha nem volt igazi apa-lánya kapcsolat, s abszolút nem támogatott semmilyen formában minket. Viszont Laci sokszor erején felül is, de mindent megtett annak érdekében, hogy nekünk mindent elő tudjanak nővéremmel teremteni.”

Arról, hogyan készült el ez a tízes lista, és közülük is miképpen került ki a három döntős apuka, itt láthattok egy videót: 

A cikket az Univer támogatta.

 
X
Már követem az oldalt